irodalom

20730:
azt mondom, jó. :)
a bőrbebújásról meg partinagy mondta egy interjúban: "Sárbogárdi Jolán én vagyunk."
weöres sándor, mikor a psychét írta, hónapokon át úgy vette fel a telefont, hogy "Hálló, itt Lónyay Erzsébet, ávágy Psyché" - zseniális, ráadásul elég vékony hangja volt...

20748:
nem néztem teljesen vissza az előzményt, a már abból levezetett véleményt olvastam, abból úgy értelmeztem, más szituációban sem szereti, ha "egy viszonylag modern szóhasználat x év különbséggel átkerül, mert a mai fiatalok úgy sem értenék, minek."
Arra, hogy az x mű kinek hogy tetszett, egy dolog, de gustibus, ugye. Mint minden másnál, az dönt, érzed-e azt a kapcsot, amit ő fontosnak érzett bemutatni. Simán normál beszélgetésben kialakítasz bárki felé szimpátiát, ha veled azonos szemlélettel és minőséggel ecseteli a valóságot, ez a humorértés egyik alapja, pl, de nem csak humornál él ez a feltétel.
Nem látatlanban az x művet értékelem, hanem azt a szemléletet, hogy melyik generáció mit érthet meg valakiből, és hogy ki hogy ad át egy valóságot. Csak városkülönbség elemi különbségeket eredményez látásmódban, ez különösen kortársnál van így, mert ott jobban érzékelsz eltéréseket kis különbség esetén is.
Erre írtam, a szinkronidejű változás felé nem vagyunk olyan engedékenyek vagy belátóak, míg x 100 év távlatából az egységesen ránk hagyományozott kultúra miatt inkább egyetértünk. (Ott sem.)

20751:
nem szeretek könyveket elmondani, nekem furcsa. Ha vmi nagyon tetszett, az elég mélyen is érint, azt, amit az olvasás élményekor adott, úgy úgysem tudom visszaadni szóban. De ez legyen az én hülyeségem.
A kérésed témájában: x szóhasználat egy generáció általi értése vagy nem értésére vonatkozott. Volt ilyen irányú vitám - más véleményem - vkivel, ahol szintén azt az álláspontot képviseltem, egy irodalmi szövegnek nem feladata szóról szóra magyarázni, hanem engednie kell, az olvasó úgy értse, ahogy akarja. Az az alkotó nyilvávalóan - ha már irodalmi mű írására adta a fejét - rendelkezik olyan képességekkel, az egész környezet megismertetésével bele tud minket vonni abba a világba, és érteni fogjuk.
Van pl olyan szóhasználat, ami esetleg nem is abban a műben lesz világos, de mondjuk később leesik, mert a másikban kaptam már hozzá impulzust. És nem biztos, ha egy szóhasználatot "félreértesz", tehát átkonvertáltad a te élethelyzetedre, nem jártál jól. És most nem totális félreértésre utalok, ha értesz.

(én meg mindent kétszer írok írok)

20736: Most látom csak, hogy elírtad, Beus !!!!! :-)))))))
"Mint egy rózába átírt elbénázott J.A-vers."
- és akkor azt gondolom, hogy mivel közben meg Partinagyot emlegettük, biztosan Szép Róza miatt írtad írtad el! :-))))))))

20746: Bea, nem egészen értem, melyik véleményem késztetett erre a kacifántos gondolatmenetre.
K.I. regényében nem szinkron nyelvhasználat van, hanem bénázás, nyelvhasználatbeli sutaság.
Inkább mondd el, te milyen könyvet olvastál legutóbb, és tetszett -e? :-)

20745: Na ne, azért ez még nekem is megy. : ))) Tovább is. : )))

20746: Tömören csak annyit: az író, költő nem bádogos.

