Vers mindenkinek

Dzsodzso, te tegnapi bohó!
:) )

Tényleg az!

Sziasztok tükrök, trükkök, tücskök, csücskök, szívem csücskei!
SOM, téged nagyon nagyon jó volt látni tegnap!!!
jó ez a tükörember vonal!!!
HorPA: Nick Cave-Ganxsta Zolee :) )

Kádár Zoltán, te sem érthetsz mindent.

Tükröm tükröm mondd meg nékem
Mi ujsag ma a wiw vidéken
Van-e sok rovat, s irnak-e sokat
S az v?laszra ihlet-e
Mozog a csapat, s épitik a falat
A lelkes rajongok serege?

Tejszínes körtelét a LevRob szokott rendelni. :)

A tejszinhabos korteletol majdnem lehanytam az intezet szep uj tft monitorjat. Ha csak boldog verseket irnanak, az eleg szar lenne. A zen gyermek nagyon duhong, az utolso idok jelei ezek, benne van a Jelenesek konyveben.

Ez olyan, mintha a Nick Cave (eleje) és a Gagszta Zolee (vége) együtt írtak volna dalszöveget. :) )))

Ezt Horpának küldöm válaszul! Ez is egy nemdepressziós vers!
Rohadt nap ez, mint a többi,
Minek kellett a világra jönni.
Anyád mindig nevelni próbált,
De te mondtad neki: fogd be a pofád.
Jött az apád a nád vesszővel,
Megölted őt puszta kézzel.
A gyilkos ösztön végzett vele,
Kár volt ujjat húznia veled.
Puszta kezed a gyilkos fegyver,
Volt már máskor is, hogy öltél ezzel.
Rendőrök jönnek, berúgják az ajtót,
Rájössz, hogy ki elárult, az anyád volt.
Menekülnél de nincsen hova,
Kommandósok ugranak az ablakokba.
Sarokba szorultál, mint egy állat,
Elvisznek és ketrecbe zárnak.
Küzdenél még, de mind hiába,
Puskatussal vágnak hátba.
Megfordul a világ hirtelen veled,
Mikor egy rendőr bakancs rúgja a fejed.
Padlót fogtál és vérzik a pofád,
Eltörött az állad és az összes bordád.
Felállnál, de egy fegyver hideg csöve
Mered a pofádba; nincsen mese.
Nem törődsz ezzel mert nem fog az agyad,
Mozdulnál egyet, de meghúzzák a ravaszt.
A szoba fala ázik az agyadtól,
Te már nem kelsz fel többet a padlóról.
Szemed nyitva, de már nem látsz semmit,
A puszta kezed már nem öl meg senkit.
Szerintem ebben a versben csöppnyi fepresszió sincsen.........

Sziasztok! Azon gondolkodtam mit írjag ide ilyen korán reggel. Hát ez jutott eszembe:
Az égboltot nézem merengve meredve,
A holdat lesem szememmel keresve.
Nem találom szenvedve szemlélve,
Mert a Hold a felhőbe temetve.
Most egy csillagot leesve meglesve,
Boldog vagyok repesve nevetve.
A csillag az égboltról leesve,
A földbe csapódik recsegve repedve.
Ekkor fecskét látok repesve repdesve,
Egy fának ütközik a fejét beverve.
A földön fekszik egy utolsót lehelve,
Ekképpen tér vissza lelke az egekbe.
Egy kecskét látok recsegve mekegve,
A gazda a kecskét megesve etetve.
Káposztáért hajolva a nadrágja repedve,
Íly módon láttam egy kecskét nevetve.
A gazda mindettől erősen meglepve,
Repedt nadrágját szemléli levetve.
A kecske a földön fetrengve nevetve,
Meglátván gazdáját nadrágján merengve.
-Másfelé figyelve- vaddisznót látok makkokat keresve,
S egy tölgyfa ágát recsegve leesve.
A vaddisznó a faágtól leverve,
A földön fekszik lelkét ki lehelve.
A vadász mindezt látván nevetve,
A földön fetreng a lábáról leesve.
Ment is azonnal az erdészt keresve,
Ki a dologtól nem volt túlzottan meglepve.
Az erdész a disznót sírva temetve,
Próbálván lelki fájdalmat tetetve.
Mikor a disznó el volt már temetve,
Együtt mentek a kocsmába nevetve.
A kocsmában azonnal alkoholt rendelve,
A történetet mesélték boldogan vedelve.
A piától mindketten mindent el feledve,
Az asztal alatt röhögtek fetrengve.
Most is emlékszem-e megtörtént esetre,
Ha nem hiszed, nem hányom szemedre.
A gondolatomat másfelé terelve,
Az utolsó verssort írom le nevetve.

