Most olvastam:
Lydia Buksbazen: YENTE (Egy keleteurópai
zsidó család igaz története)
Primo - Evangéliumi Kiadó,
fordító:?, Kiadás éve:?
A regény (?) egy oroszországhoz tartozó
lengyel városkában élő zsidó
család (nagyobbrészt a későbbi
máter - Yente) története.
Cselekménye gyakorlatilag nincs, ami
önmagában nem lenne baj, láttunk
már jó példákat is erre, de itt
(sajnos) nem is hiányzik, mert még
kuszább lenne a történet.
Szerkesztése egyszerű. Itt aztán nincs
párhuzamosság, avagy ide-oda
kecskebukázás az időben és a
helyszínekben. Lineárisan halad az
elbeszélés a születéstől a
halálig.
Yente, a férje hatására
keresztyénné lett asszony
végigkóvályogja fél
Európát és köben folyamatosan
érzi Krisztus szeretetét. A
történetből nem derül ki, melyik
protestáns irányzat híve is ez a
buzgó lélek, de úgy tűnik, ez a
szerző (Yente legkisebb lánya)
számára sem lényeges.
Mellesleg két világháború,
mellesleg megölnek pármillió
zsidót, de lényeg a lényeg: Yente
szerti a (lutheránus, kálvinista, metodista,
stb.?) Istent, aki őt viszontszereti.
Dilettáns vallási propaganda, egy
középiskolás kékharisnya
színvonalán megírva, teli
közhelyekkel, sztereotipiákkal.
Őszintén nem ajánlom senkinek, holott
református létemre még hálás
is lehetnék az agitációért.
Bár... Murphy megmondta, hogy egyetlen
kísérlet sem hiábavaló.
Elrettentő példának még jó
lehet.