irodalom

14814: Kiegészítés: pont az érdekel, hogy hogyan csinálta ezeket. De látom, hogy hiába próbálom hitelesen előadni az érdeklődésemet. : ))) Pedig nem sok íróval kapcsolatban támad fel. : )))

14798: Fú, a Meztelen ebéd... : ))) Mondjuk, nekem filmen tetszett. A könyv - na, az azért... : )))

14797: Igen.

14808: Nyugodtan megteheted, hogy az egész gondolatmenetemet hülyeségnek tartod. Jogodban áll, és ha ezt teszed, nem is kezdek veled vitatkozni. Vitatkozni, beszélgetni olyanokkal szoktam, akik nem hülyéznek le. Úgy gondolom, én még ilyen módon sosem minősítettem egyetlen nézetedet sem, még akkor sem, ha azzal nem értettem egyet. Vagy reagáltam rá, ha fontosnak tartottam mellé tenni a magamét, vagy nem. Mikola, Kövér..., hát cimkézni úgy látom, tudsz. Nem viszonzom. Amúgy olvastam a Gulagot. Meg még néhány más könyvet is. Egyébként a mai Magyar Nemzet hétvégi mellékletében Körmendy Zsuzsanna szépen emlékezik meg a 100 éve született Varlam Salamovról.

http://www.marczi.hu/index.php?menu=9&almenu=1&crit=menu

14809: atyavilág! milyen lehettél azelőtt! :-))))

14806: de ő vannnnn katona

14805: az igazság az, hogy a katonáskodás előtt az egyetemen voltam én csak igazán ilyen vitatkozós, a honvédségnél inkább megtörik az embert, leszoktatják arról, hogy vitatkozni legyen kedve, persze tudom én hogy csak viccelgetsz :) :)

14804: Pola, ez egy létező polémia volt Szolzsenyicin meg Salamov között, egy olyan polémia, ami igenis irodalomtörténeti szempontból érdekes, amit el lehet ezzel is intézni, hogy nem szeretsz méricskélni ilyen dolgokat, nem értem, hogy akkor miért nem ezzel kezded, mert akkor tényleg nem teszek úgy, mint aki azt hiszi, hogy veled ezt a dolgot meg lehet beszélni, én nem legyőzni akarlak, de azt gondolom, ha leírsz valamit, amiről nekem eltérő infóim vannak, és én ezt szóvá teszem, az nem kéne, hogy ilyen neurózisba kergessen, és azt sem kéne gondolnod, hogy legyőzni akarlak, hidd el, engem aztán rettenetmód nem érdekel, hogy miről mit gondolsz,
az idézetek kiragadásáról meg hadd rágjam a szádba még egyszer, ahogy a másik topikban is megtettem, de talán most már meg is ragad, hogy idézhettem volna persze az egész gondolatmenetedet is, mert az egész hülyeség, nem csak ez a félmondat, de mivel ezen a félmondaton alapszik az egész gondolatmenet, így elegendő volt ezt is, komolyan mondom, Mikola, Kövér és egyéb ilyen hírhedt aranyköpők sírnak mindig ilyesmiken, hogy a mondataikat, amik amúgy teljesen jószándékúak lennének, mindig kiragadják a szövegkörnyezetből és ezzel torzítják el, Pola, ilyen emberekhez ugye nem akarsz hasonlítani?? Figyelj már, te tényleg elolvastad amúgy a Gulag-ot? Mert abban maga Szolzsenyicin is bevallja és leírja, milyen nevetséges, beképzelt és elpuhult tiszt volt ő valójában.
Írjunk hülyeségeket, és ha valaki helyretesz, sebződjünk meg! :) :)
Holnaptól mondjuk egy hétig én is kipróbálom ezt a feelinget. Egymillió légy nem tévedhet, hátha még nekem is bejön és rákattanok --- hátha

{{{Törölt hozzászólás!}}}

14805: "én is voltam katona, úgy biz aki felmarkolta katona. Sárgapitykés, zöldhajtókás közlegény - egész a közlegénységig felvivém..." (én az őrmesterségig, de azt csak leszereléskor kaptam meg!)

14804: Mert izig-vérig katona! A harc a lételeme. :-))))

14799: Kedves Hunor, egy másik topikban már jeleztem, hogy nem jó egyetlen részletet kiragadni a másik mondandójából, azt cikizni, és ezzel a másikra csapást mérni. A fronton, az első vonalnban azért talán mégiscsak kellett némi rátermettség a kapitányi rang eléréséhez, de ez végül is tényleg mellékes. Én nem állítom szembe Szolzsenyícint és Salamovot, mert mindkettőtől nagyon sokat kaptam, sokat tanultam. És elég számomra az, hogy mindkettő nagyon is megszenvedte a maga sorsát. Ilyen dolgokban nem szeretek méricskélni, bár mérnök vagyok. Az nem értem igazán, miért akarsz valakit legyőzni, aki nem harcol ellened?

