irodalom

12534: A filmet láttad? Vki végig tudott már nézni 7 órányi Tarr B-t?
(mondjuk én még meg sem próbáltam eddig)

12534: Csehov is vicces, ha így olvasod. Kafka meg végképp...

ja, az előző oldalon meg ilyeneket mond (Petrina):
„Hé, várj meg! Ne rohanj már annyira! Mi vagyok én, ámokfutó?”), az oda sem hederít, ráadásul még egy pocsolyába is belemerül bokáig, nagyot szusszant, tehetetlenül nekidől egy házfalnak, s azt motyogja: „Nem bírom én már ezt az iramot…” De Irimiás pár perc múlva felbukkan újból, haja csapzottan lóg a szemébe, élénksárga, hegyes orrú cipője csupa sár. Petrináról csöpög a víz. „Nézz már ide! – s a füleire mutat. – Az egész egy nagy libabőr…”
meg:
Ide figyelj, egykomám, mesterem, megmentőm, sírba taszítóm és gyilkosom! Megvesz az isten hidege, éhes vagyok, melegre akarok menni, meg akarok szárítkozni, enni akarok, és nemhogy nincs ínyemre isten tudja, hová kigyalogolni ebben a rohadt időben, még arra sem vagyok hajlandó, hogy úgy fussak itt utánad, mint akinek elment az esze, a fene essen abba a megbántott lelkedbe! Na!”

Petrina egy iszonyú komikus figura (mostanáig) és jó kis ellentétpárban vannak Irimiással.

ez nem egy vicces párbeszéd pl.? :
„Atyaisten! – sóhajtozik Petrina. – Ha belegondolok, hogy reggelre érünk oda, görcs áll a lábamba! Miért nem kértük el a Steigerwaldtól a teherautót? És még a tetejébe ez a kabát is! Mi vagyok én, súlyemelő?!” Irimiás megáll, felteszi a lábát egy kilométerkőre, cigarettát húz elő; vesznek mindketten, s tenyerükkel takarva rágyújtanak. „Kérdezhetek valamit, te gyilkos?” „Na.” „Minek megyünk mi a telepre?” „Miért? Van hol aludnod? Van mit enned? Van pénzed? Ne nyavalyogj már örökké, mert kitekerem a nyakad.” „Na jó. Értem. Idáig. De holnapután vissza kell menni, nem?” Irimiás megcsikorgatja a fogát, de nem szól. Petrina felsóhajt. „Komám, igazán kitalálhatnál valamit azzal a nagy eszeddel! Én nem akarok ezeknek, így. Nem bírom én egy helyben. Petrina szabad ég alatt született, ott élte le az életét, és ott is éri a halál.” Irimiás keserűen legyint. „Szar a helyzet, cimbora. Ezektől egy darabig nem tudunk meglépni.” Petrina összekulcsolja a kezét. „Mesterem! Ne mondj nekem ilyeneket! A szívem máris egy nagy csomó!” „Na, azért nem kell beszarni. Elszedem a pénzüket, aztán meglépünk. Majd csak lesz valahogy…” Elindulnak.

12530: mármint azon hökkensz meg, h. szerintem viccesek a párbeszédek? :-)

12528: én meg ezt tapasztalom meghökkenve.

12514: jaj,jaj, ach,ach,ach, teljesen kikészítesz ezzel!!

érdekelnek valakit első benyomásaim a Sátántangóról?
meghökkenve tapasztaltam, hogy (legalábbis eddig a pontig, ahol most tartok - 3. fejezet) ez egy vicces könyv. én azt hittem, h. nyomasztó, komor, közben meg a szereplők párbeszédei irtó viccesek.

12516: Talán ez a sivár érzelemvilág is a szülei örökségéből fakad az írásaiban.Nekem a Kegyelem c.könyve valahogy nem ment...(A papa filmeit pedig szerettem de most valahogy nem csúszik ez nekem)

12515: azért a háború mint ihletőforrás nem teljesen elvetendő, ugyebár kezdve magánál Vonnegutnál az Ötös számú vágóhíddal, vagy gondolva Hemingwayre Remarque-ra, Semprunre stb. Amivel nem okvetlenül azt mondanám, hogy az irodalom fellendítése érdekében háborúzzunk meglehetős gyakorisággal...

12524: nyilván a bergman miatt hittük.

Így már értem. :) Fura, mindig azt hittem, hogy svéd.

12521: viszont Tokióban született, muris:)

12506: puskázunk? :D

12518: jaja, norvég a szentem:
http://en.wikipedia.org/wiki/Liv_Ullmann

12518: liv ulmann tényleg norvég... :)

12514: nagyon derék, Bogi:) !!!
csak vigyázz, mert Krasznahorkai-fan (vagy ahogy gyakran látom : "fun") leszel a végén:)

12516: Nos tudtommal az anya, Liv Ulmann norvég, de mindjárt utánanézek...

