irodalom

5241: az ötletet támogatom.

5224: Bogi, ez a viselkedés eléggé lelombozó, sajnálom..

Uz Bence, Nyírőtől tizedszer, és még mindig halálra kacagom magam rajta.

5206: Most veszem észre, hogy az 5160-ra adott válaszomat teljesen elcsesztem, azt írtam, "akkor te vagy posztmodern-párti, ha jól sejtem", ami helyesen így lett volna: "akkor te nem vagy posztmodern-párti, ha jól sejtem"... Ennek ellenére úgy tűnik, azt értetted, amit írni akartam, de mindenesetre sorry a brutális tévesztésért :)

5206: Most veszem észre, hogy az 5160-ra adott válaszomat teljesen elcsesztem, azt írtam, "akkor te vagy posztmodern-párti, ha jól sejtem", ami helyesen így lett volna: "akkor te nem vagy posztmodern-párti, ha jól sejtem"... Ennek ellenére úgy tűnik, azt értetted, amit írni akartam, de mindenesetre sorry a brutális tévesztésért :)

5238: Az irodalomelmélet nem faszság, nem röhejes, és nem ostoba. Az irodalomelmélet tiszteletreméltó, iszonyúan nehéz és eddig sikertelen kísérletek egymásutánja, hogy tudomány- és rendszerszerűen beszéljen olyasvalamiről, amiről talán lehetetlen. Abban majdnem bizonyos vagyok, hogy nem lehet megtenni azt, hogy hagyjuk a francba, és csak olvassunk és örüljünk magunknak, tehát minden kamaszos hevületű lázongót arra intenék, hogy nyugodjon bele, irodalomelmélet van, és a kísérlet folytatódik, és kész. Azzal viszont egyetértek, hogy a topic témája nem ez, ill. ne ez legyen. (Lehet, hogy nyitni kéne egy külön topicot hardcore irodalomelmélészeknek? Úristen, mi lenne ott :) )

5214: Vannak könyvek, amiket nem olvasni érdem: honnan tudom, amíg nem olvastam el, hogy az el-nem-olvasás az érdem?
Kedvenc példám erre a kedvenc könyvem, A Titán szirénjei, ami először puha borítóval jelent meg három pucér csajjal a borítón, amit a 30 évvel későbbi magyar kiadás során Kuczka Péter is megtartott (1988 Galaktika Fantasztikus Könyvek), ő tudja, miért, talán hogy így tisztelegjen a vonneguti irónia előtt?

5206: 5206: Eddig még nem nagyon volt olyan művelődéstörténeti korszak, melynek termését erősen meg ne rostálta volna egy évszázad. Különben sem láthatod előre, milyen új befogadói aspektusok merülnek fel a következő 100 évben, illetve ha mondjuk a Termelési regénytől számolunk, akkor már csak 73 :) , vagy épp az intertextuális háló konzerválására milyen új módszerek jelennek meg. Jóslatod kicsit arra emlékeztet, mint amikor az 1880-as években valaki megjövendölte, hogy amennyiben a közlekedés az akkori ütemben fejlődik tovább, a párizsiak 20 év múlva térdig járnak majd a lószarban: a pasas nem vette számításba az autó küszöbönálló feltalálását.

drága judit,
az irodalomelmélet faszság, ebben egyetértünk.
komolyan kell venni magunkat, ebben is, épp annyira komolyan, hogy az irónia segítségével kellően reflektív módon viszonyulhassunk a világhoz.
Amiben nem értünk egyet:
az ontológia döntő fontossága. Ennek egyébként semmi köze se irodalomhoz, se babitshoz, ennek ahhoz van köze, hogy hogyan gondolkodunk a világról. Mert egész más világ az, amire úgy gondolunk,mint tőlünk független objektív létezőre (vagyis: aminek önálló ontológiai státusza van)és egészen más világ az,amire mint pusztán kommunikatív peroduktumra gondolunk, amelyet hétköznapi és intézményesült kommunikációink hoznak létre, vagy legalábbis látnak el jelentéssel.
Ez nagyon komoly dolog.
Hogy aztán ebből a röhejes és ostoba irodalomelmélet mit csinál, más kérdés. Az irónia azért fontos, hogy ne dőljünk be neki.
de igérem, nem idegesítlek többet benneteket.

5223: nem kell magunkat (és főleg az irodalmat, és legfőképpen babitsot)túl komolyan venni;-)
kedves 5223: tudom, többször írtad, megszólalásaid magából AZ IRÓNIÁBÓL táplálkoznak (kissé félreérted a fogalmat, de ez most mindegy), és nem is illik valamire reagálni, ami mosolyjellel van védve a komolyanvehetőség ellen.
mégis: komlyan az embernek pár dolgot kell/érdemes vennie: 1. magát, 2. mondjuk az irodalmat (tágabban művészeteket), 3. a 2-es pontból következően épp Babitsot mondjuk érdemes, hamár...
ironizálni viszont inkább a következő értékrelativista, tehát ersztétikai és morális értelemben is lufballonnak minősíthető fogalmakkal érdemes: ontológiai, organikus. olvastam Babitsról ontológiai, sőt szöveggenetikai megközelítésű szakirodalmat, ami azért nem befolyásolta a Babits-képemet, mert olvastam Babitstól IRODALMAT. a szegénytől.