14795: Kedves Maminti, nincs is köztünk ádáz vita, hanem olyan, ami akár mindkettőnk számára hasznos lehet. Ennek a lényegét meg is fogalmaztad, hogy tiszteletben tartod az én véleményemet, mint ahogy én is a Tiédet. Ezért érzem úgy, hogy nekem is érdemes Neked írnom. És persze még sokaknak, akik el tudják fogadni, ha a másiknak az övéktől eltérő véleménye van. Egyébként csak azért szoktam hangsúlyozni, hogy a magánvéleményemet mondom, mivel nem vagyok bölcsész, irodalmár, csak olvasó műszaki, és lehet, hogy valamit másképpen látok, főleg azért, mert a történelem a hobbim - de nem tekinthető a véleményem autentikusnak, főleg nem megfellebbezhetetlennek.(De szép hosszú szó!) És persze kiváncsi vagyok mások véleményére is, akár az én magánvéleményemhez fűzve, vagy azzal vitatkozva - csak ne vonják kétségbe, hogy lehet az embernek másoktól eltérő véleménye. De ezt Te tudod, úgyhogy ez már nem is Neked szólt igazán.

14801: ja, ja persze.

14800: de szerencsére általában működhet a bizalom :) ) én pl. amikor azt olvasom több forrásban is, hogy Salamov többet volt a gulagon és rosszabb körülmények között, mint szolzsenyicin, készséggel hiszek azoknak, akik ezt leírták, és nem mondom azt, hogy nade én ezt nem tudhatom : )))

14799: na, azért a gonosz pszichopata filológus egy kicsit túlzás :-)))) jóhiszeműen is tudnak téves adatokra jutni! :-))

14790: "azért a rangot nem adták ingyen" Jééézusom, Pola. A Szovjetunióról beszélsz, ahol milliószámra nyüzsögtek a beosztásukhoz tök hülye emberek, ezt most komolyan mondod?? Még maga Szolzsenyicin is röhögne ezen : )) amúgy én erről a kalinyingrádi tüzérkapitánykodásról nem hallottam, én úgy tudom, hadnagy volt, de ezen nem veszünk össze. Az, hogy miért is helyezték vád alá, azt szintén máshogy tudom, nem volt abban semmi ilyen heroikus sztori, egyszerűen csak egy elfogott levelében sztalint viccesen "bandavezér"-nek nevezte (meg lenint is valahogy így), és ennyi történt
Azt, hogy ki mennyit szenvedett a Gulagon, nem tudhatjuk: persze, nem voltunk ott. Mint ahogy nem vagyunk kötelesek elhinni semmit, amit az irodalomtörténet lejegyez, mert ki tudja, nem épp valami gonosz pszichopata filológus írta-e le, aki arra élvez, hogy mindenkit átverhet, aki az ő adataira támaszkodik onnantól kezdve? Mindenesetre Salamov valóban megjárta élete végén az elmegyógyintézetet, de az már a 80-as években volt, és az sem mondható, hogy hamar meghalt volna, szóval addig mit csinált? erre nem lehet fogni, hogy ezért nem dolgozott többet.

én meg arra lennék kíváncsi, a Meztelen ebéd szerzőjének milyen élete lehet : )))))
meg az amerikai pszichoénak : )))

14796: Nóra, az írás nemcsak annyiból áll, hogy az ember leül az asztal mellé és ír :) A munka része az is, hogy utánanézek, kikutatom, elmegyek, megnézem, adalékokat gyűjtök, embereket faggatok ki, vagy csak figyelem őket, amikor nem látják, könyvtárazok, jegyzetelek, összegzem ezeket, valamit tetten érek általuk, pihentetem, érlelem, hagyom, hogy kristályosodjon, közben tovább jövök-megyek, stb. stb. stb. tehát:
még mindig áll az a kérdésed, hogy milyen élete lehet, amikor épp nem ír? :)