...kis rózsaszín duracellnyuszi...

Bogi, a Csill nem Duracell toltos elem,
Aksira ettol meg kotheto azt hiszem.

...velem is minden szó szerint így van, csak fordítva...

Ez egy nemdepressziós vers,
Mert nem van bajom nekem,
Mert nincs semmi gond,
Meg nem rossz a kedvem.
És a nem is bántott senki,
Nem nézett rám csúnyán,
És nem is sértegetett,
Én meg nem méztem bután.
És nem rágom magam,
És nem fogok ölni,
Nem bántok mást én,
Gerincet törni...
Most, hogy ezt leírtam,
Még jobb a kedvem,
Bár eddig sem volt rossz,
De most helyretettem.
Mindent.

...megpróbálok eluralkodni saját magamon.
ezért szeretek senki lenni,
mert nem vagyok magammal/ban..

itt már nem segít más,
csak a napfényes szikrák
csak a sugárzó csillagok
vagy egy sziporkázó Csill
de ő minket elhagyott
(töltődik valahol remélem)

...hűs ital,
boldogság,
édes csokoládé.
Mind szeretem.
Szeretettel adom,
de magam most inkább
letagadom...

Volna egy nagy kertem délen
nem szenvednénk itt a télen
az egész off topikot
egy nagy buszba
bepakolnám szépen
úszkálnánk a tóban
nem a hideg hóban
és tejszínahb úszna a körtelében
és senki nem írna depressziós verseket!!!!!

Bogi: ennél sokkal rondább is tud lenni...
Néha nem is jó erre csokoládét enni...

dupla whisky?
mogyorós mazsolás milka?
boldogsághormonok?
vagy csak érthetetlen szavakat mormolok?
Off(nem lehet egy reggel ennyire ronda
teljesen kétségbe ejtessz)On

...újabb, mocskos, fekete nap hasad.
van ki utál, s ki befogad.
...magamat meggyalázom, letagadom,
színeimet bőrömmel lerángatom.
Brutálisan torkon szúrom,
akadjon gerincébe a szurony.
Nincs kegyelem!
...fanyar ízű gyűlölet,
kegyetlen gyilkosság,
vad szeánsz,
tehetetlen düh...
...ki kell ontani a vérét!
Dögöljön meg!
Ne sanyargasson,
pusztuljon, rohadjon meg végképp...
Pusztuljon már, hisz' gyűlölöm.
Pusztuljon.
Száműzöm.
Utálom.
...gyűlölöm...

borotvalkozom
szobam tukreben magamat talaltam
epp` kerdezem tolem hogy mit tegyek
forditsak hatat ennek a vilagnak...
vagy valaszkent tukorre legyek...
szobamnak tukorkent magambol mit adok...
kerdesre paras uveggel valaszolgatok
nezem ezt az arcot hatan a vilagnak
harcolom a harcot mit szemei meglatnak

a tükör ember?
minden ember magát a világban tükrözi,
mint ahogy a tükör a fény visszaveri,
a világnak a tükörképe az ember önmaga,
lehet fényes mint a nap, vagy sötét éjszaka.
megyünk mindannyian,
adjuk amit kapunk,
néha nem is sejtjük,
kitől mit várhatunk.
tükrözzük egymást,
mivel mást nem is tehetünk,
tükrözze magunkat
szavunk helyett tettünk.
kinek mit adj?
pofont, jó szót, te dolgod...
rosszat tegyél, vagy jót?
ha van türelmed megoldod.
a tüköremberrel ha találkozol
nem kell félned tőle,
megváltozhat múltad,
jelened jövője...
amit tettél te voltál,
nem tagadhatod,
sokkal könnyebb dolgod van,
ha nyíltan vállalod.
szíved nem hasad meg,
eltűnik az álarc,
megszűnik benned
az örökös párharc,
s csak teszed amit érzel,
amit diktál utad,
szemed többé már
nem a sötétségben kutat,
vagy ha mégis, akkor is
biztosan mész előre,
emberek tükrében bár,
de a saját jövődbe...

