Uramisten! Én már nem is emlékszem
arra, hogy mi volt az írásbeli
magyarból 71-ben! Csak arra, hogy
szóbeliből teljesült a vágyam:
nem költőt húztam (hadilábon
álltam vala a fejből idézéssel).
Móriczot. Rokonok, Úrimuri, stb. A baj csak
az volt, hogy a Rokonokat a felénél olyan
porosnak éreztem, hogy tüsszögni
kezdtem, és letettem. Az Úrimurira így
már nem is volt érkezésem. És
sajnos, mindezt Mimi néni, az ofőm és
magyartanárom is tudta. Ráadásul nem is
szeretett. Némi kéjes mosolyt véltem
felfedezni ajka körül, mikor bemondtam a
tételcímet. De szerencsém volt. Akkor
már jelessel túl voltam a matekon, oroszon
és történelmen, az elnök már
éhes volt, és én jó
érzékkel olyan vázlatot
készítettem, amelyben a korszak
bemutatása volt az első pont, utána az
író élete, ésatöbbi... Mit
mondjak, széles történelmi tablót
mutattam be, az elnök jelezte, hogy neki ennyi
elég - de Mimi néni őszintén
kiváncsi lett volna Szakhmáry Zoltán
lélekrajzára. Szerencsére az elnök
éhsége volt az erősebb, és
jelessel abszolváltam, holott nyugodtan el is
hasaltathattak volna. Na, a korábbi vitára
visszatérve, ezért is tartom fontosnak a
történelmi hátteret :) Historia est
magistra vitae!