Mégis megpróbálom elmondani, hogy hol is állok, ha már állni kell.
Az érdeklődős oldalon állok. Azt gondolom, hogy vannak olyan könyvek, amiknél igenis belefér, hogy az író "életének van köze hozzá". Sőt, néha kiderül, hogy ez a "köz" eléggé maximális, mondjuk úgy, hogy akár életrajzi adatok szintjén is. Bár ezek az életrajzi adatok is érdekesek, mert most a Bódis Krisztáról kiderült, hogy sokáig dokumentumfilmeket forgatott szociálisan elesett emberekről, meg odamegy hozzájuk, na, és én ezt a könyvét olvasva úgy gondoltam, hogy kellett találkoznia ilyen emberekkel, hogy hol és milyen mélyen és mennyit - ezek voltak azok a kérdések, amikre szerettem volna választ kapni, mert bármit el tudtam képzelni, akár azt is, hogy egyszerűen csak összefutott néha egy-egy kocsmában valakivel, de azt is, hogy szociális munkás volt, szóval bármit. Mindkét esetben azt mondom, hogy az életének köze van ehhez a dologhoz - de ugye, ahogy írtam, lehet, hogy más nem mondja ezt, és így nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy azt gondolom-e, hogy köze van ehhez az életének, mert szerintem igen, más szerint nem, aztán mégis ugyanarról beszélünk.
Pl. egy Vian könyv olvasásakor fel sem merült volna bennem, hogy kíváncsi vagyok az életére, vagy ha mégis, akkor csak úgy, ahogy Bea mondta, hogy "érdekel, mint ember" - Bódis Krisztánál ugyanez a kérdés még mindig arra vonatkozik, hogy mint író érdekel.
(Most nem bírom jobban kifejteni, mert mennem kell.)

14740: a történelmi korról nem beszétem, mert a múlt és a jelen horizontja bizony összeolvas olvasás közben, és a megértéshez, jelentéstulajdonításhoz bizony kell, hogy ismerjük a történelmi közeget. De a jó szövegből töbnnyire ez is kiderül. Megint Marquezzel tudok példálózni, nemigen ismerjük mi itt Európában Kolumbia történelmét, világát, társadalmát. A regényeken keresztül mégis valamilyen képet kapunk róla. Sőt, van, hogy egy irodalmi mű jobban alakítja bizonyos korokról a vélt tudásunkat, pl. sztem a Quo vadis egy kicsit ilyen.
Egyébként én tiszteletben tartom véleményedet, csak le írtam az enyémet is mellé, mert neked érdemes! :-)))

14775: Szerintem nem, csak azt gondoltátok, hogy azt gondolom. : )))

14770: Igen, pont erre a gondolatra fel is ébredtem egy pillanatra, de úgy gondoltam, hogy annyira talán nem jelentős, hogy azonnal megkérdezzem. : ))) Hogy mivel is ért egyet draco. Merthogy itt szerintem az nem egészen érthető még mindig, hogy én "hol állok". : )))

14769: igen.

Lehet, hogy OFF, de "hogy ki mennyit szenvedett a gulágon" nem birom kihagyni a román ujságiró srácot, aki nemrégiben - enyhén ittasan - poénkodott az egyik orosz reptéren, hogy bomba van nála, oszt 9 hónapra bevágták az egyik szibériai táborba közveszélyel való fenyegetés cimén...

14779: Azt, hogy ki mennyit szenvedett a gulágon, nem tudhatjuk. Salamov valóban hosszabb ideig volt ott, korábban került oda, és később szabadult. Talán azért nem lett belőle akkora író, mint A. Sz. mert megőrült és meghalt. Viszont a Kolimai történetek ragyogó mű (szerintem). A. Sz. számára viszont lehet, hogy nyomasztóbb teher volt az, hogy katonaként végigharcolta (tudtommal) a nagy Honvédő Háborút, Königsberg alatt tüzérkapitányként szolgált (azért a rangot nem adták ingyen), és pusztán azért került a Gulágra, mert őszintén le merte írni magánleveleiben a szovjet katonák atrocitásait - amelyet fegyelmezett tisztként nem is tűrhetett el. Később a Gulág szigetcsoportban írta, hogy őket a régiek "fasisztaként" aposztrofálták. Ezek számomra fontos adalékok - amelyek nélkül is zseniális persze a Gyenyiszovics. Az, hogy Salamov szerint (legalábbis azokban a táborokban, ahol ő járt) nem úgy volt, semmit sem jelent számomra. Annak idején Örkényről állították, hogy nem is szenvedett a hadifogolytáborban annyit, hogy tiszti csicskás volt, és a többi baromság. A hadifogsággal kapcsolatos történetei mégis hitelesek. Az egypercesek viszont ebből tényleg nem vezethetők le. Ezért írtam korábban, hogy is-is (magánvéleményként).

14788: http://www.zetna.org.yu/zek/folyoiratok/53/szirak.html

14785: http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/kd/edesanna/kr/m01.html

A kulturális népbiztosságon volt valami nem túl jelentős posztja, mint szinte minden jobb írónak akkoriban. Semmi komoly mai szemmel, de ez akkor eléggé súlyos volt...