Hervay Gizella: Télapós mese
Kobak megtanulta, hogy tavasz után jön a
nyár, aztán az ősz, aztán a
tél. Ezt tanulta meg a leghamarabb, mert akkor
jön Télapó.
- Ha nagy leszek, Télapó leszek! -
döntötte el. - Akkor felülök egy
olyan villamosra, ami elvisz a télből a
tavaszba, a tavaszból a nyárba, a
nyárból az őszbe és az
őszből a télbe. Akkor aztán
meglátom, melyik a legszebb.
- Engem is vigyél! - sikongott Katika.
- Megfáznál, mikor az őszből
átszállnánk a télbe. És mit
csinálnék a nagy hidegben egy
mandulagyulladásos kislánnyal? Mikor meg a
nyárba érnénk, megennéd az
összes fagylaltot. Nekem nem is maradna.
- Tudod mit? - alkudozott Katika. - Elosztanám.
Egy fagylaltot jobb kéz felől, egy
fagylaltot bal kéz felől, az az
enyém.
- Na jó, elviszlek - enyhült meg Kobak -, de
mit viszünk magunkkal?
- Egy jó kiránduló-sakktáblát
és egy táskarádiót - szögezte
le Katika. - Ki látott még utasokat, akik
nem visznek magukkal sakktáblát és
táskarádiót?
- Vigyünk inkább sátrat és
gumicsónakot. Mikor a télbe érünk,
a gumicsónakból kieresztjük a
levegőt, a sátrat összecsomagoljuk
és kész.
- Nem bánom a gumicsónakot, ha vihetem a kis
varrógépemet is. Hátha elszakad a
ruhánk vagy varrással kell megkeresnünk
a kenyerünket a hosszú úton?
- Ha te hozod a kis varrógépedet, akkor
én hozom a kisfűrészemet,
harapófogómat, kalapácsomat. Elromolhat
a villamos, és ha nincs szerszáma az
embernek, várhat, amíg jön a másik
és lemarad az őszről.
- Én mindenesetre viszek magammal egy
iskolatáskát mindenféle füzettel -
mondta Katinka. - Ősszel én már
iskolás leszek. Mikor az őszbe
érünk, fogom magam, felteszem az
iskolatáskát a hátamra, hadd
lássák, hogy iskolás vagyok
- Ha hozod a táskát, hegyezőket is
tegyél bele. Egy autóhegyező, egy
telefonhegyező, egy
írógéphegyező és egy
televízióhegyező feltétlenül
szükséges.
- Akkor hozom a színes ceruzáimat is.
És ha megáll a villamos,
kiterítünk a térdünkre egy
újságpapírt, és kihegyezzük
az egészet.
- Vihetnénk rajzfüzetet is, mert azt hiszem,
hogy a Télapók nem szoktak a falra rajzolni.
- A rajzfüzet belefér a táskámba.
Ha nagyon igyekszünk, még egy
szilvalekváros kenyér is belefér.
- Hogyne, hogy összekenje a hegyezőket! A
sarkutazók hetekig nem esznek. Aki
Télapó akar lenni, az ne hozzon magával
szilvalekváros kenyeret!
- Nem viszek - szipogott Katika. - De cukorkát
esetleg lehet vinni. Az a kötényem
zsebében is elfér.
- No, nem bánom, a cukorka jöhet. De csak az
egyik kötényzsebedben. A másikban a
lapos fehér kavicsaimat visszük, mert az
én zsebeim már tele vannak. Viszem a
bélyeggyűjteményemet, a menetrendet, a
térképemet és a parittyámat.
- Mit képzelsz, hogy parittyával lehet
jegesmedvékre vadászni? Szép kis
Télapó leszel!
- Máris csúfolódsz! Ha
csúfolódni kezdel, nem viszlek.
Különben is, ha Télapó leszek,
csak annyit kell hogy mondjak: ,,Gyertek ide,
jegesmedvék!", és máris odacammog
minden jegesmedve.
