Élek a lehetőségemmel, és
írok nektek még egyet.
Ez egy valódi álmom volt valamikor és
megpróbáltam szavakba önteni.
Így sikerült:
ÁLOM
Álmodom;
Alszok, felébredek.
Egy furcsa helyen, meyet bizton állíthatom:
még nem láttam.
Soha.
Mégis ismerős.
Utcáit, kereszteződéseit úgy
ismerem,
Mintha mindennap itt járnék.
Bizton tudom: itt el, soha nem tévednék.
Félelmetes hely ez.
Egyhangú szürkeség, rideg, nyirkos
nedvesség.
Baljós árnyak, sötét
felhők.
Köd mindenütt.
Én mégis nyugodt vagyok.
Nem félek,
Mert tudom:
Itt már semmi baj nem érhet.
Ismerős arcokat látok,
Melyeket már rég nem láttam,
És szent hittel hittem, hogy nem is látom
őket viszont,
Csak a halálban.
De most mind itt vannak,
És boldogok, hogy látnak.
Én is boldog vagyok,
Mert ők boldogok.
Ajkuk szótlan.
Mégis értem mit mondanak;
Marasztalnak, de nekem mennem kell,
Mert mindjárt el jő a reggel.
Nem fáj a búcsú, mint máskor,
Mert tudom: ők mindig itt lesznek,
És egyszer én is visszatérek.
Végleg.
Szól a vekker.
Felébredek.
Egy olyan helyen, melyet mindennap látok.
Mégis ismeretlen.
Utcáit, kerszteződéseit nem
ismerem.
Pedig mindennap itt járok.
Most félek, hogy eltévedek,
És helyes utat nem találok.