Kanapé a pusztában

Oroszlánfogás
Hogyan fogjunk oroszlán t a sivatagban?
1. A geometriai megoldás:
Állítsunk hengerszerű ketrecet a sivatagba!
a) eset: Az oroszlán a ketrecben van. A megoldás triviális!
b) eset: Az oroszlán a ketrecen kívül van. Álljunk a ketrecbe, és invertáljuk a falait! Így magunk a ketrecen kívülre kerülünk és eredményképpen az oroszlán a ketrecbe.
Figyelem! Az utóbbi esetben feltétlenül ügyeljünk arra, hogy ne álljunk a ketrec közepén, mert különben eltűnünk a végtelenben!
2. A vetítéses módszer:
Az általánosság korlátait figyelmen kívül hagyva tegyük fel, hogy a sivatag sík. A síkot egy a ketrecen átmenő egyenesbe vetítjük, majd az egyenest egy ketrecben lévő pontba. Így az oroszlán bekerül a ketrecbe.
3. A topológiai módszer:
Topológiailag az oroszlán t tóruszként is felfoghatjuk. Transzformáljuk a sivatagot a négydimenziós térbe. Lehetőség nyílik a sivatag olyan deformálására, melynél a visszatranszformáláskor az oroszlán összecsomózódik a háromdimenziós térben. Ilyenkor magatehetetlen.
4. A valószínűségelméleti módszer:
Ehhez a módszerhez szükséges egy Laplace-kerék, néhány kocka és egy Gauss-harang. A Laplace-kerékkel a sivatagon át furikázva kockákat dobálunk az oroszlán után. Amikor már rohan felénk, a dühtől zihálva, borítsuk rá a Gauss-harangot. Ez alatt 1 valószínűséggel fogságban van.
5. Newton-féle módszer:
A ketrec és az oroszlán a gravitáció miatt vonzzák egymást. A súrlódást elhanyagoljuk. Ily módon az oroszlán előbb-utóbb a ketrecben fog csücsülni.
6. A Heisenberg-módszer:
A mozgó oroszlán helye és sebessége egyszerre nem határozható meg. A sivatagban mozgó oroszlán tehát nem foglalhat el fizikailag értelmes helyet, ezért vadászata szóba sem jöhet. Következésképpen az oroszlán vadászat csak a nyugvó oroszlán okra korlátozódhat. A nyugvó, mozdulatlan oroszlán efogását az olvasóra bízzuk.
7. A Schrödinger-módszer:
Annak a valószínűsége, hogy az oroszlán a ketrecben van, nagyobb, mint nulla. Üljünk le a ketrec elé, és várjunk.
8. Az Einstein- vagy relativisztikus módszer:
Repüljünk közel fénysebességgel a sivatag felett. A relativisztikus hosszkontrakció miatt az oroszlán papírvékonyságú lesz. Vegyük fel, tekerjük össze, és húzzunk rá egy befőttes gumit.
9. A kísérleti fizikus módszer:
Vegyünk egy olyan féligáteresztő membránt, amely csak az oroszlán okat nem ereszti át. Szitáljuk át vele a sivatagot.

ja bocs, Ella Fitzgerald, az eredeti is klassz, de a kedvencem a De-Phazz remix.

Eszter, halvány kérés: beírásaidhoz ha egyből mellékelnéd a szerzőt, előadót, nem kellene mindig rákérdeznem :) ) köszi!!!

kösz

új kedvenc számom bocs

Wait till you see him
See how he looks
Wait till you hear him laugh.
Painters of paintings
Writers of books
Never could tell the half.
Wait till you feel
The warmth of his glance,
Pensive and sweet and wise.
All of it lovely
All of it thrilling
I'll never be willing to free him.
When you see him
You won't believe your eyes
You won't believe your eyes.

Ha valaki nem tudta: a háromszemélyes üszógumifelszín ideális triangulizációi 1726 kombinatórikus típusba sorolhatóak be. Felvillanyozna valami jó kabbalisztikus magyarázat...

Szüretet támogatom. Kifejezetten.

:) )). Az a baj, hogy a popsisokat nem ismerem (illetve igen, de ök engem nem , mert persze elég sok történetet hallottam az elmúlt 2 és fél évben), a gombaszezonban eltolódtak az eröviszonyok, kívül meg... Volt vagy két erőtlen próbálkozásom, hogy szerkesszünk Szüretet, párezer ember elég negy mennyiségü hülyeséget termel ahhoz, hogy lehetne egy jó kis (mondjuk két oszlopos) Szüret topik, de csak félgőzzel ajánlgattam a Fejlesztéseknél, asszem sajnálnám rá az időt...
Mindez nem ment fel azalól afelelősség alól, hogy nem tettem ajánlatot sem Zeedorfra sem Ronald de Boerra, pedig most olyan foci van Utrechtben hetente, hogy ihajla.