20746: Sztem Bogi nem írta azt, hogy ez lenne az irodalom legfontosabb feladata. Itt egy konkrét műről beszélgettünk, amit mindketten olvastunk. S ez a regény sem nyelvileg, sem történetszövésében, sem szerkezetében stb. nem igazán nevezhető jó regénynek, ill. ő és én nem tartjuk jónak. És az az igyekezete, hogy egy kor atmoszféráját visszaadja, ez is kevéssé sikerül. De ennek ellenére nekünk mégis "mond" valamit, mert ehhez a korhoz nekünk is sok közünk van.
Ezzel nem kérdőjeleztük meg más művek "korszakmegejelenítő képességét." Az iroadalmi mű sztem egyidőben sokféle fukciót betölthet, már ha egyáltalán "cél" bármilyen funkció betöltése...

20745:
már ha ismerted a séróját, neten nem gond javítást eszközölni, tévedni pedig még neki is emberi volt

20744:
költői kérdés volt (érettségin ez volt a választott memoriterem, picit tovább)
Visszatérve egyébként Bogáta véleményére, az irodalom egyik legfontosabb feladata/értelme/jelentősége, hogy elmúlt korok és nyelvezete, azok kapcsolata ismertté válik az utókor számára. Szinkron nyelvhasználattal vagyunk szigorúak önmagunk felé, mert a rövid távú, de általunk megélt változást nagyobbnak tudjuk be, mint azt a képességet, amit értelmünk képes befogadni egy teljes nyelvi környezetbe ágyazva.
Még ha nem is pontosan azt adva, mint akkor, de valamit ad most is, és ez a lényege.
Amelyik nem tud túlélőképes üzenet adni, az épp azt a szintű hatást éri csak el.

Pontosabban: Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra? (Az embert megcsalja az emlékezete. Séróból idézni csak MBT-nek sikerült.)

20743: Quo usque tandem Catilina abutere patientia nostra? :)

20737:
ma is tanítanak Cicerót, minek? :)

20737: "De később élt emberkék nem fogják tudni dekódolni, mert béna..."
Biztos hogy a bénaság az, amin ez múlik? Korabeli kritikusok ugyanezt a sorsot jósolták a Termelési regénynek is -- télleg, erről meg kéne kérdezni egy pár mostani magyar szakost, mert ők már igencsak a rendszerváltás könyékén születtek: figyusztok, most őszintén, ti értetek ebből bármit?
Másfelől meg én emlékszem, hogy egyszer évekkel ezelőtt vki beírta ebbe a topikba, hogy épp a Mattyasovszky-féle Hód-történetekkel szórakoztatja magát. Nos ezek talán nem bénák, nade nem is igazán nevezhetők irodalmi remekműnek: puhafedelű krimifüzetkék a 80-as évekből, azokban a pillanatokban nyilván még szórakozni is lehetett rajtuk. Erreföl ez a topikbejegyző, nem tudom ki volt, most, 1-2 éve azt állapítja meg, hogy elsőrendűen evokálja a Kádár-kor feelingjét -- ezt alighanem akkor még maga a szerző sem gondolta volna..

OFF: Játék, humor (olykor) irodalmi színvonalon. :)
http://iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?topicID=3831032

20737: ja,ja, hangulat kinek mennyitmondó - ezzel egyetértek.

A Hősöm tere nagyon nagy hatással volt rám, az elolvasása utáni hetekben-hónapokban még az írásaim is szignifikánsan "megpartinagyosodtak", bár szerintem erről csak én tudok :) :) -- tehát mindenképpen muszáj lesz még további PNL-eket olvasnom, ha már ennyire feltölt, inspirál, alakítja a stílusomat: rágja rovar, eccer belenézek abba a Sárbogárdiba is :)

20734: csak a válaszodat olvastam :)

20736:
a Dunáról szóló béna filozofálgatások, a "Nagytörténelem" és a folyó stb. Mint egy rózába átírt elbénázott J.A-vers. - igen, pontosan!!!!! :-)
a hangulat egy kicsit-kicsit átjön, felsejlettek nekem ilyen okoskodó beszélgetések, amiket a nagybátyám meg apukám folytattak éjszakába nyúlóan gyerekkoromban - de szerintem egy későbbi generációnak ez már nem fog átjönni. Szóval mi tudjuk dekódolni, mert bár béna, van egy azonos élményalapunk, és sejtjük, h. mit akart mondani. De később élt emberkék nem fogják tudni dekódolni, mert béna...