Kösz Örkény. Azt már megtettem, mielőtt ide írtam nektek. Visszaolvastam az egészet. Most írok megint nektek valamit:
A TÜKÖREMBER
A tükörember a világot híven tükrözi,
Mely a gyűlöletet az erőszakkal ötvözi.
Járja a világot, melynek tükörképe a pokol,
S e tükörkép nem sok jót birtokol.
Megy, megy és adja amit kap,
Ő az aki megmutatja valójában ki vagy.
Ha egyszer veled találkozna,
Neked vajon mit adhatna?
Pofont ezret, na jó talán csak százat,
De kedves jó szót legfeljebb csak párat.
Azt hiszed, hogy gonosz, pedig nála nincs igazabb,
Ismerd fel benne végre önmagad.
Ha szívedet tükrözné, tükörképe vajon mi lenne?
Egy véres húscsomó, mely már csak azért lüktet,
Hogy gyűlöletedet tartsa életben?
Vagy egy érző szív, mely tele van érzésekkel,
És minden lüktetése a szeretetet táplálja?
Ha lelkedet tükrözné, tükörképe vajon mi lenne?
Egy remegő lidércnyomás, mely tele van félelemmel?
Vagy egy bársonyos szivárvány,
Melynek minden színe egy-egy jóság: féltés, óvás, gondoskodás?
Ezt csak te tudhatod és a tükörember.
Akivel találkozni sok ember nem mer.
Félnek tőle, mert valós énjüket mutatja,
És álarcukat a porba taszítja.
De megteheti, mert ő a tükörember.
Talán létezik, talán csak egy gondolat,
De egy biztos: ha a tükörember valós,
Üvegszíve minden nap megszakad.

veríték és vérbosszú
ez a vers túl hosszú,
ahhoz képest,
hogy milyen rémes
nem lenne jobb
vacsora után egy krémes?

veríték-teríték-terikék
Vérbosszúbagoly
Én levény
Televény
Hajrá
Én

Érdek-szándék
lesek, vélek
szúrok, bökök
könyökölök
közönyölök
élek-halok
ölök-halag
Táncolok, ráncolok
vánszorog, száz torok
köpök, vágok
szánom-bánom
halok-hálok
hálát harácsol
csalárd a
dalárda
vesszen az értelem
hiábavaló a kérelem

Mint bogar a viragra ?gy borultal ram
Csiradnak csiraja megfoganna tan,
Ha kések éle, korodnak homalyos fénye
Szememmel szembenézne.
Lassan melledhullok és radtapad a szam
Testünknek hurja feszülne tan,
Ha véred kékje, kéjek szövevénye
Tölem nem félne.
Belédbotlottam, gabalyodtam sutan
Fajlalva a fajot elfuthatnal tan,
Ha bogancsok béklyoja csokjaim csomolya
karombol kifonna.

Brumm, szia Medve GipsyKing, üdv a fedélzeten!
Érdemes elolvasni a topik korábbi részeit, van sok-sok figyelemre méltó alkotás, hangulat, szösszenet, spontán verses szikrák...

Sziasztok!
Most először köszönök be ide, még új vígyok itten, de tetszik amit látok.
Bemutatkozás gyanánt egy itt olvasott versre szeretnék válaszolni, űgy nevezett vars a versben formában, ha létezik ilyen.
A verset MEZŐ DORKA írta ide, és reméllem nem veszi sértésnek a válaszomat.
---------------
Kemény az élet,
De én még élek,
Telnek az évek,
Öregszik a lélek.
Az arcod rideg,
Az idő karistolta.
Ideg s rideg.
Hajamban ősz szál,
Az orcámon ráncok,
Mi valaha voltál,
Rég elhalványultál,
Csak emlék,
Gyűrött fénykép.
Felednéd s temetnéd.
Fejemben képek,
Mozaik részek,
Kevés mit érek,
Semmit sem értek,
Sok parány,
Elvesztek talán.
Talány s magány.
Ráncos kezed, e félszeg,
Meleg fészket végyom,
Szorí-
tani.
Homálos szemed, e délceg,
Tiszta tükröt látom,
Mindez...
álom.
-----------------
Nagyon tetszett a versed. Szertintem szép, és olvasása közben ezek a sorok jutottak eszembe. Sorry, ha nem sikerült fényesre.
Végül is amatőr író vagyok.