Szoval itt pörög a Kádár Zoli titokban!

Ezanemsemmi! :) ))

-> google.com
Írd be, hogy "weapons of mass distruction"
klikkelj az "I feel lucky today" tab-ra, a szokásos keresés helyett.
Nézd meg figyelmesen a hibaüzenet szövegét, amit kiír a böngésző.

Kellett neked ilyen hülyeséggel eltakarni a király hozzászólásomat 24 perccel utána.

a herkentett ricemice nagyon jo

De.

Eszter, köszönöm

Megindult a levlista szét floodolása. Ráadásul, az évfolyan magyrésze végzős, ezért a levlista okofogyottá ugyan nem válik, de mindenesetere, biztosan megváltozik majd... Mindegy, a lényeg az, hog elkezdtünk idétlenkedni, és... remélem senki nem veszi rossz néven, ha ezt részben megosztom.
A tergelő konfibátor
A konfibátorok tergelése renkívül rekorbens folyamat. Tekintsük például a flangrált instrum hozzávetőleges illuminációját. Elmondható, hogy ez az illumináció egyedülállóan firritám, a Golbex-firritáció anti-vulgaritív rész-glabálására nézve.
Egy konfibátor azonban nem minden esetben firritív. Vegyük figyelembe a Golbex-konfibátorokat, melyek firritivitása csökkenő tendenciát reflektál az Alfa-szirbinizmus területén. A szubverzionális katalizáció bonyolult kérdés a konfibátorok esetében, de a „Tyirtyov-Ilgonio-Karutáv kritérium” miatt triviális, hogy minden tergelést végző konfibátor kataláns tulajdonságokkal bír. Itt természetesen csak a Gorn-féle konfibátorokról van szó.
Az eddigiek alapján a laikus számára is bizonyára evidens az illuminált konfibátor tergelhetősége, ami immár bizonyosan firritív.
Recept:
A reggesztett szakmáca
Hozzávalók: 4 dkg őrölt pöndölye, 5 dl langyos fityólé, 12 db házi poszáta, egy fej szomborka, 2 tasak sigepor, egy csipetnyi urzmag, saller héja, törmölt mantyóka, 50 dkg hámozott birge és előre pácolt szakmáca
Elkészítése: Felszeleteljük a szakmácát és a hámozott birgét, majd őket összekeverve a fityólé felét ráöntjük. A maradék fityólében kikeverjük a poszátát, majd folyamatos keverés közben hozzáadjuk a sigeport és az urzmagot. Az őrölt pöndölyével hintett törmölt mantyókát jó alaposan berityáljuk, majd ízlés szerint szomborkával ízesítjük. Az így elkészült pikáns öntetet a szakmácához adjuk, végül az egészet megbolondítjuk egy kis reszelt sallerhéjjal.
Jó kammogást!

Kormos István.

Eper, ki írta ezt a verset?

Köszönöm

Még egy Zsófikának:
Ház Normandiában
A gauguinsárga parton áll Jérome
nem köszön vissza mert Jérome szamár
szemben kék bálna Jersey szigete
ő fekete sziklakönyéken áll
szél-ökrök szél-ekék próbálnak ártani
falán szilánkra törnek a sirályok kiáltásai
biciklis pék dombkötéltánca kenyér kenyér kenyér
nap tenger kifröccsenő vére fehér fehér fehér
rókanyüszítés éjszaka szegről rézserpenyő lecsattan
kaptányban vergődik szivem elsüllyed Ertot tejködhabban
rét szalad a kőkapuig ott megtorpan bemenjen-e
szobánkban zöld mohahomály tengerfenék-csönddel tele
mohahomályban valaki ablakhoz nyomva homloka
kert fölött denevérszavak igen soha igen soha

nagyon szép tudósítást kaptunk tőled, HorPA.

