A haikunak több változata is van, nem csak
az 5-7-5, de ez a legkedveltebb. A műfaj
erősen kötött szabályokkal
bír (sajnálom ho, de ez benne a challenge :)
).
Már volt itt korábban az ajánlás,
de nem árt ismételni:
http://www.haiku.hu
(rengeteg haiku, és sok
kiegészítő info, tanulmányok
stb.)
Macuó Basó az egyik legnagyobb klasszikusa a
műfajnak.
A hazai kortársak közül Fodor Ákos
abszolút rulez, de persze rengeteg van még,
a fenti webhelyen belül:
http://www.haiku.hu/magykezdo.html
A LÉNYEGRŐL:
Itt már valaki leírta a haiku
lényegét korábban.
Ide idézem
(restellem, de elfelejtettem, ki volt, Xénia? te
tudod?
aki magára ismer, annak üdv és
tisztelet...):
.............................................
A haiku olyan, 3 sorból álló, 17
szótagú vers, amelyben a sorok 5-7-5
szótagból állnak.
De ettől még nem lesz a szöveg haiku.
A haikunak meg felelnie néhány
elvárásnak:
Érződjön rajta a "vu-si",
"semmi különös" taoista
szellemisége.
Éreztesse a "szabi"-t, azt a fajta
egyedüllétet, amely segiti az
"én"-t feloldódni a szemlélt
világba.
Fejezze ki a "vabi" érzését,
a rádöbbenést az egyszerű dolgok
létének egyszerűségére.
Érződjön rajta az "avare", a
bánatos visszatekintés a múltba, de nem
a bánkódás, sopánkodás
és egyéb szentimentális nyavajgás.
Az egész verset lengje át a
"jugen", a leírhatatlan, kimondhatatlan
misztikus hangulat.
Ne szóljon a mához, ne szóljon a
tegnaphoz és ne szóljon a holnaphoz sem.
Ne magyarázzon el semmit.
Ne értelmezze a világot.
Ne fejezzen ki érzelmeket közvetlen
módon.
Csak mutason rá valamire,
"éppen-akkor",
"éppen-úgy",
"éppen-ott".
Ha ezt nem tudja megvalósítani, de
véletlenül 3 sorba sikerült 17
szótagot 5-7-5-ös bontásba
begyömöszölni, azt nem nevezhetjük
haikunak.
Ha a haiku a máról, tegnapról
érzelmekről, tréfáról,
szerelemrős stb. szól leginkább egy
másik versformának felel meg, amit
"szenrjú"-nak hivnak, és
szintén 5-7-5-ös bontású,
rímtelen vers.
A legtöbb haikunak gondolt vers inkább
"szenrjú", vagy még az
sem!"
.............................................
Én is több szenrjú-t írtam
már, amit tévelygően haikunak
neveztem, de ettől még persze azok is
jók, ujjgyakorlatok, és talán sok-sok
szenrjú-ra esik majd egy-egy igazi haiku is.