irodalom

19157: :-)))

SOS... Keresek egy verset, segítsetek. Nádasdy Ádám írta, és úgy rémlett, hogy egy Szép versek-ben találkoztam vele (2000 és 2007 közötti kiadás), de alighanem mégsem, mert azoknak nekiugrasztottam egy barátnőmet, sé ő nem találta. Ami biztos: hosszan sorolja benne, hogy mi mindent szeret a másikban (az ádámcsutkájára emlékszem, meg a fogekféjére), s az utolsó sora mintha éppen az lenne, hogy "És szeretem a fogkefédet."
Nem sok, de hátha valaki ráismer... Ha így lenne, kérlek, küldd el magánban! Köszönöm.

elírtam, kérem törölni. köszi

19162: mármint hogy nem egymásnak ereszteni?

19161: Hát ja, lehet így is, van, aki történetet olvas, van aki szöveget, én az utóbbi csoportba tartozom inkább, bár nem mondanám, hogy a storyline-t (bár a HP esetében ez a line talán nem a legpontosabb kifejezés) egyáltalán nem nézem vagy nem értékelem, de én nem akarok beleesni abba a hibába, amibe sokan, hogy ezt a két olvasásmódot próbálják egymásnak ereszteni, hadd üssék egymást, max. csak anyit mondok, hogy irigylem kicsit, aki még úgy tud olvasni, ahogy én már sose leszek képes :)

"Nem csoda, hogy a stílusbeli finomságokra már nem maradt kapacitás"
Nem volt ott baj a stílussal; igaz, hogy a magyar fordítást még nem, csupán az angol eredetit olvastam. Rowling minden elismerést megérdemel, a hetedik kötet a sorozat egyik legjobb darabja. Nagyon szeretem az írónőt, de nem érdemtelenül - a szereplők ábrázolásával (figyeltétek, milyen hitelesek a jellemek?!), a humorával, a történetszövésével teljesen megnyert magának.
http://aranyhaj.blogspot.com

19159: hehe, Vörös a témavezetőm.
elismerem, didaktikus:-)))nekem jó lesz ponyvának:-)

- Kundera, Milan: Halhatatlanság. Regény. Ford. Körtvélyessy Klára, Bp. Magvető, 2007. 462 lap.
- Korábbi Kundera tapasztalataimat félretéve, amikoris vereséget szenvedtem tőle, (és a mértéktartó irodalmi közízléstől), nekiláttam a Halhatatlanságnak. Egészen addig - mondhatni: élvezettel olvastam, amíg a Goethe kaland véget ért, és türelemmel még egy darabig utána. De mérgesen húztam ki a könyvjelzőt, amikor az "imagológia és az ideológia" relációja apropóján politizálni kezdett. Na, nem ez nekem nem irodalom.
- Mint afféle hatodművelt netes, tettem igazolására meg is találtam a kellőképpen félreértett passzust
„Kundera túl jó író ahhoz, hogy legyőzhesse az irodalmat.” (Vörös István) - Hát, ha nem is volt teljes a siker, mindenestre erős próbálkozás volt.
- Ach Sestra, bocsáss meg!

végeztem a harry potter 7. részével.
egyvalamit meg kell állapítani: konspirációelméletben eléggé ott van a szerző, ez ezt vagy tanulta, vagy ösztönösen vágja, nem tudom, a másik, hogy egy ennyire monstre, ennyire komplex és csavaros sztorifolyam minden részletét fejben tartani és megszülni, hogy minden kis csavar a helyén legyen, hát ez azért nem semmi teljesítmény.
Nem csoda, hogy a stílusbeli finomságokra már nem maradt kapacitás :) :)
(van azért egy-két logikai kérdőjel, pl. hogy ha Dumbledore ennyire kényesen egyensúlyozni kényszerül, hogy miközben felhasználja a kis Harryt, mindig ellássa a szükséges infókkal, de sose többel a kelleténél, akkor miért vállalta a kockázatot, hogy éppen Pitonhoz küldte okklumenciát tanulni, nem félt, hogy annak a fejéből idő előtt megtud olyan dolgokat, amiket nem kéne? Bár erre lehet jó válasz, hogy aki konspirál, az tudjon kockáztatni.)

Szerintem Babits versei meg olyanok, mint Tarantino filmjei. És most akkor megyek, és kidolgozom alaposan, hogy mivel is támasztom alá ezt az analógiát.

Karen Blixen: Hét fantasztikus történet.
A nyáron már olvastam - most csak újra, mert annyira jó.

19154: aha, így már érthetőbb :-)

19153: na ja! vicces Babits, tudod Shakespeare az egyik istene, és olykor hajánál fogva is odarángatja, ahová akarja! :-)) Egyébként asszem a lélektani ábrázolás tökéletességéről beszél, ami mindkettőjüknél fontos, talán azért "maradt itt" Shak.

19150: mondjuk ezen kicsit nevetnem kellett. mér pont shakespeare?
ezzel az erövel írhatta volna azt is, hogy a H&B olyan, amit TS Eliot már müfajánál fogva se csinálhatott, hisz Tolsztoj regényíró, Eliot meg költö...

19151: sztem Babitsnál a "legtökéletesebb" jelző nem feltétlenül jelent elragadtatást. Vagyis ebben az esetben nem, inkább kicsit "szárazat", "merevet", "élettelent." Egyébként szereti Falubert-t is, de sztem jobban odavan Tolsztojért.

