9174: 9173:
:) A "Vöröskarom jegyese" sem
rossz, de a "vörös farok"
(igazíts ki, Tévelygő koma, ha nem
jól mondom), az irodalmi művekbe illesztett
olyan rész volt, amellyel mintegy
"megelőző nyelvcsapás"
módra, igyekezett a szerző a korabeli
kultúrpolitikai hatalom kedvére tenni,
illetve gyanakvását elaltatni.
Főleg olyan művek (pl. nagyobb
lélegzetű humán tanulmányok,
történelmi regények stb.) esetében
volt ennek jelentősége, amelyeknél a
téma valamilyen (politikai) szempontból
gázos (korabeli kifejezéssel:
"rázós") volt, és
érinthette az akkori eszmerendszer valamelyik
alapját. Más esetekben maga a szerző
volt problémás (a 3T-ből a tiltott
vagy a tűrt), és valahogy mutatni kellett,
hogy ezúttal legalábbis nem a széllel
szemben akar pisilni.
A "vörös farok" néha
ténylegesen a mű végére
került, ahol szinte ellenkezőjébe
fordította (látszólag) a korábbi
mondanivalót.
A szórakoztató/fikciós irodalom elvileg
nem volt ennyire kényes terep, de ott mintegy
"jó néven vették", ha pl.
scifik esetében a szerző olyan
jövőbe kalauzolja el az olvasókat,
ahol a társadalmi berendezkedésekből,
a cselekmények
összefüggéseiből kikerekedő
kép igazolta a mű megíraskor
érvényes jó/rossz felosztás
helyességét. Ilyenkor néha maga a
mű illeszkedik "vörös
farok"-ként az illető irodalmi
összmunkásságába.
Jó példa erre a SF egyik
óriásának, Stanislaw Lemnek a
Magellán-felhő című könyve,
amelyben a kommunizmus és a kapitalizmus
kettős korának letűnte után, a
futurisztikus világ erkölcsi-eszmei
bázisa egyértelműen az előbbin
nyugszik, utóbbi pedig csak mint múltba
dermedt mementó bukkan fel,
stílszerűen egy az űrben az isten
háta mögé elsodródott,
atomfegyverekkel megrakott amerikai harci
űrállomás romos alakjában.
De igazán örülnék, ha
Tévelygő (és mások) is
kiegészítenék a fentieket,
mert elég felületesnek érzem -- hja, ha
irodalmár lennék, jobban tudnám.
:)