15108: (bocs, de nem bírom ki, hogy ne...)
„Az interpretáció sajátos
hozadéka a személyiség megalkotott
jellege lesz, ennek révén a narratív
síkon értelmezett én (soi) is
megalkotott Énként (Je) mutatkozik meg,
olyan Énként, aki így vagy úgy
alakul ki. […] Hogyan válhat ebből
az Énből, aki ilyen vagy olyan módon
megalkotott, újjáalakított Én?
[…] Az elbeszélés befogadása
modalitások tömegének biztosít
teret – ezeket együttesen
identifikációnak hívjuk. Ennek
vizsgálata kapcsán azonban
egyáltalán nem valamilyen
rendkívüli szituációt
érintünk: elemzésünk
kezdetétől folyamatosan azt kutattuk, mit
jelent azonosítani egy személyiséget,
azonosítani önmagunkat, azonosnak lenni
önmagunkkal, s most megmutatkozik, hogy
önmagunk azonosításának
folyamatába mindig belopózik a mással
való azonosulás, reális síkon a
történetíráson, irreális
síkon pedig a fiktív elbeszélésen
keresztül. […] identifikáció
révén szert tenni egy
személyiségalakzatra azt jelenti, hogy
képzeleti változások
játékának rendeljük alá
magunkat, amiből az én képzeleti
változatai jönnek létre. E
játék által igazolódik Rimbaud
híres mondata […]: Az én az valaki
más.” = Ricoeur: Narratív
azonosság c. írása