12620: Na, ez nem teljesen így volt a Kinggel,
hogy volt a Stand by me, amikor még emberekre
fókuszált, aztán meg felfedezte
magában a horrorszerzőt. Először
is King már a legeslegelején
lektűrírónak készült,
és sok pénzt akart keresni: sose akart
mást, ezért nincs mihez képest
kisiklásról beszélni.
Másrészt már a legelső
novellája publikálásakor
figyelmeztették: szép, szép, amit
csinál, de vigyázzon, be fogják
skatulyázni horrorszerzőnek. Mire az
ifjú King csak vállat vont: kit
érdekel, akkor leszek horrorszerző. Én
úgy tudom amúgy, a Carrie volt az első
regénye (és az első, amiből film
készült, nem is annyira rossz: a fiatal
Sissy Spacek alakítja Carrie-t, és nem
mellesleg Travolta első filmszerepe :) ),
és már ez is pszicho-rémregény
volt, nem is kicsit...
Engem nem is annyira a gyilkosságok, hanem a
"kamasz-lét keservei"-vonal volt, ami a
Christine-ben megfogott anno, sajnos (?) nekem is
olyan kamaszkorom volt, hogy nagyon bele tudtam magam
élni a főszereplő srác
sorsába... és szívből
örültem, amikor egy kicsit megadatott neki,
hogy "kemény legyen" és legyen
végre egy kis olyanféle tartása,
amilyenre akkoriban magam is nagyon vágytam,
még ha ez egy gonosz erőnek volt is
köszönhető, és a halála
teljesen megrázott, mondom, alaposan
beleéltem magam...