irodalom

Könyvekről-beszélgetős, tévelygős,
szeszélyes-szubjektív-diktatórikus topik.
a személyeskedő megjegyzéseket magyarázkodás nélkül törlöm.

irodalom a neten / linkek:
/pages/forum/topic.jsp?messageID=15019705#message15019705

Tulajdonos: Sárossi Bogáta [Kisilo…

Lezárás dátuma: 2011. augusztus 2. 13:20

Kategória: Művészet, kultúra, irodalom

Link a topikhoz: link

 
Porkoláb Lajos [Pola]
17275: engem még most sem :)
Vida Nóra [Anne]
17274: Na, kezd érdekelni. : )))
Porkoláb Lajos [Pola]
Heinrich Manntól Az alattvalót is figyelmetekbe ajánlom.
  • #17273
  • 2007. július 25. 18:33
Hegedűs Lajos Hunor
17269: épp azon gondolkodtam, hogy vajon feltűnhetnek-e ezek egy olyan olvasónak, aki nem is volt katona, lehet, hogy csak pech, hogy én voltam (illetve holnap reggel fél nyolctól megint leszek, basszpoza)
Hegedűs Lajos Hunor
17268: hehe, ez biztos vizsgáztatás, mert nem tudom elképzelni, hogy te ezt ne tudjad ---- Kosztolányi. Teljesen olyan is a feelingje, mintha nem is tudom.... az Aranysárkányt olvasnám, és semmi Heinrich. (nagyon-nagyon régen olvastam a Diederich Hesslinges cuccát is, de már annyira elfelejtettem, hogy momentán még a címe se ugrik be... mi is, mi is...)
Hahn Fanni [hahnfanni]
brazil irodalommal van itt valaki közelebbi ismeretségben? megvettem Jorge Amado: Zsubiabá c. könyvét, remélem, jó lesz. olvasta valaki chico buarque: budapest c. könyvét?
  • #17270
  • 2007. július 25. 16:25
Kovács Bálint [Cibált Vánkos]
17267: Hát, az nekem nem interferált be - nem tűntek fel (vagy már elfelejtettem őket)
Sárossi Bogáta [Kisilon]
17267: ki fordította magyarra a Preofessor Unrat-ot?
Hegedűs Lajos Hunor
17264: nekem nagyon beinterferált a sok honvédségi (vagy néphadsereg, M.L, idejében még az volt) utalás és szóvicc mindjárt az elején, ezért én nem jutottam túl a 20. oldalon, de szándékszom újra próbálkozni vele.
(mostanában, amit olvasok: H. Mann, Ronda tanár úr, volt egy kis Kaffka Margit is nemrég, megtudtam tőle, hogy már 1916-ban is létezett feminizmus, valamint már akkor is voltak, akik szerint blama volt a négerekről azt gondolni, hogy emberevők)
Maczika Bela Tevelygo † [tev...
- Nelson Demille: Éjszakai zuhanás. Penzum. 495 lap. már a 292.-nél tartok.
  • #17266
  • 2007. július 25. 13:31
Sárossi Bogáta [Kisilon]
17264: :-)))))))))
Kovács Bálint [Cibált Vánkos]
Valaki mondta régebben, hogy szóljak, ha van már véleményem Márton László Átkelés az üvegenjéről.
Nos, még nem értem el a 200. oldalt, de a véleményem eddig igen markáns: hihetetlenül rossz könyv... Majd ha elolvastam végig (és nem változott a véleményem, ami persze jó lenne, ha nem így lenne), utánaolvasok, hogy miért is olyan jó az a nagyfejűek szerint (tippjeim vannak azért, de...), kiváncsiságból.
  • #17264
  • 2007. július 25. 12:31
Visy Beatrix [maminti]
17250: ld. 227! :-)))
Takács-Szendrei Magdolna [Ma...
17247: Helló! Nekem a "Szemlélők" és a "Pillanat" is nagyon tetszik. Mit nagyon...! Fantasztikus:) Üdv.: T.-Sz.M.
Kubiszyn Viktor