20732: :-)) Igen, én is ezt érzem, hogy na most ő megírja az ifjúságát, egy korszakot, az akkori világ hangulatát. De valahogy ez nem jön át egy szélesebb publikumnak. Az a mázlija K. Pistinek - azon túl, hogy költőként és magánemberként is kedvelem - hogy szeretek erről a korszakról olvasni, az én gyerekkorom is a 70-es, 80-as évekre esett, valahogy ezért is. Az OSZK meg amúgy is a szívügyem, mint tudjuk. :-))
Közben eszembe jutott még egy bénaság, a Dunáról szóló béna filozofálgatások, a "Nagytörténelem" és a folyó stb. Mint egy rózába átírt elbénázott J.A-vers.
*
Én szeretem nagy "férfiaink" női próbálkozását. :-) Kifejezetten szórakoztat. Persze kilóg néhol a lóláb, de nagyon érdekes, hogy képzeli egy férfi, hogy milyen lenne nő lenni, nőként gondolkozni, női énként beszélni. Olvastam is erről érdekes tanulmányokat, az egyik pl. elég meggyőzően bizonyította -számomra legalábbis -, hogy W.S.-nak azért jóval ügyesebben ment a játék, mint EP-nek. (A test angyala sztem is stílusparódia inkább, ott nem is E/1 az elbeszélő, janem E/3.)

20731: Hát, talán :)

20733: már tegnap töröltem. vagy nálad még látszik?

20721: szeretném.

20723: IGEN! :-) én kb. ott adtam fel, illetve kicsivel később. és nem csak az idétlen párbeszédek... hanem pl. pont ennek a Patainak a túlmisztifikálása is. És nem jön át, hogy az ő családjuknak vajon mitől olyan félelmes alak az az ember, hanem csak azt érzi az ember, hogy ne röhögtessenek már, who the fuck is Patai?
és akkor jön az a rész, hogy "A barátom barátja" hogy a Gábor, meg a Kornél, a húdefasza csávó, aki nem szerzi meg a diplomát, meg a valamelyik kislány, aki most akkor terhes, vagy nem terhes, és "A vének" a könyvtárban... jaj, az egész annyira esetlen... (most megint belelapoztam) ... az embernek az az érzése, hogy valaki mindenáron meg akarja írni saját ifjúsága történetét, és azt reméli, hogy azáltal, hogy ez pont a szocializmus utolsó korszaka is volt, meg tudja emelni kicsit egyetemesebbé a dolgot - de nem sikerül neki sajna...
(és közben annyira szar érzés leírni ezt, mert annyira szeretem a verseit K.I.-nak, meg elképzelem, hogy valaki ilyen rosszat mondana valamiről, amin sok éven át dolgoztam, szívem lelkem beladva...)

20730: Sárbogárdi Jolán (sztem) inkább stílusparódia, nem az benne a lényeg, hogy női bőrbe bújt a férfi szerző.
irtó szórakoztató, azt hiszem, neked is bejönne, Hunor :-)

20728: azt mondod jó? bennem hatalmas a szkepszis/averzió ezekkel a női bőrbe bújt fasziszerzőkkel szemben, kicsit divatnak is érzem én ezt, mi van, te még nem is írtál női álnéven? de lúzer vagy! :P nem tudom, annak, aki csinálja, biztos jó móka ezzel kísérletezni, de igazából valószínűleg az van, hogy szerintem senki nem lehet képes a másik nem bőrébe/lelkébe bújni, és én meg ha úgy kell olvasnom, hogy folyton a pofámba libeg egy lóláb, ideges leszek -- vagy azt mondod, PNL jól megoldotta ezt és érdemes esélyt adni neki?

20728: Lónyay Erzsébet se rossz "szerző", esetleg P. Howard. ;)

20724:
erről sárbogárdi jolán jutott eszembe. és már tudom, ma du. mit fogok olvasni. :)
(ajánló, ha vki még nem: Sárbogárdi Jolán /Parti Nagy Lajos/: A test angyala)

20725: "Amúgy én személy szerint annyira ritkán..." így kezdődött volna ez a mondat, de néhány karakter valahogy eltűnt belőle. :)