Azé' jó, hogy van e-mail címem, mer így mindig kapok levelet...
Most is kaptam...
A júzer
A felhasználó - rendszergazdák szóhasználatában a júzer - van. Megkerülhetetlen, ha nem lenne, ki kellene találni, sajnos érte van a számítógép. Miután a rendszergazda reggel kiterelte a rendszereket az ólból, az esti visszaterelésig napjának nagy részét a júzer dominálja: gesztikulál, arca elszínezôik, sír, üvölt, vinnyog, káromkodik, depresszióba esik, migrénes rohamot kap vagy kiújul a keszonbetegsége.
Mióta a régi szép nyálcsorgatós mainframe-idôk eltűntével az igazi és kevésbé igazi buherátorok bennfentes aranykora is kimúlt, a júzerek is elszaporodtak, mint a nyulak. Kezdetben vala a mainframe, ahol a rendszerprogramozónak nevezett gazdát és a júzert néha alig választotta el több annál, hogy az elôbbit kifejezetten a buherálásárt fizették, az utóbbit meg kifejezetten másért. Ekkor még a júzernek is több tisztelet járt, felhasználónak nevezték és illendôen megsüvegelték. Az aranykor természetesen ebben is a miniszámítógép beköszöntésével, az on-line korszak hajnalán kezdett leáldozni, mikor a terminálok körül hirtelen nyájas júzerek kezdtek sertepertélni. Azóta van a gazdáknak olyan érzése, hogy a júzerek intelligenciája állandó - az is az egyik mutatóujjukba szorult - csak a számosságuk növekedett.
A júzer hétfejű sárkányként abuzálja az elsôként útjába került, és szakértônek vélt illetôt, de egy különösen autentikusnak tekintett rendszergazdára vérszopó piócaként képes rátapadni. A szeánszok során a rendszergazda lefordítja magában a kérdést számára érthetô nyelvre; erre a fejében lakozó interpreter általában akkor is tökéletesen képes, ha kérdezô ugyanazon fogalmat hol helyesen, hol rosszul használja. A válasz - annak a reményében, hogy a kérdezô gyorsan távozik - rövid, pontos, és érthetô. A baj az, hogy a júzer ilyenkor vérszemet kap, és további kérdéseket tesz fel. Ett l a rendszergazda elveszíti türelmét, és nekiáll a júzert csúnyán összezavarni. Visszakérdez, vagy a továbbra is pontos válaszokat egyre kevésbé érthet technoblablában fogalmazza meg, míg végül a júzer szájából felhangzik a megváltó "értem", majd lógó orral, lealázva és tökéletesen összezavarva elkullog.
A júzer inkább számtalan, mint számos bűnei között a legf ôbenjáróbb attrocitás a rendszergazda illendô megsüvegelése helyett a "hi sysop!" megszólítási formula alkalmazása. Hasonló bűn az absztrakciós képesség hiánya, amely az "any key" kétségbeesett keresésében nyilvánul meg, de ez már tíz éve is ôsi toposz volt. Internetes berkekben ismert sztorik a lábpedálként taposott egér és a reklamáció a tönkrement csészetartó miatt (értsd: letört a CD-ROM-meghajtó tálcája a kávéscsésze alatt), de keresett már júzer római számokat a billentyűzeten, akart floppyt dugni a nyomtatóba, és állította váltig tanszékvezetô egyetemi tanár hogy a "telnet ludens" programja azért felejtette el a jelszavát, mert a magával citált megszeppent egyetemi hallgató megnyomott egy gombot a PC-jén.
A felhasználónak halvány fogalma sincs róla, hogy miben rejlik a memória és a merevlemez különbözôsége, és melyiket mire, és miért arra használjuk, amire. Kísérletet sem tesz a számítógép hibaüzeneteinek elolvasára, a megértésükrôl ennek folyományaként már beszélni is felesleges. Amikor felemeli a telefont, úgy kezdi, hogy "nem működik a számítógépem" és inkább többé, mint kevésbé indignálódott. Ez az állítás bármit takarhat (elfelejtett a hálózatba bejelentkezni, vagy megpróbálta, de nem volt sikeres, vagy csak egyszerűen nem találja a Windowsban a keresett program ikonját, esetleg elfelejtette a monitort, nyomtatót, ad absurdum magát a számítógépet bekapcsolni), kivéve azt, hogy nem működik a számítógép. A felhasználó sohasem felejti el a jelszavát, nem töröl le semmit, ilyesmit csak a gép tesz. Ilyenkor egyetlen konszenzusos állítás képzelhet el: csoda történt. Felesleges megmutatni neki, hol a hiba, lévén annak a képe úgyis mindig a vakfoltra esik.
A júzer néha hatékonyan old meg nagyon bonyolult feladatokat. Igaz, ilyenkor jobb lett volna, ha bele sem kezd, mert a kár minden egyes alkalommal hatalmas, az általa használt program gyakran üzemképtelenné válik. Ezek azok a kizárólagos alkalmak, amikor a felhasználó hajlandó elismerni, hogy csinált valamit, és a segítséget is azzal indoklással kéri, hogy képtelen visszaállítani az eredeti állapotot. Az eseménysorozat reprodukálása kilátástalan, és gyakran nem csupán irreverzibilisnek látszik a folyamat, hanem ténylegesen is az. A kevesebb mint öt perces ámokfutás gyakran félnapos rendszergazdai munkát indukál.
Természetesen vannak a szabályt erôsítô kivételek: az úgynevezett power-júzerek fôállásban tulajdonképpen tudományos kutatók, egyetemi oktatók, akiknek egyfolytában fut néhány számítógépen legalább egy szimulációs programjuk. Ôk azok, akik szinte mellesleg saját maguk rendszergazdálják a gyakran egyszemélyes, pécéként használt munkaállomásukat. Némelyikük nagy hozzáértést tanúsítva egy egész egyetemi tanszék összes munkaállomásával teszi ugyanezt. Kérdéseit képes szabatosan megfogalmazni, jól beszéli a rendszergazdák virtuális nyelvét, ezért érti és használni képes a kérdéseire kapott válaszokat. Az igazi rendszergazdák gyakran még brancsba is beveszik ket, együtt isznak reggelire júzervért, és együtt nevetnek velük a többi júzer összes hülyeségén.
Minden rendszergazda olyan júzereket kap, amilyent megérdemel. A júzer nem más, mint az ôt oktatók és az üzemeltetôk tükörképe, a rendszergazdák többsége is így kezdte, csak bulldog volt a felmenôk között és ezért magától megtanulta a dolgokat. Azóta erôsen hisz módszere egyedül üdvözít voltában - joggal. Osztályozza a felhasználókat, van köztük továbbra is nyájas júzer, másnéven igazi júzer, vagy egyszerűen csak júzer. Ezeket a kifejezéseket kontextustól függôen a "segghülye" szinonímájának is tekinthetjük, de miel itt hirtelen felindulásból agyonütnénk rendszergazdánkat, nem árt tudni hogy milyen szemantikai mezôn operál.
Ez egy végtelen történet, amelynek mindegyik epizódja errôl a beteg korról szól, a korról, amelynek szent hite szerint az információ hatalom, ahhoz pedig a számítógép vezet. Az év embere a számítógép, és korunk hôse a júzer. Itt már nem csak azt hitetik el velünk, hogy a moziból kijövet mindenkibôl lehet három percre igazi hôs, egy Uma Thurmanba oltott Arnold Schwarzenegger, ezen a platformon Neumann eszére és egy sámán transzcendentális képességeire is szükség van. Itt a hôs a normális, a normális pedig nem lehet túlélô.

