irodalom

Sziasztok
Segítséget kérek,
mert a lányomnak kötelező olvasmányként feladták
Steinbeck :Egerek és emberek című művét.Nincs lehetőségünk magyarországi könyvkölcsönzésre,mert külföldön élünk.Mivel angolul emberpróbáló feladat elolvasni,ezért hívjuk a netet segítségül,de nem találunk sehol magyar nyelvű fordítást.
Tudtok-e helyeket,ahol keresgélhetnénk??
Kösz Zsu

7373: Én is olvastam egy időben Mrozeket, én azt hiszem nagyjából értem,mi a bajod vele. Én rengeteg feszültséget éreztem a műveitől magamban, amikor olvastam őket, egyszerre szenvedtem az alakoktól és a helyzetektől, de néha meg tetszett egy-egy megoldása. Azt hiszem, vagy legalábbis akkor azt hittem, hogy a szenvedésem abból fakad, hogy mégis rengeteg realitás, életszerű jelenség fakad az alakokból, helyzetekből, és lehet, hogy az életben könnyebben elmegyek mellettük, mint amikor műalkotásban szembesülök velük. - Viszont az is igaz, hogy már elég homályosan emlékszem a darabokra (2-3-t olvashattam, az egyik Károly volt (vagy valami férfinév)), csak az érzés van meg bennem.
A novelléi jobban tetszettek.

Bálint,hogy egy író rendezői utasításokat ad,az nem szokatlan. A rendező számára nagyon sokszor ezek csak jelzésértékűek. Annál is inkább,mert bizonyos keretek között "más" műalkotást olvasunk ,és "más" műalkotást látunk a színpadon.A látottakban a rendező "szerzőként" is jelen van. Persze,nem illik ebben a jóízlés határát átlépni.
Amit Te jelentéktelenségnek nevezel,én azt rossz kifejezéssel "átlagembernek" hívnám. Ezek az "átlagemberek" -mint az életben is- kiemelkedő eszméket hangoztatnak,és komolyan gondolják,eszerint szeretnének élni. De túl nagy falat a számukra -olyan jelenségek kerülnek egymás mellé,amelyek nem összeillőek, -ezért lesz groteszk-,és nem képesek az ellentétek feloldására. Kudarcra vannak ítélve.Mint nemegyszer az életben is.
Én nem tartom tragédiának,hogy egy mások által elismert művel nem kerültél baráti viszonyba.Sokkal nagyobb problémának tartanám,ha a látszat kedvéért,azt mondanád,hogy igen.
Hogy mi az oka,nem tudom. Lehet,hogy legközelebb ráharapsz,lehet,hogy soha.A beállítódottság,az ízlés és ezer más dolog lehetséges,ami miatt nem tetszett.
Én úgy gondolom,hogy az irodalmi ízlés minden mű elolvasásával erősödik. Vagy úgy,hogy elfogadom,vagy úgy,hogy eltolom magamtól.Én azt gondolom,hogy Te egyiket sem tetted,elkezdtél foglalkozni vele,és ezen keresztül önmagaddal is.Optimális megoldás.

7372: A keveréssel nincs gond (ha az nem gond, hogy nem menti meg a drámákat semmitől...), az talán A nyílt tengeren-ben a legerősebb. Nincs ilyen elvárásom, hogy vagy abszurd vagy reális. (Egyébként, ez már tényleg szőrszálhasogatás, de nagyon zavarnak a féloldalas rendezői instrukciói is... Pláne, ha hülyeség. Ugyebár, ami a tengeren játszódik: egyik instrukcióban arról papol sorokat, hogy milyen realisztikus legyen ám minden, a kés meg a fenőkő; aztán fél oldal múlva közli, hogy akkor most itt a szereplő a tengerbe lógatja a lábát. Ááá, ha olyan nagy rendezőnek képzeli magát, azt mondja meg, hogy oldja meg a rendező a tengert a színpadon!! De eleve zavar, hogy mindenbe beleszól: a jelmezekbe (pedig bőven nem olyan fontos és indokolt, hogy oldalakon át írja, mint ahogy teszi), a díszletbe, a rendezésbe, a zenébe stb stb. Egy szintig oké, de ez már idegesítő. De ezt abbahagyom, ez tényleg csak gonoszkodás)
Na, visszatérve: az is nagy bajom volt vele, hogy amit te "az élet különböző helyzetei"-nek nevezel, azt én nem tudtam máshogy nézni, mint egy jelentéktelen ember még jelentéktelenebb vergődése. Azaz, hogy mondjam... a jelentéktelenségből lesz az abszurd, de pont hogy nem a jelentéktelenség-oldalát fogja meg és absztrahálja a dolognak; hanem erről megfeledkezve a jelentéktelenséget meghagyva és nem dramatizálva egy másik síkon építi a drámát. Egyszerűbben és sarkítva: a jelentéktelenség, mint burok, nincs lebontva, így ami ezen belül van, nem élvezhető... (Nem tudom, érthető vagyok-e...) Ami pedig absztrahálva van, az a kevésbé lényeges része a dolognak. Emiatt a "paradoxon" miatt az abszurd nem állja meg a helyét. A realisztikus rész pedig teljesen érdektelen, a vérmes gondolatok, az eddigi eszmék ellentétének felismerése, a cselekmény realsiztikus rész (ha van) - teljességgel érdektelenek, nem mondanak semmi újat, túl sok régit se, mondhatni, fecsegés (de ezt sem absztrahálja, pedig ezt is lehetne!)
Jobb lenne, ha a realisztikus rész abszurdabb lenne, az abszurd pedig... másimilyen lenne...
Mit gondolsz/gondoltok?