17260: szep mikent az esernyo es a varrogep veletlen talalkozasa a boncasztalon :-)
Sárossi Bogáta [Kisilon]
17256: Eredj már, Bébé! Ha ez szép, akkor minden szép.
:-)
Sárossi Bogáta [Kisilon]
17255: abból könnyü lett volna, hisz oda van írva, hogy Szeredy :-)))
Kubiszyn Viktor
17257: keleti, arabok, kapsz jobbat mint a kozeparfolyam
jo ez a topik:D
Marton Gergö [nyugodtan tege...
Srácok!
ha valakinek kell EURO, vagy FONT (csak 140 FONTom van) szívesen váltok középárfolyamon, mert nekem meg Forint kéne, csak mihamarabb szóljatok! 70 20 20 134
  • #17257
  • 2007. július 24. 11:59
Kubiszyn Viktor
ottlik kool-aid acid test
"Arra gondoltam, hogy csak a bárgyú szerencséjének köszönheti, hogy most él.
- Megérte, te félbolond? - kérdeztem.
Rám nézett és hunyorgott.
- Jó volt - mondta.
- Micsoda?
- Tudod - magyarázta -, láttam végig a hidakat.
- A hidakat?
- Igen. A hidakat. A folyó pántját, végig. Össze-vissza a rengeteg háztetőt. Egy vonat ment a Ferencvárosi pályaudvar tájékán. Tehervonat, huszonnégy kocsival.
- Péter! - szóltam rá bosszankodva.
Elsősorban is nem láthatott semmit, hiszen körül sem nézett odafönt a tetőn, hacsak a recehártyája nem készített valamilyen csodálatos pillanatfelvételt.
- Ne hazudozz - mondtam. - Inkább eredj vissza Aliszhoz. Megharagítod.
- Á! - legyintett. - Dehogyis. Nem fontos. Nem erről van szó. Azt kérdezted, hogy megérte-e? Hogy kerül ide Alisz? És nem hazudok én. Láttam tisztán az egész várost. Hidakat, vonatot, mindent.
Megállt, s maga elé meredve, kinyújtott karját hintáztatva a levegőben, folyamatosan magyarázta.
- Alapjában semmitmondó kép. Piszkos falak, tetők cikcakkja. Az Andrássy út túlsó ablaksora vakon csillog a napfényben. A Vár zöld teteje is fényes. A Múzeummal átellenben kinyitottak egy ablakot, s kócos nő ásít és nyújtózik. A redőnyök mögött alszanak. Valahol szól az ébresztőóra. Öreg utcaseprő kaszálgatja az úttest szegélyét. Szinte hallani a seprő sercegését. A harmadik emeleten iskolásfiú könyököl, kávésbögréjét markolássza. Felhajtott gallérral száll ki egy férfi a taxiból, pénzt kotor elő. Három uszályt is láttam, lefelé úsztak a Dunán. Takarítják a kávéházat. A Vilmos császár utat némelyik mellékutca ferdén keresztezi, a házak egymáshoz lapulnak, szürkék, porosak. A sziget benyúlik a Margit híd alá.
- Ezt mind láttad? - kérdeztem.
- Le tudnám rajzolni a térképet, apróra.
- Hát akkor rajzold le.
Szerény, szórakozott mosolya mögül különös meggyőző erő sugárzott. Most már én is láttam Budapest háztetőit. A fényes őszi hajnalban, az áttetsző levegőég alatt borzongtak a kövek, hatalmas némaságban terpeszkedett a város a messzeségbe. Szennyes színei egybefolytak. A nyugati látóhatár megfeszült, mint egy fakókék vitorla, mérhetetlen magasan. A folyam mentén bérkaszárnyák horgonyoztak a híg napfényben. És tetők, kémények, tűzfalak szurtos, széltépett, esővert rengetege.
- Igen - biztattam -, fesd le, amit láttál!
- Minek? - nézett rám csodálkozva.
- Mert szép.
