Ezer gondolat bánt engemet.
Ezer varázsol gondol ujra, engedem.
Mar rég nem erőltetem másra az
ingemet.
Vennéd ha hagynám, hagynám ha
vennéd.
Rég nem ez mozgat.
Villanások, emlékek, más...
Az empátia mocska gyötör.
Ha megismerem részemmé lesz,
megszeretem, igy hát le tudom győzni.
Le kell győznöm, főleg érte.
Szabaddá tett lelkek?
Mennyi mennyi lánc.
Meddig szabadit honnan zár?
Mosoly és magány.
Felelősség.
Fájdalom a szeretet jogán.
Hiszem hogy tudok.
Tudom hogy hiszel.
Es újból rám rámköszön a
kétség.
Ekkor már védekezés. Tudod.
A szeretet jogán.
Adok és nem oldoz fel.
Sőt... Megtanultam. Csak adok.
És mint vérpók hálója
közepén,
csendben várok. Én aztán tudom.
Te sem vagy más. Hosszútavú
befektetés.
Energetika, játszom hogy játék.
Legszemetebb tőlem: Tényleg hű
vagyok.
Az legyek? Fuss Fuss amíg lehet...
Tanítani, ó ez is fegyverem.
Használom túl jól ismerem.
Ujjlenyomat szerettek lelkén.
Bár ne lennék méltó.
Ne működne. Vagy ne látnám
kívülről.
Fáj fáj a nevetés.
Maradtam én.
No meg még jóbarátom ő
A Remény....
.
ÉrTM. :D D