7488: - Közbevetőleg megjegyzem, hogy a
Zilahyt a hatvanas években, mint
’indexen’ lévő
alapkönyvet ajánlotta valaki, s én -
aki addigra már olvastam divatos regényeit -
untam a Dukayak történetét.
Penzumként vettem magamhoz a szerző
(Móricka) elképzeléseit, ismereteit a
magyar arisztokráciáról.
- Ma már - 40 év elteltével - sokkal
megértőbb vagyok a
regényírókkal szemben. A Spiró
Fogságának az ebben a topikban jelzettek
után fogtam neki. Ismeretterjesztés,
gondoltam, de egészen a negyedik Róma
könyvig reménykedtem abban, hogy a
kalandregény jellege miatt is érdemesnek
minősül az olvasásra. Még azt is
el tudtam fogadni, hogy a cselekményeket
közlő szöveg stílusa néha
olyan szikár, hogy ne mondjam primitív volt,
mint egy nyelvtankönyvé. Csak nyeltem
magamba Uri történetét, és
vártam, hogy mikor jön az a nagy
durranás, aminek eddig csak az
előkészítése folyt. De a
durranás elmaradt. Ez persze nem lenne baj, ha
nem egy manifeszt kalandregényről lett
volna szó.
- A Fogság mégsem volt unalmas
olvasmány, mert az ismeretterjesztő
betétek érdekességei
átsegítettek a számomra
semmitmondó eszközökkel,
ábrázolt, unott
kiszámíthatatlansággal
ténfergő főhős cselekedetein.
Nem volt érdektelen a klf.
történelemkönyvek által már
jól ismert események Mórickás
leírásai hogyan kötődnek a
regény vérszegény
cselekményéhez?
/folyt. köv./