- Szép? Eredj már, Bébé! Egy rakás füstös pala-, cserép- meg bádogdarab. - Vállat vont. - Ha ez szép, akkor minden szép.
Bólintottam.
- Fesd csak le, ahogy láttad.
- De minek? - kérdezte. - Mi szükség van arra, hogy lefessem? Nekem elég, hogy láttam.
Egy kis cseléd szaladt át a villamossíneken. A verebek odébb ugráltak három arasszal.
- Hát Péter - sóhajtottam. - Valamit csak kell csinálni az embernek az életben.
- Miért? - kérdezte tágra meredt szemmel. - Miért kellene?
Erre nem tudtam válaszolni. Néztünk egymásra. Kezet ráztunk, mert a Kecskeméti utca sarkára értünk, és elvált az utunk. Elnevettem magam."
s allunk zold gozokben mig legcsonk lassan mallik
igy erkezik a dagaly es elborit allig
  • #17256
  • 2007. július 24. 11:58
Seres Mariann Matild [mariann]
17253: 17251 szerint már tudtam volna, de már nem hiszed úgysem.:-(((
Sárossi Bogáta [Kisilon]
vagyis szivecske
  • #17253
  • 2007. július 24. 10:50
Sárossi Bogáta [Kisilon]
17251: ja, így.
sztivecske
Maczika Bela Tevelygo † [tev...
Mindig matematikai hasonlatokkal hozakodott elő, ha érezte, hogy megint elég undok volt, mert azokat én nem értettem. Megmondtam neki a hajó korlátjánál, hogy mit csináljon a tízezer lelkével. Szeredy leült egy kötélcsomóra, a kajütfalnak támasztotta a hátát, és halkan pöcögtette új hangszerét. Inkább őt hallgattam. Előszedtem a cigarettámat.
  • #17251
  • 2007. július 24. 10:39
Kol Eszti
17240: nekem még a Malevil is közte van : )
Sárossi Bogáta [Kisilon]
De nem volt már a skatulyában. Az utolsó Memphisre gyújtottam rá az imént. Júliától kaptam délelőtt. Titokban dugta a zsebembe, hogy az ura ne lássa. Ő volt az egyetlen, aki soha nem kérdezett tőlem semmit az intézetről, s mindvégig az volt a gyanúm, hogy mindent tud; ami persze képtelenség. Búcsúznom kellett tőlük elég hamar. Felemelte rám szép fiatal, kreol arcát. Nézett a szemembe. Kicsit kancsalítva. Fájt a szeretete, fájt a reménytelenség, fájt, hogy túléltünk mind a ketten valami jóvátehetetlent; mégis, alig fájt. Vagyis inkább egészen csendesen fájt, egészen messze, de olyan erővel és olyan mélyen, ahol azt az egy-két biztos dolgot tudtam: s ahogy szelíd galvánáramával átjárta a nehezen szerzett, titkos, elvehetetlen nyugalmamat, egy pillanatra világossá vált a talaj alaprétegződése, amin éltem: a kimondhatatlan érzés, hogy mégis minden csodálatosan jól van, ahogy van. Júlia arcán a megkezdett mosoly forrósodott. De aztán ennyiben maradtunk: a mosolygás soha-félbe-nem-hagyott kezdőpillanatánál.
  • #17249
  • 2007. július 24. 08:57
Vida Nóra [Anne]
17247: Ja, és valami miatt különösen nem szeretem Szabó Magda önéletrajzi cuccait. - Nem tudom, miért...
Vida Nóra [Anne]
17242: Valahol mostanában olvastam Hecuba nevét, és nem volt odaillő, és nem jut eszembe, nem jut eszembe...
Azt hiszem, nekem Szabó Magdától a Freskó a kedvencem, meg Az őz, de a Katalin utca is rendben van. : )))
Merletől meg A sziget meg az Üvegfal mögött. : ))) De lehet, hogy csak azért, mert ezeket olvastam. : )))