Szinte nem múlik el év, hogy így
télvégén ne olvassam újra két
kedves könyvem valamelyikét.
(Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak
kétkötetes könyvtárom lenne J
).
Téli depresszióm alakulásától
függ a választásom:
„homeopátiás” céllal
Steinbeck Rosszkedvünk tele az egyik,
tavaszváró hangulatom
erősítésére pedig Cs. Szabó
László gyönyörű
esszékötete a
Görögökről a másik. Most az
utóbbi van soron ismét, és mindenkinek
szeretettel ajánlom. Szinte minden
művészet (a szerző szavaival) a
görögök adósa, örök
kortársaink. A nem elhanyagolható
ismeretanyag olyan gyönyörűen van
megírva, hogy az ember nemcsak meghatódik,
hanem rájön (ha esetleg elfelejtette volna),
hogy miért igaz az, hogy „sok van mi
csodálatos, de az embernél nincs
csodálatosabb.” Nekem az Európa
Mérleg sorozatában 1986-ban megjelent
példány van birtokomban, és nem tudom,
hogy azóta kiadták-e, de érdemes
utánajárni, vagy könyvtárban
keresni.