7371: Én szeretem,főleg a Tangót.Talán azért érzed idegennek,mert vegyíti az abszurdot a reálissal.Kesernyés,de jó tükör,hogy az élet különféle helyzetei hogy tudják az emberből azt az arcát kihozni,ami pont ellentéte az elveinek.

Elolvastam pár Mrozek-drámát.
Ti szeretitek?
Én sokkal jobbat vártam. De nem is csak ez a baj: konkrétan rosszak szerintem. Egyáltalán nem találtam őket (Tangó, Emigránsok, A nyílt tengeren) sem érdekesnek, sem abszurdnak, sem izgalmasnak, sem szépnek, sem ötletesnek, sem semmilyennek. Az egyetlen jelző a rossz. Vagy mondjuk az érdektelen. (És nem az ízlésem miatt van, Pintert, Ionescut, alapvetően az abszurdot/modernet szeretem)
Az is zavar, hogy kissé világmegváltó szándékúnak érzem itt-ott: ezzel szemben NAGYON nem váltja meg a világot... Úgy is mondhatnám, hogy ha valami, hát az ő helyzetei nem váltják meg a világot. Sem. De még az olvasót, a színházat, a kritkusokat sem. És ha csak én vagyok hülye, és nincs is ilyen igény benne, akkor sem tetszenek sem az alapkonfliktusai, sem az írói megvalósítás, sem a végkifejlet, sem a gondolatok.
Nagyon szivesen beszélgetnék róla valakivel, mert én sem véletlenül vártam sokat tőle: tudom, hogy szokták szeretni, sőt, mesterműveknek tartani (a Tangóval az élen), és ha nem kötelező irodalom, akkor is épp csak lecsúszott. Ezek miatt gondolom, hogy "bennem van a hiba".
Szóval: miért jó? Mi a jó benne? Vagy valami alapvetőt nem értek? (Persze az enyémhez hasonló vélemény is érdekel!)

NNÁ-verseket olvasok. Mindig sokkal nehezebbnek érzem, mint ahogy emlékeimben él, és mindig meglep, mennyire rejtőzködik a szubjektum a gyönyörű képek mögött.

7365: ja, sorry, elfelejtettem mondani, hogy Bérlemény közben vonatra szállt Románia felé :)

ha olcsón lehet jó könyveket venni, felőlem akár legyen reklám is. Havonta egy ilyen beírás belefér, nem? Bocsénát.

7366: - A Könyvudvart illető pozitív véleményem ellenére javaslom az előző, "hirdetésszagú' beírást törölni, természetesen ezzel, az enyémmel együtt! Bocsánet Dibuk!

A Múzeum körúton lévő Könyvudvarban rengeteg jó könyv van most rendkívül olcsón (van ami 200 ft) vettem kb 20 kötetet.Nézétek meg mert érdemes .

a pasast biztos megbódította a hagymaszag

23. fejezet - így indul
"Gyöngéd hagymaszag tör be indőnként a fülkébe. Kinézek: Szolnok."
aztán Biharpüspöki, aztán Kolozsvár, tordai-hasadék, stb.

7360: biztos a Szolnok?
"...Ráckeve után van még Szolnok említve,..."

igen :)

7360: ... a duna magasan állt, áradt. :)

7358: lehetséges, bevallom, ezeket nem olvastam
7359 - asszem itt pont a mohácsi szakasz nincs kifejtve - bele is néztem most a könyvbe, és valahogy Ráckeve után van még Szolnok említve, aztán valahogy már túl vagyunk az országhatáron...
amire én gondolok, az egy regény utolsó fejezte, és úgy indul, hogy "Hajón jöttünk le Komáromtól fogva" (de googlen keresett válasz nem ér :) )

7358: ep: hahn-hahn grófnő?

7354: > lefelé a Dunán, Mohács irányába. teszt: hol olvastunk már ilyen hajóútról?
A dunai hajosban... vagy ha ez tul egyszeru, akkor Kabdebo Tamas Duna-trilogiajaban hajokaznak Baja-Mohacs kornyeken sokan. Te mire gondoltal?

7356: kösziköszi, végülis nem hajt a tatár!

7355: biztatbiztatbiztat! caligula? kicsiny intermezzo, jön még utána egynéhány divus és kevésbé divus, vespasianusig meg se állunk! de nem is ez a lényeg, hanem hogy mi, azt megtudod, ha olvasod tova!

- Azt hiszem, hogy egyelőre félreteszem Spiró Fogságát, mert unom. Nem érdekel, mi lesz Urival Caligula alatt. Bíztasson valaki, aki olvasta és aszondja érdemes!

miután a héten többeknek azt mondtam, hogy úgy érzem, nem lesz erőm továbbolvasni a Nádast, mégiscsak lett...
egyrészt remélem, hogy a Madzar Bellardi kettős folytatódik még
(lefelé a Dunán, Mohács irányába, teszt: hol olvastunk már ilyen hajóútról?)
másrészt megint visszatértünk az egyes szám első személyű Kristóf szálhoz.
és az van, hogy ez valamiért sokkal erősebb és életszerűbb, mint az összes többi, vagyis kevésbé mesterkélt, vagyis noha elfogadjuk, hogy nem Nádas _valódi_ _saját_ élményei kerülnek itt megírásra, mégis-mégis azt érzem, hogy egy a saját élményeivel 99,9%-ban megegyező történetet magával ragadóbban tud elmondani, s ezzel bizonyára maga is tisztában lehet, s nem véletlenül bugyog elő épp ebben a történetszálban az egyes-szám-első-személy forma.

{{{Törölt hozzászólás!}}}

7347: Nem, nem csíphető el, (annó=régen). Jól!

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

7345: Jaj, mikor, hol?
Van esély rá, hogy el tudjam csípni valahol?
Érdekelne, hogy vitték színre.