úristen mi folyik itt?

5232: ezt mondom, csak kissé körülményesen;-)
olvasásmód-->diskurzus-->ideológia és vice versa
mindenkitől elnézést:-)

Robert Merle: Francia história-regényfolyam
a negyedik rész-Íme a király- után epedve várom, hogy kivel és mit csinál vajon kedves PIerre?

eddig nem kellettek ilyen segédkifejezések a beszélgetésekhez. de ha muszáj, használhatod öket, nekem aztán tökmindegy.

Bence, irodalom = olvasásmód.

jóvanmár, na :)

csak ehhez próbáltam kapcsolódni:
"A művészet nem kötelező, de ontológiailag más, mint a szórakoztatóipar";
a vita kb 5209. óta vette ezt a teoretikus fordulatát egyébként, de lehet h rossul értem.
én kérek elnézést.
szerintem épp az tök érdekes, hogy milyen könyvekről, és hogyan beszélgetünk. ehhez meg már kell irodalomfogalom.
de tőlem hagyhatjuk;-)

Bence, nem operálunk semmilyen irodalomfogalmakkal. csak könyveket olvasunk és beszélgetünk róluk. OK? el tudod ezt viselni?

mondjuk az egy posztmodern álláspont, hogy irodalom nincs.
hanem szövegek vannak.
a megasztár is szöveg (médiaszöveg) meg szegény babits szövegei is. minden egyéb megkülönböztetés külső, és nem organikus, hanem konszenzuális (vagy balfasz marxista terminussal ideológiai)
olvassatok walter j. ong-ot egyébként, hogy értsétek, mi a különbség a szóbeli szövegek (homérosz)meg az írott szövegek között.

5225:
én nem beszéltem a megasztárról, hanem azt mondtam, hogy mondjuk pl stepen king és babits könyvei között nem látok ontológiai különséget (másmilyet se azon kívül, hogy az egyik angolul van a másik meg magyarul)
másrészt, akkor már jo lenne tisztázni, milyen irodalomfogalommal is operálunk itt vajon? mihez van köze az irodalmonak?

5223: Így már értem, és egyet is értek. :)
Máté hozta ki belőlem Babitsot.

5223: nem kell magunkat komolyan venni "annyira" és az irónia királyság,
de nem kell nagyon eröltett eszközökkel belerángatni az irodalmat egy olyan közegbe sem (pl. megasztár) amihez nincs köze.

5211: Máté, ez úgy baromság, ahogy van, sajnálom.

a merkmal az németül van, és kb azt jelenti hogy ismertetőjegy, a posztmodern irónia, tudod.
ugy általában írom, mert látom elvitatkozgattok itt a posztmodernről. a megjegyzésem leginkább a hangnemre vonatkozna, vagyis arra, hogy nem kell magunkat (és főleg az irodalmat, és legfőképpen babitsot)túl komolyan venni;-)
nudge-nudge;-) 'know what I mean;-D
az ontológiához mit szólsz?

5219: lehez, h. nem az ontológia szó a legtalálóbb ide, (de egyébként szerintem más az ontológiai státusza...) de nem is ez a lényeg, hn. hogy az irodalom sztem nem csupán a szórakoztatóipar része, ahogy azt Máté írta. És nem a populáris-elit műfajok összevetésének szempontjairól beszéltünk.

5220: ezt egyáltalán nem értem, mi az a merkmal? És ezt most melyik beírásomra is írod?

ja meg még valami posztmodern merkmal, kedves Beatrix: IRÓNIA, az isten szerelmére.
Akinek nem inge, vegye fel Babitsét.

kedves Beatrix,
mi az, hogy ontológiailag más? Babits szövegeinek más az ontológiai státusza, mint mondjuk egy brazil szappanopera nyomtatott kiadásának?
én nem hinném. a populáris - elit vita szerintem nagyon nem az ontológia tárgykörében zajlik. Ott inkább a referencialitás-nemreferencialitás (fiktiv/reális, stb) vita zajlik. szerintem.

5216: Komolyan szeretném tudni, hogy ezt milyen forrásból tudod? (Ugyanis Babitscsal foglalkozom.)
A művészet nem kötelező, de ontológiailag más, mint a szórakoztatóipar, akármilyen céllal is nyúlok egy irodalmi műhöz, mást fog nyújtani nekem, mint a Megasztár (amivel egyébként semmi bajom, sőt) aktuális adása. Ettől függetlenül az irodalom IS szórakoztat(hat.)
Homéroszt azért érzem problematikusnak, mert szegényről, akit így nevezünk, elég keveset tudunk, így vele kapcsolatban nem mernék semmit állítani. Főleg azt nem, hogy írt-e v. lejegyzett-e egyáltalán.

5215: :-) És a művészet kötelező? (Igen, az iskolában kötelező, ott ültetik belénk a szégyenkezést a nem olvasott Művészi Művek miatt.)