Kanapé a pusztában

Achterberg, Gerrit
A költő tehénkorában
Kiadó: Móra Könyvkiadó, Budapest
Fordította: Orbán Ottó
A kiadás éve: 1965
Az idézet forrása: Németalföldi költők antológiája
Fű... és a legelés után
ágyként nyugtat a lábam,
szemem bámészan ámul a csodán,
hogy újból étel van a számban,
- pedig most utána se jártam -
mint az előbb, mikor legeltem;
biztosan megint elfeledtem,
milyen állat vagyok - a csatornák vize
tükrözi képemet, amíg iszom,
elnézem fejemet s azt gondolom:
hogy jöhet föl az a tehén ide?
A jászol fa, melyhez hozzádölök,
fényes lesz, öreg, zsíros és örök.
A békák és gyerekek megkergetnek engem,
félnek tőlem, mert túl érdes a nyelvem,
csak a paraszt fej engem oly istenien,
hogy eszembe nem jut a kapzsisága sem.
Éjjel a trágyában mély álom szédit el:
borjú vagyok megint, s anyám velem füvell.

LETTRE 2005 TAVASZI 56. SZÁM -ban található MARIUS IVAŠKEVIČIUŠ: Az én
Skandináviám (3)
Részlet - lábjegyzet a Vittulához
A svédek és a finnek közti viszony
Amikor megkérdeztem a finneket, nem érzik-e úgy, hogy Európa legszélén
élnek, tréfásan azt felelték, - Nem probléma. Miénk a Nokia. De miután több időt töltöttem közöttük, észrevettem, hogy sokszor maguk a finnek sem
találják Finnország helyét a saját Európa-képükben.
Amikor Helsinkiben jártam, a "Q" című darab premierje után a fiatal
hangmérnök éppen egy bárban ünnepelte első hivatalos premierjét. Úti
élményeinkről meséltünk egymásnak. Ő mindig úgy kezdte, - Amikor Európába
utazom, vagy - Amikor Európában vagyok. Megkérdeztem, hol vonja meg Európa
határait. Elgondolkodott, és azt mondta, Észtország, Lettország, Litvánia
nincs Európában - semmiképpen. Ezek a balti államok. Lengyelország? Talán.
Németország, na ez aztán Európa, száz százalékig. Még Dánia is Európa. De
Svédország? Nem. Svédország az csak Svédország. But Sweden? No. Sweden
is just Sweden.
A finnek különösen vélekednek a svédekről. Nem is tudom megmagyarázni. Ha
azt mondanám, hogy ellenségek, az túl erős. Testvéri viszony? Ebben sem
vagyok olyan biztos. Minden nemzetnek vannak régi elintézetlen számlái a
szomszédaival, ez az alapja egy sor sztereotípiának és viccnek. Mondjuk,
hogy a svédek és a norvégok heccelődnek egymással. De a finnek képe a
svédekről kétrétű. Már önmagában az a tény is magyarázatra szorul, hogy