Kedves nézőink és hallgatóink, illetve hallgatóink és nézőink, vagy olvasóink, vagy bármi. Mindegy.
A helyzet az, hogy most műsoron kívül vagyunk, és itt unjuk magunkat, önök meg minket, és arra gondoltunk, hogy akkor inkább mesélünk. Jó lesz ugye?
Nem? Ne... tessék má' beleszólni! Jó lesz!
Hozzá is fogok, ha a technikus kollega is úgy akarja, és végre békénhagyja a sminkes kislányt.
Na. Mi is legyen az? Valami tanulságos.... Hmmm... Lássuk csak! Ezt nem...
Ezt sem... z túl perverz... Ez nem gyerekeknek való, talán... hmm... ez jó lesz!
Szóval, a HorPA és az élet, avagy a szétszórtság átka sorozatból olvasok fel egy mesét. A címe az, hogy bev.mat. vizsga.
Mindenki figyel!
Hol volt, hol nem volt, aztán mégis lett, aztán eltűnt, aztán előkerült, és így mesélni lehet róla, szóval, volt egyszer egy HorPA. Nem volt benne semmi különös, amolyan rendes kis HorPA volt ez a HorPA. Éldegélt, meg munkálkodott, meg idegesített, meg járt iskolába is, mint minden rendes HorPA. Ez az iskola, egy Egyetem volt, látszólag, mert a mi kis HorPÁnk főiskolai szakra járt ám, de erről csak kevesen tudtak, meg nem is érdekelt senkit, mert elég ismert intézet volt, elismerték a diplomáját az országban sok helyen.
Szóval HorPikA járogatott oda, addig amíg vizsgaidőszak nem lett. Akkor nem járt oda, csak vizsgázni néha, amikor úgy tartotta úri kedve. Azt azonban a balga gyermek nem tudta, hogy mikor lesz a bevmat vizsga, mert azona z órán épp nem volt bent. Biztos a Sráckertbe ment sörtöcskét vedelni, mert bort azt biztos nem, mert az ott ihatatlan.
No, a lényeg az, hogy HorPA úgy gondolta okosan teszi, ha megkérdez valakit. Így is tett... amikor az egyik ismerőse, akit most nem véletlenül nem nevesítünk, belépett a HorPA egyik lelőhelyére, ahol horpa -ként ismerték a mi kos HorPÁnk megkérdezte tőle, hogy mikor lesz a bevmat4 vizsga. Azt a választ kapta, hogy 25 9.
Épp ezért a mi kos drágaságunk fogta magát és bement 25. -én reggel fél kilencre, mert nem tudta melyik terembe kell menni és gondolta, mejd kitalálja.
Amikor a tantónéni szobája felé közeledett, megállította pár egyéb ismerőse. Volt aki Porendszerekből, volt aki MI -ből, mások bevmat2 -ből, ismét mások Analízosből és még sokmindenből vizsgáztak és összeverődtek, mert együtt kezdték az egyetemet, de széjelziláldtak, és most, hoghy mindenki mindent tudott inkább nem is a vizsgára készültek, hanem egymással beszélgettek.
Mondták a HorPÁnak, hoyg ne keresse a Csabinénit, mert épp most ment le a liftel. Nem is kereste...
8:50 -kor már kezdett idegeskedni a HorPicsek.
Inkább megnézte, mi van a tantónéni ajtaján neki, és mit látott??? Na, mit?
Hogy a vizsga 14:00 -kor lesz.
Jajj, de nagyon meglepődött... Nézelődött tovább, és meglátta, hogy a kv lehetőség mejd 9. -e lesz. Így már mindent értett...
Megkönnyebbült, hogy akkor ma csak dolgoznia kell, és gyorsan bevágtatott a villamossal a melózni.
Na, ennyi volt.
A tanulság az, hogy tesék inkább órára járni, mert a bor amúgy is ihatatlan a Sráckertben.

