Miért?
Ki vagy te? Nem is ismerlek,
Sosem láttam két szép szemed.
És nem tudom, mi vagy legbelül,
Talán semmit nem érsz, talán minden
vagy.
Még nem tudom, hogy mit szeretsz,
Hogy neked én ki lehetek.
Azt sem tudom, hogy miért vagy,
Talán, azért hogy megtaláljalak.
Még soha nem éreztelek,
Nem tudom, hogy vajon kell-e szeretnelek.
És nem tudom, mit akarsz az
élettől,
Talán semmit, talán keresed, az igazi
szerelmet.
És ha nem azt keresed, mi kell neked?
Csupán buja szenvedély, vagy a mindenem?
És a válaszok, miket adsz,
Vajon tényleg mind igazak?
Vajon bízhatok benned?
Elhihetem minden szavad?
Vagy csak játék vagyok, semmi több,
Mit most használsz, majd egyszer eldobod.
Mégis ki vagy? Nekem mit adhatsz?
Vagy ne kérjek semmit, tőled ne akarjak?
Ne akarjak kötődni, és hozzád
tartozni?
Vagy merjem magamat melletted vállalni?
És minek teszel fel kérdéseket?
Megválaszolhatatlan rejtélyeket,
Melyek kínoznak, égetnek,
És belülről felmorzsolnak.
Nem kell, hogy kérdezz,
Nem kell, hogy így elvérezz,
És nem kell, hogy félj,
Ha kell, úgyis megtalállak.
Ha a sors azt akarja,
Úgyis a két végzetet egymásba
fonja,
És ezt már semmi el nem szakíthatja,
Ha a sors igazán ezt akarta.