19149: piha! :-)
- a francia regények nagyon távol állnak tölem -

És még
Háború és béke: „olyan valami, amit Shakespeare, már műfajánál fogva is, sohasem csinálhatott. Tudniillik átfogó, epikai szélességű világkép, azt mondhatnám, a modern kor eposza. De akkor hős nélküli eposz, mert a hősök gyatrán festenek benne, kezdve a hősök hősétől, Napóleontól.”
„Ez az apostolkodó író ott legnagyobb, ahol teljesen l’art pour l’art képeket ad, intim családi rajzokat, tájleírásokat, gyengéd lányportrékat vagy a háború szférájába sodort egyszerű emberek sorsának és lelkiállapotának elemzését. Csodálatos részleteket említhetnék, ha helyem volna. S mindez tökéletes s amellett szinte láthatatlan kompozíció keretében. Ellenben milyen zavarossá válik s szinte ügyefogyottá az író, mikor a regény végén tanulságait és történetfilozófiáját kezdi kifejteni. A Háború és béke klasszikus érv a l’art pour l’art mint műszabály helyessége mellett.”

Bogi, ezt találtam neked Az európai irodalom történetében, nem tudom, osztod-e Babits véleményét! ;-)
Tolsztoj: Háború és béke: „Alighanem a legjobb regény a világirodalomban; noha nem a legtökéletesebb. Flaubert regényei például sokkal tökéletesebbek.” 418.o.

19145: köszi!!! :-)

19144: :-))))))))))

19141: Wass Albi kapcsán annyira belejöttem amúgy a paródiagyártásba, hogy komolyan fontolgatom, hogy ugyanezen aljasságot a Harry Potter ellen is elkövetem, majd ha épp újra vicces kedvemben leszek :)

Még valami, rendkívül fontos közlendő: az egy hét alatt, míg otthon voltam, alaposan átturkáltam az elmúlt évek során felhalmozódott folyóirat-gyűjteményemet, és nagy munkával, de megtaláltam, hol olvastam az Ulysses magyar fordításával kapcsolatban megfogalmazott kételyeket, amiről vmikor decemberben itt szó volt, tehát mindenki nagy örömére, ez Az irodalom visszavág 2005 téli (25-26) számában van, a szerző Ortutay Péter, a címe fordítói megoldások az Ulysses-ben vagy valami ilyesmi. Jártam az IV honlapján is, de ez a cikk oda nincs feltéve szerintem, legalábbis én nem tudtam sehogy a nyomára bukkanni, így linket sajnos nem tudok betenni, de hát egy Budapesten élő filológusnak nem hinném, hogy gondot okoz az említett lapszám elérése.

19141: lehet, hogy csak nekem van már végtelenül elegem az olyan hipergagyi megoldásokból, hogy pl. a szereplőnek ha valami meglepő információ jut a tudomására, mindig félrenyel, öklendezni kezd, vagy hangosan felsikolt, akik indulatosak, azok mindig hangosan rikácsolnak, és a szereplők, amikor valami közös ismerőst emlegetnek, akkor is mindig beleszövik a mondókába, hogy kicsoda-micsoda az illető, ha egymás között ennek teljesen nyilvánvalónak kellene lennie, kivéve persze, ha az írónő direkt akarja titokban tartani az olvasó előtt, ki a franc a szóban forgó személy, bla-bla-bla. Megszépítő messzeség nálam sztem nem játszik: az 5. kötet olvasásakor újra tanulmányoznom kellett a korábbi köteteket, hogy mi is volt és hogy is volt addig, és a 6. kötetnél ugyanezt tettem. A növekvő elvárásban lehet valami: ennek az egész világnak a fő erőssége valószínűleg maga az, amikor ez a világ kibontakozik előttünk, és nem pedig a történet, és az utolsó kötetekre már nem maradt semmi, csak a story, meg a pocsék stílus, a világról magáról már nem tudunk meg sok újat.

19138: szenkszszszsz

Nyugat-konferencia
http://www.pim.hu/object.e3821584-8367-447d-bd14-3d68096fb336.ivy
http://www.pim.hu/object.b88d1a7c-b50f-4a63-a84f-04ac44ce0899.ivy?date=2008-02-21
http://www.pim.hu/object.b88d1a7c-b50f-4a63-a84f-04ac44ce0899.ivy?date=2008-02-21

19140: nem egyenletes színvonalesés van, hanem növekvő elvárás + megszépítő messzeség
szerintem ez a heteske kalandregénynek nagyon rendben van, a főfő megoldás lett elég köhögős.

A HP7-et gyűröm, tényleg, nekem is az a benyomásom, hogy ez az utolsó kötet tényleg igen szar lett, a kötetről kötetre mindjobban diagnosztizáható színvonalesés méltó betetőzője. Közben (most az előbb) visszatértem Boszniába, Tisza Katát otthon hagytam félig elolvasva, viszont most kihoztam magammal két könyvet, amit a decemberi kiutazásom miatt akkor nem olvastam végig (nem fértek be a zsákba): Bartis Attila, Séta; Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony

hogy stílusosan koccintsuk Rozi államvizsgájára:
http://www.tigris.cz/slivovice/slivovice.htm
http://www.tigris.cz/english/slivovice.htm

19137: Nem nyalizni akarok, de Kunderát olvasok éppen, ha ez csehszlovák ügyben jelent valamit. Üdv!

//köszii//