- Akkor a fehér bundámat is viszem, meg a
szánkó t, meg a korcsolyacipőmet -
tapsolt Katika.
- Én meg a síléceket.
- Nem is tudsz síelni - biggyesztette el a
száját Katika.
- Egy Télapó nem tud síelni? Csak egy
lány mondhat ilyen butaságot. Ha még
egy butaságot mondsz, nem viszlek.
- De én elviszem a kiskályhámat is,
és ha már jól kiéheztük
magunkat a sarkon, mint az igazi sarkutazók,
akkor főzök neked nagyon finom
túrós gombócot.
- A sarkon nincs túró, csak fóka van
meg rénszarvas .
- Viszünk! És hűtőszekrényt
is viszünk, hogy el ne romoljon. Nem bánom,
ha a szánkó mra kötözzük. A
télben aztán ott is hagyhatjuk, hogy ne
cipekedjünk annyit, ott úgyis hideg van.
- Ez igaz - hagyta helyben Kobak. - No, nem
bánom, mégis viszlek, de mutasd a karodat,
elég erős vagy?
Katika büszkén megfeszítette a
békát a karján.
- Megjárja - nyugodott meg Kobak. - Tudod, a
házunkat a villamos után
kötözzük, de ha elszakad a
kötél, meg kell emelni a sarkait.
- Ha visszük a házat, Kandúrt is
elvihetjük. Legalább lesz, aki kinéz az
ablakon, és szól, ha oroszlán ok meg
tigrisek közelednek.
- Látszik, hogy lány vagy! Egy macskát
tennél az ablakba oroszlán ok meg tigrisek
ellen! Kitesszük a tévét az ablakba,
és kutyaműsort közvetítünk.
Akkor aztán nem mernek közeledni az
oroszlán ok meg a tigrisek.
- Mit csinál Mama, ha levisszük a házat
is meg a tévét is? Tudod, mit? Vigyük
Mamát is! Ha nem akar Télapó lenni,
akkor lakjon hátul a házban és
vigyázzon ránk.
- De akkor a mosógépet is vinni kell, mert
Mama úgysem fekszik le addig este, amíg
mindent ki nem mosott.
- És a játékpolcot. Ha Mamának
dolga van, játszunk.
- Azt hiszed, hogy a Télapók szoktak
játszani?
- Már megint butaságokat kérdezel. Egy
igazi Télapó a legeslegjobban tud
játszani.
- Ha mondod! De vigyük a meséskönyvet
is. Ha meguntuk a villamosban, hátramegyünk
Mamához a házba, és mesél
nekünk.
- Ha meg Mama unta meg hátul a házban,
előrevisszük a villamosba és
átadjuk neki a fenntartott helyet.
- De mi lesz a babáimmal? Ha itthon hagyjuk
őket, félni fognak egyedül.
- Jöhetnek. Én úgyis a házhoz
kötözöm a teherautómat, ahhoz a
kis piros autómat, ahhoz az emelődarus
autómat, ahhoz a tűzoltóautómat,
ahhoz a mentőautómat, ahhoz a kis kék
autómat, ahhoz a billenő teherautómat,
te meg beleültetheted az autóimba a
babáidat.
- És a fakutyát
hozzákötözzük az emelődarus
autóhoz.
- És a fakutyához kötözzük a
guruló pelikánt.
- És leghátul a görkorcsolyám.
- De csak ha kölcsönadod nekem is.
- Kölcsönadom.
- Akkor viszlek. De ne felejtsd el a villamosjegyeket
gyűjteni, mert nagyon sokat kell villamosozni,
és én nem akarok leszállni a
villamosról ősz és tél
között.
- Jó - mondta Katika -, mától fogva
összegyűjtöm a villamosjegyeket.
Még ma is gyűjti. Akinek van,
küldjön neki!