Finnországban két hivatalos nyelv van - a svéd és a finn, holott a
lakosságnak csak hat százaléka svéd. Nem sok ország tud felmutatni ilyen
mérvű toleranciát a szomszédból való kisebbségei iránt. Igaz, hogy
Finnország hatszáz éven át Svédország része volt, de a finnországi svédek,
aki jórészt a Botteni- és a Finn-öböl mentén valamint az Aland-szigeteken
élnek, itt élnek már évszázadok óta. Így aztán egyfelől természetesnek tűnik ez a fajta kétnyelvűség. De ha megpróbálnánk átvenni, Litvániára alkalmazni ezt a példát, és megkövetelni, hogy "Vilnius" felirat alatt álljon az is, hogy "Wilno", a "Kaunas" alatt pedig az is, hogy "Kowno", az már kellemetlen volna.
Mindazonáltal a rendkívüli állami tolerancia mellett a nem-hivatalos
vélemények és érzelmek könnyen elszabadulnak. "A svédek arrogánsak", "A
svédek beképzeltek" - ilyesmit is hallottam Finnországban. Hallottam ezt is: "A svédek ugyanannyit isznak, mint a finnek, csakhogy a finn mindjárt az asztalnál elhányja magát, a svéd összeszedi maradék erejét, feláll, és
dalolva, elegánsan távozik. A tartalom ugyanaz, csak a dolog esztétikája
különböző." Van némi irónia ebben a megállapításban, de nagy adag
provincializmus is. Azt is hallottam, - Ha egy svéd káromkodni akar, azt
mondja "jevlia", és nem történik semmi. De egy finn rávág az öklével az
asztalra, és azt mondja fenyegető hangon, hogy "perkele". Egyszer egy
színésznő a Helsinki színházból bemutatta nekem ezt a "perkele, perkelét",
az asztal majdnem ripityára tört. El kellett ismernem, hogy nagyon hatásos.
A finnek ugyanúgy beszélnek a svédekről, ahogy egy paraszt beszélne
valakiről a nagyvárosból. Utóvégre évszázadokon át a svédek alkották
Finnország elitjét, míg aztán a finneknek sikerült feltámasztani néhány
eredeti vonást egyébként majdnem teljesen asszimilálódott falvaikban.
Ugyanez az attitűd megtalálható Litvániában a lengyelekkel szemben, Az a
litván szó, hogy "šl?kta" valamikor a nemzet elitjéhez tartozó személyt
jelentett, ma a litvániai lengyeleket csúfolják így. Mint a finnek, mint is átmentünk egy olyan kulturális asszimiláción, amely majdnem a kihalásunkkal végződött. És mindkét nemzet, amely csak a falvakban fennmaradt hagyományok felelevenítésével volt helyreállítható, azóta is nem egy nacionalista, hanem egy paraszt és úriember szembeállítással jellemzi kulturális elnyomóit.

