Nádas: első kötet vége felé
járok. Hát ugye a genitáliákra
elég jól felkészítettetek... De
persze már néha félve lapozok, hogy mi
jöhet még!
Továbbra is azt vallom, Nádas nagyon jó
láttatásban - sajnos, túl jó -,
szeretem, ahogy leír egy helyzetet, ahogy
analizál. A problémám a művel
(eddig) nem az, hogy az emberi
ösztönöket, vágyakat, elfojtott
és nem elfojtott, elfelejtett és
felidézett szexuális élményeket,
emlékeket feltárja, hanem az, hogy a
figurák mindegyikét csupán erről
az oldaláról mutatja meg, mintha csupán
ösztönlények lennének, és
mindegyik kizárólag a szexuális
életével lenne elfoglalva, holott jó
néhány figuráról kiderül
azért néhány mondatban, hogy
intellektüel (Döhring, Ágost...).
Számomra azért hiteltelen így ez az
ábrázolás, mert túlságosan
egyoldalúan mutatja az alakokat. Annyira
megbillenti az arányokat, hogy bennem ott egy
folytonos tiltakozás, hogy nem így
működünk.