Nekem a fontos Mann opuszok közül
egyedül a Józsefet, meg a
Kiválasztottat nem sikerült még
lenyomnom. Valahogy olvastatja magát a
fickó.
Marion: ne olvass Thomas Mannt, csak ha
ráérsz. Ha belegondolok, hogy a
Varázsberg elejefelé van egy olyan 30-40
oldalas rész a korszak
biológiájáról, citoplazma,
apámfasza, őssejt, egyebek, akkor
égnek áll a hajam...
a Lotte Weimarban szerintem szórakoztató,
én a Goethe-stúdiumaim (Wilhelm Meisterek,
nem a Faust, és mindezt Lukács György
miatt, ahonnan megint vissza a Zauberhegy
naftalinjánhoz) idején és miatt
botlottam bele. Tényleg, azt ugye mondhatjuk,
hogy nem az a tipikus Goethe olvasó korszak,
amiben élünk? Mármint a
nagyközönség és nem az
irodalomtörténészek. Szemben mondjuk
Kleist-tel...