Köszi Beus!!

Bogi kérésére akcióztam be az alábbit!

Emlékezés az ülőkalaúzrendszerre
> >
> > az ülőkalaúzrendszerben, miként neve is jelzi, a kalaúz
> > ült, méghozzá az autóbusz menetirány szerinti jobb
> oldalán,
> > az egyik hétsó kerékdudorra erősített támlás ülésen, a
> csak
> > felszállás céljára igénybe vehető hátsó ajtó mellett,
> > háttal az ablaknak, arccal az utastérnek,
> >
> > a kizárólag őt megillető ülőalkalmatosság nemcsak
> > elhelyezésében, hanem jellegében is elüt a többitől: a
> > rendeltetéssszerű használatához nélkülözhetetlen teret
> > körötte derékmagasságig érő, elöl csuklópántra járó, fönt
> > pultszerű asztalkában végződő, simaélű fémlap határolta,
> >
> > az asztalka műanyagborítású, szegélyes lapja az éppen
> > használatban lévő jegytömb és az 1, 2, 5 forintos és 10,
> > 20, 50 filléres tételekben felhalmozott, szükség esetén
> > visszaadandó aprópénz készenlétben tatásáea, kihúzott
> > állapotban jól megfigyelhető fiókja pedig az értékesítésre
> > váró, még érintetlen jegyek és az egy műszak folyamán
> > összegyűlt, érvényben lévő fizetőeszköz tárolására
> szolgált,
> >
> > az ülőkalauz a viteldíj átvétele után val kezével
> rendesen
> > leszorította a megkezdett tömb ellenőrzőszelvényrészért, s
> > az állandó pénzfogdosástól zsírosan sötétlő aliminium és
> > rézoxidos (télen levágott ujjú pamutkesztyűbe bújtatott)
> > jobbjával villámgyorsan letépte, és az elébe járuló
> utasnak
> > nyújtotta a kivánt átszálló- vagy vonalhegyet, aki azután
> > annak birtokában immár jogosan haladhatott tovább leendő
> > ülő- vagy állóhelye felé,
> >
> > az ülőkalaúz teendői közé tartozott még közhasznú jármű
> > megállóból történő mindenkori indítása, pontosabban az
> > indítás enegdélyezése, ami, kivált, csúcsforgalom idején,
> > mikor bizonyos felszállói remények óhatatlan
> > szertefoszlásával járt, nem volt éppen hálás feladat,
> >
> > ez is egyszerű művelet volt: miután az ülőkalaúz jobbra és
> > balra tekintve meggyőződött róla. hogy a le- és felszállás
> > megtörtént, vagy a leszállás befejeztével a felszállás
> > megtörténtnek tekintendő, egyetlen, határozott mozdulattal
> > megnyomta az ugyancsak az asztalkán található
> indítógombot,
> > mire megszólalt a berregő, és a busz le volt csengetve,
> >
> > de ezt is gondos mérlegelésnek kellett megelőznie, és ez
> > olykor meglehetősen bonyolult feladatnak bizonyult, mert
> az
> > ülőkalaúz a szolgálati helyéről az utasoktól nem mindig
> > látta, mi történik a csak leszállás céljára igénybe vehető
> > középső és első ajtónál, a vállán nyugvó felelősségről nem
> > is beszélve,
> >
> > az ülőkalaúzrendszer a harmonikus utasfelvétel fékezése és
> > munkaerőigénye miatt elégtelen és gazdaságtalan volt
> ugyan.
> > de minde fogyatékossáűga ellenére volt benne valami
> > otthonos, megnyugtató: a fizettség fejében biztosított
> > mostoha körülmények ellenére az ember nem érezte magát
> > annyira magára hagyatva, mert az ülőkalaúz kire az egész
> > rendszer épült, kapcsolatba lépett, jól-rosszul, de
> mintegy
> > törődött vele, és ez némiképp személyes jelleget
> > kölcsönzött az utazásnak