12515: de most először. (ez az 5. kiadás.)

Elolvastam Linn Ullmanntól a Mielőtt elalszolt. Fura kis "hősnő", valakire nagyon emlékeztetett. Nem tudom eldönteni, tetszett-e vagy nem. Amikor elszabadul a fantáziája, és összevissza mesél (hazudik? ki tudja), azt bírom, de ez a sivár skandináv érzelemvilág mindig émelygést okoz bennem (tudom, erős szó a sivár, talán igazságtalan is, de tényleg ilyen hatást vált ki belőlem).
Különben azt nem értem, hogy egy svéd rendező és egy svéd színésznő lánya miért norvégül és Norvégiáról ír, de valaki biztos tudja.

12514: De nem most először?... amúgy az a kiadás, ami nálad volt, nekem úgy tetszett... hiába van meg nekem már 2 példányban (egy harmadik is volt, de az elveszett), nekem kell az is :) :)
Befejeztem a Gépzongorát. Nem tudom, ki mondta (mondta egyáltalán valaki? így rémmlik), hogy ebben még nem nagyon mutatkozik meg Vonnegut későbbi stílusa. Na, hát ez szerintem óriási tévedés. Ebben az első regényében már a kész, érett regényírót látom -- 30 évesen írt egy ilyet!!!!! döbbenet... ráadásul úgy, hogy átélt egy háborút, és a háborúk, hogyismondjam... művészi ambíciók kiteljesítéhez nem igazán nyújtanak kedvező feltételeket, főleg, ha az ember belekeveredik a javából -- és nem csak oroszlán körmök, stb. minden későbbi vonneguti jellegzetesség már itt van: hogy a szereplő gyalázatosan hülye helyzetbe, légüres térbe kerül, a "jellemábrázolás" számadatokkal, a fekete humor (amit a debil kiadó minden kötetre elmaradhatatlanul felvés) itt talán visszafogottabb, de hát ilyen később is előfordul a pályáján, szereplők egy mondatban összefoglalt groteszk rögeszmékkel, melyek által determináltan járnak rugóra, a kötelező cinikus beszólogatóember is itt van, az is tipikus Vonnegut, hogy a szereplő, míg egy nagyobb utat megtesz A pontból B-be, az út során szerzett benyomásai, támadt gondolatai igen részletesen elbeszélve a cselekmény részévé válnak, nemegyszer útitárs is befigyel, akivel mintegy véletlenül szóba elegyedve az egész műre nézve igen fontos gondolatok mondatnak ki ------- és még tudnám sorolni egy fél napig :) :) :)

szóval az van, hogy a fagyott kutyaláb olyan sláger, hogy utánnyomás lesz. egész Budapesten nem lehet már kapni.
---
továbbá a tangózó sátánistáknak üzenem, h. elkezdtem olvasni a könyvet.
különösen Petra elismerését szeretném learatni!!!!!!!!! :-)

ki szavatol a Lady biztonságáért.

ja és olvasgattam a Nádas-esszéket (1995)(kicsit off, kétségbeejtő látni, hogy a kollektív tudás mennyire piciny, mennyire hamar felejt (és akkor még jóhiszemű vagyok) pl. ügynökügyben. A közbeszédben az ilyen könyvekre (nincsenek sokan) hetente kéne hivatkozni, mert annyira átgondoltak, és, azt hiszem, épp ezért íródtak. Ehelyett zsigerkedünk. on, mondta a sziú indián)

12509. úgyúgy. illetőleg azt akarom mondani, hogy Norfolk (vagy a Foucault-inga) brutálsok információt tartalmaz, poétikilag azonban nem nagy truváj, nem forgat föl, nem ír át (mint ahogy pl. Pelevin teszi). Követni a hihetetlen sok kapcsodást és szeélyt nehéz, nem az elbeszélést és annak nehézségeit (ha vannak).

12497: nem nevettem, csak örömömben mosolyogtam :-)
Nádashoz kitartás.

12502: Ezt úgy érted, hogy Proust nehezebb? Én tőle az első három kötetet egy év alatt olvastam el. Ez volt az esti könyvem, (általában van egy nappali is), amikor befejeztem végtelen szomorúság töltött el, úgy összenőttünk, Proust meg én.

Most a "Hó"-t olvasom, Orhan Pamuk, Nobel-díj, satöbbi. Nekem tetszik, bár nem egy könnyű könyv. Ateizmus vs. istenhit, világi vagy iszlám állam, ezek a fő vonulatok. Közben rengeteg mindent meg lehet tudni magáról az iszlámról, a vallási és etnikai feszültségekről és úgy magáról Törökországról.

12505: bizony :-)