i want you
the right way
i want you
but i want you to want me to
i want you to want me babe
just like i want you
ooooooooo
mercy mercy meeeeeee

Egy férfi betér egy étterembe egy struccal a nyomában, leül és rendel:
- Kérnék egy hamburgert, sültkrumplit és egy Coca Colát. Megkérdezi a
struccot - és te? - Ugyanazt. Néhány perc múlva a pincérno visszatér a
rendeléssel mondván: 6 dollár 40. A férfi belenyúl a zsebébe és átadja a
pontos összeget. A következo nap újra bejönnek ugyanazt rendelik és
ugyanúgy kifizeti a pontos összeget. A következo napokban ugyanez
megismétlodik még négy - öt alkalommal. Egy péntek este ismét
megjelennek. A szokásosat? - kérdezi a pincérno.
- Nem, - Ma péntek van, kérnék egy steak-et és tört krumplit.
A strucchoz fordul - és te? - Ugyanazt.
Néhány perc múlva a pincérno visszatér a rendeléssel mondván: 32 dollár
50. A férfi belenyúl a zsebébe és ismét átadja a pontos összeget. A
pincérno nem tudja visszatartani a kiváncsiságát és megkérdezi:
- Bocsásson meg uram, hogy lehet az hogy önnél mindig van a pontos
összeg?
- Évekkel ezelott kitakaritottam a padlást és találtam egy öreg lámpát.
Megdörzsöltem és kijött belöle egy jótündér és felajánlotta hogy
teljesiti két kívánságomat. Az elso kivánságom az volt, ha valaha is
kell fizetnem valamiért, mindig legyen a zsebemben a pontos összeg.
- Brilliáns, más emberek kértek volna egy millió dollárt, de így maga
mindig gazdag fog maradni egész életén át.
- Ez igy igaz, mindegy hogy egy liter tej vagy egy Rolls Royce, az
összeg mindig ott van ha kell.
- Megkérdezhetem - hogy kerül ide a strucc?
- A második kívánságom egy csinos pipi volt szép formás lábakkal.

ez nagyon kemény. magyar reklámosok már megint csak másolni bírtak? király.

Nem ismerős ez valahonnan? :)
http://www.ariete.net/freetime/download/curiosita/video/Chocol_3.mpg

"Nem vagyok kövér..., csak nehéz csontú!"
"Ez a nyúl egyenesen ránk támad."
"Ma a szeretőm leszel asszony"
"Aaaa szemetek!"
"Te jó ég! Megölték Kennyt!"
"Erről mit gondol Kalap úr?"

Nem, de a marhaságokat szeretem ideírni :)