Öreg? (Mennyi, 68-ban?) Öreg sose voltam. Hóhányó, igen. Buda ostroma alatt a szobám lapos bádogtetejéről naponta le kellett hányni a havat. Ezen rengeteg marháskodás folyt, mert valamelyikük észrevette lentről, hogy én egyedül a tetőn, amikor ráeszméltem, hogy golyók fütyülnek finoman a fülem körül, keletről német, nyugatról orosz lövedékek, szigorúan megfenyegettem lapátommal mindkét hadviselő felet: „Ne lőj, vad marha! Te se, másik barom!” - Rám ragadt a „hóhányó” még inkább, mert később egyszer meglepetésszerűen anyám azzal állt Márta pártjára, hogy én közismert „nagy hóhányó” vagyok (ügyes, komolytalan linkóci). Dehát 68-ban ez már egy rám húsz éve nem használt családi becézőszó volt. Ritka nagy megkönnyebbülés órájában húzta elő Márta az idők fenekéről.

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

Persze, idézni is lehet bátran!

Peti, máshonnan való szövegeket is lehet itt spontán közzétenni, vagy csak olyat, amit mi magunk írtunk?

Akkor ide is pihenhetünk?

újra működik... (az én ízlésemnek megfelelően...)

Először is fogunk egy német
könyvet, egy csodálatos dortmundi kiadású, textilkötéses darabot, ami a
hottentották (németül Hottentotten) szokásait tárgyalja. Ebből megtudhatjuk, hogy a kengurukat (Beutelratten) elfogják, és bezárják őket olyan ketrecekbe (Kotter), amiket ponyva (Lattengitter) fed, hogy megvédjék őket az időjárás viszontagságaitól. Egy ilyen ketrecnek az a neve, hogy ponyvával lefedett ketrec (Lattengitterkotter), és amikor a kenguru is benne van, azt úgy hívják, hogy Lattengitterkotterbeutelratten, azaz kenguru a ponyvával lefedett ketrecben. Egy napon a hottentották őrizetbe vettek egy merénylőt (Attentäter), azzal a váddal, hogy megölt egy anyukát (Mutter), aki hottentotta volt (Hottentottenmutter), és akinek a fia buta és dadogós volt (stottertrottel). Ezt az anyukát németül úgy hívják, hogy Hottentottenstottertrottelmutter, a merénylő pedig, aki az életére tört: Hottentottenstottertrottelmutterattentäter. Becsukták egy egy kenguruketrecbe (Beutelrattenlattengitterkotter), de a fogoly sajnálatos módon megszökött. Amint ezt észrevették, el is kezdték felkutatni, és hamarosan rohant a becsületes megtaláló (egy hottentotta katona), hogy
ezt ordítva közölje főnökével:
- Elfogtam a merénylőt! (Attentäter)
- Melyiket? - kérdezi a főnök.
- Lattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t! - válaszolja a katona.
- Hogyhogy? A merénylőt, akit a kenguruketrecbe zártak?
- Hát - válaszolja kicsit nehézkesen a legény -,
Hottentottenstottertrottelmutterattentäter-t.
- Ó, Scheisse, mondhattad volna az elején, hogy elfogtad a
Hottentottenstottertrottelmutterlattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t!
Amint az szabad szemmel is látható, a német nyelv igazán egyszerű...

csak erteksemlegesen megallapitom, hogy jo, hogy a cikk ramutat erre.
13o1 / egyetertek.

>mennyire komolyan ráépült ...
És ez szerinted baj - vagy csak mint értéksemleges megállapítást emeled ki?

>összemos különbözö témákat, nem az igazi okokat firtatja
Tényleg, tényleg erre is akartam reagálni. Szóval tegnap mikor elolvastam a cikket, akkor egy csomó gondolatot elindított bennem. Valóban okokról nincs szó benne. De ha bemutat egy adott helyzetet, egy korjelenséget - megvilágítva több oldalról, több pldval - az szerintem nagyon jó. Akkor már érdemes volt megírni. Az lehet egy másik cikk vagy kutatás témája hogy miért van ez. És, hogy ez jó-e vagy rossz.

persze, Veve, teljesen igazad van - számomra az érdekes a cikkben leginkább az, h. arra hivta fel a figyelmemet, hogy erre a kamszlányosdira mennyire komolyan ráépült a fogyasztási kínálat, bizonyos kulturális kínálatok, a média, a piackutatásban ez már egy külön kategória, ilyesmik...

ach,botsch:) )

ja, aki nem alszik...

:) )
igen, figyeljetek, fogok érdemben is reagálni még, csak ne ma lécci,mert nincs agyam:) ))
ok?

belebeszélhetek úgy is, hogy a cikket objektív okokból nem olvastam? :)
a gyerekkor elhúzódásának egyik (fő?) oka nyilván az iskolábajárás elhúzódása, meg a gyerekvállalás kitolódása.
a gyerekes külsőség és belsőség meg kicsit sem köteles együtt járni. van egy frenetikus kolléganőm (vagy olyasmi), aki 60 felett is tiszta kamszlány, kicsit úgy is öltözik, eléggé úgy is viselkedik, viszont közben hihetetlen hatékonyan igazgat egy szervezetet. kifejezetten élmény vele dolgozni.

nem , Petrának az a baja, hogy a cikk összevissza összemos különbözö témákat, nem az igazi okokat firtatja, ilyesmi... ha jól étrtettem

Olyan vehemensen nem szeretted ezt a cikket, hogy azt hittem részletekbe menőbb kritikákat fosz írni róla. Vagy csak az az egy gondod van vele, hogy úgy látod ezzel mentséget ad a szexizmusra?

persze:) ))

:)

Helló! Remélem... psszt.

szia:) ))))))))))))))))

Nekem visszatetsző a felnőttesdi - pont azért mert egy felnőtt már nem hordhat Pucca táskát.:) És ha nem hordhatok - akkor valami nagyon fontos hiányozni fog nekem. Persze elfogadom, ha valakinek meg az én infantilizmusom gáz, és neki a felnőttesdi jó. Ha abban valóban boldog, és jól érzi magát - legyen neki úgy.
Beszélgettem ismerősökkel és az ő szülei is azt mondták, hogy addig örülj, amíg gyerek vagy. És én visszagondolva utáltam gyerek lenni (pedig nem volt gázos gyerekkorom) de gáz, hogy nem irányíthatod az életed. Most viszont irányíthatom, tökre olyan, amilyet szeretnék. És amíg nincs gyerekem, addig még nem is nyomaszt ezer felelősség.
És a fent említett rokonok némelyike átélte a háborút, 56-ot stb és azt szokták mondani, hogy kár, hogy a legszebb éveikben volt - de még így is jó a fiatalságukra visszaemlékezni, mert akkor voltak fiatalok. Vagyis, ha ezt a kor sírja vissza minden ember - akkor miért jó bolt lerövidíteni?
Persze ha mások a prioritások (extra nagy karrier, 100 gyerek stb) akkor értem. De nekem nem ez.
Tök jó erről beszélgetni Bogi, ha van még bármi, akár provokatív véleményed is, ne fogd vissza magad :) )))
/tegnap tök sokat gondolkodtam erről/

na, ok, csak ennyit akartam, hogy esetleg beszélgessünk erről :)
viszont Enikő, miért mondod, hogy "gázos" felnőttesdi?
"addig jó, míg fiatal vagy", ok - de ezzel szüleid se arra céloztak szerintem, hogy toljuk ki az "infantilizmus" korát, és igyekezzünk minden erőnkkel elkerülni a felnőtté válást...

Kedves Bogi! Én nagyon örültem, hogy betetted a cikket! :) Mert tök jó helyzetképet ad (még ha túláltalánosít is) de mindenképpen egy nagyon is létező jelenséget ír le.
Sztem Petra tényleg kicsit túlreagálta - ez nem volt ennyire borzalmas cikk. Lehet hogy gyér némettudásom miatt - de nekem nem az jön le, hogy a cikk azért íródott, hogy legitimálja a nők háttérben létét a vezető pozíciókban - hanem inkább azt veti fel, hogy hogyan lesz ez másképp, ha ennyire kitolódik a komolytalankodás kora, mert egy macitáskás csajt tényleg nehezebben neveznek ki HR igazgatónak.
Viszont a cikk sok egyéb gondolatot is elindított bennem. Konkrétan, hogy ez valóban nagy baj-e, hogy kitolódik a fiatalság ideje. És mindent átgondolva, nekem ez inkább pozitív, mint negatív - mert emlékszem szüleim mondogatták, hogy addig örülj míg gyerek vagy, mert utána mennyire gáz lesz majd - és most döbbenten gondolok erre, mert szerintem ez a legjobb időszak - és ezért csupa nyereség, ha kitolódik. Nyilván régen jobban kellett hajtani a pénzért, és ez kötelezően lerövidített ezt a nagyon felhőtlen, szuper-szuper korszakot. Voltam nemrég Minszkben, ahol még mindig a kommunista szelek fújnak, és az ottani 18-25 éves fiúk-lányok már úgy néznek ki mint a felnőttek, valahogy az arckifejezésük is más, és a frizurájuk, a viselkedésük is, és minden. És kicsit ugyan vicces volt, hogy én kb 10 évvel idősebb vagyok ugyan, de nem nézek ki úgy, ahogy ők, de inkább megrémített és sajnálom őket nagyon, hogy ilyen fiatalon már ezt a gázos felnőttesdit játsszák.
(az tényleg tök igaz, hogy ez nem csak a lányokra vonatkozik, bár a fiúkra talán másképp - lsd macitáska jelenség (és egyéb külsőségekben megnyilvánuló dolgok) inkább lányokra jellemzőek)