irodalom

17395: Hű, pedig ezt nem szabad csinálni a Kazohiniával! Olyan könyv az, aminek a fele a huszada sincs. : )))

17394: A Híd a Drinán nagy élmény volt, a Kazohiniát - bevallom - felénél tovább nem tudtam olvasni, a Tom Jones eddig kimaradt az életemből. Minthogy ez utóbbit veled együtt többen is emlegették, igyekszem felszámolni ezt a fehér foltot. Kösz.

17392: javaslatodra megrendeltem az Alattvalót, kíváncsivá tett a lelkes ajánlatod.:-)
Nyári fogyasztásom ezidáig: Fielding: Tom Jones, Ivo Andric: Híd a Drinán, Szathmári Sándor: Kazohinia - egytől egyig ajánlom mindet, nagy könyvek!

17392: tényleg, én meg a Ronda tanárral félbeszakadtam pár hete, jó hogy mondod, folytatni kéne

Hunor korábbi megemlékezése Diederich Hesslingről felébresztette bennem a vágyat, hogy újraolvassam Heinrich Manntól az Alattvalót. Megérte, kösz, Hunor. De hogy ez ennyire aktuális ma is - na azon őszintén meglepődtem. Mindenkinek tiszta szívből ajánlom.

17390: már 1848 nyarán

17389: tudom, nem Jellacic (nézd el az ékezeteket) volt az első, akivel harcolni kellett.

17388: Igen, és ez a név azt jelenti a "szerb védés". 1848-ban komoly összetűzések voltak ott, a magyar forradalmi hadsereg és a forradalom ellen fordult szerbek között.

17387: engem nem a magyarországi (és másországi) megítélés érdekel, hanem az, hogy nekem tetszett. És minthogy egy rokonom hosszan élt Szenttamáson a két világháború között, és sokat mesélt róla, Gion leírásaiból ráismertem Szenttamásra (Srbobran - így helyes?).

17379: Gion könyveivel itt többen is úgy jártunk, hogy miután elolvastuk néhány a '60-as években írt novelláját, és pályázaton díjnyertes regényét a Testvérem Joábot nem voltunk tovább kíváncsiak rá. Magam is csodálkoztam, hogy első műveit meg sem említik Magyarországon. Most találtam egy érdekes adatot. Egyszerűen nem engedték Magyarországra be az első könyveit.
" Ahogy később elmesélte egy kocsmai borozás alkalmával, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a regényt nem engedték be Magyarországra. Addig az volt a szokás, hogy az irodalmat nem lehetett becsempészni a Vajdságba (így voltunk ezzel mi is), most viszont csak a vámőr megvesztegetésével tudott a szerző néhány példányt átcsempészni Budapestre. A helyzetre jellemző, hogy még az Országos Széchényi Könyvtárnak sincs példánya belőle." Új Szó
http://www.hhrf.org/ujszo/2001/26/kultura.htm
Lehet, hogy későbbi magyarországi megítélésében ez egy nagyon szerencsés körülmény lett.

Néha történik olyasmi, hogy két, különböző műfajú és egymással közvetlen kapcsolatban nem levő könyv összeakad egymással, és most megint ilyen történik velem...
Múlt héten A választás paradoxonát olvastam, arról, hogy a döntési lehetőségek nagymértékű bővülése, nem a boldogság növekedéséhez vezet... sőt...
most pedig épp egy regényt olvasgatok egy pszichiáterről, aki egy napon úgy dönt, hogy minden döntését átengedi a dobókocka szeszélyének... (Luke Rhinehart: A kocka vető) Tulajdonképpen egy olyan könyv, ami simán besorolható a hatvanas-hetvenes évek pszichoanalízissel meg szabadsággal meg szexszel meg identitással foglalkozó regényei közé, Tom Robbins és Erica Jong mellé... szórakoztató könyv, látszik rajta, hogy mitől vált állítólag kultuszkönyvvé, tényleg csábító az olvasó számára a dobókockás-módszer, de szövegként nem igazán tyűdeizgalmas... a problémafelvetései meg gondolatai jobbak, mint a mondatai...

17383: én is

beleolvasgattam kicsinyég a 2007-es Körkép-be.
sok meglepetés ért.
az első az volt, hogy mennyire kurva jók benne a csajok, és mennyire hullagyenge a pasifelhozatal.
Grecsó, Háy János, Márton László annyira gyenge cuccal szerepel benne, hogy azt gyanítom, a szerkesztő direkte ki akart velük cseszni. Egyszerűen nem hiszem el, hogy az egy év alatt semmi ennél jobbat nem írtak.
Vámos Miklóst most olvastam életemben először, hát, nem is tudom. Nem is lenne olyan rossz, de a végén, amikor összegzi a tanulságot, majd felemeli a mutatóujját, és kimondja a verdiktet, hogy "kedves szülők, csúnya dolog a gyereknek hazudni, csak az igazat, a színtiszta igazat mondják neki mindig, mert abból baj nem lehet", hát szóval, hát szóval...
Nagy Koppány 3 történetét még átgondolom, most egyelőre ott vagyok, hogy ééééérdekes, érdekes...
Ficsku Madách-influenzája és Podmaniczky Wellness plussza: na ezek viszont jóóók!
És mondanám a négy nőt, akit eddig olvastam: Ambrus Judit, Isten konditerme. Sose hallottam erről a nőről, de ez az elbeszélés, bár baromira bizarr, de baromira jó is (Isten, hogy nyugiba kondizhasson, visszavonja a teremtés 6. napját, aztán vérszemet kap, és visszavonja a többi napot is, közben meg gyúr, mint az állat: nagyon jó)
Bánki Éva a Döbrögi vs. Ludas sztorija mai viszonyok közé helyezve is nagyon jó és persze vicces is
Magyary Ágnes: Kara vacsorája, és Szabó T. Anna, mi a fene, nem is tudtam, hogy ő is ír prózát, na, ezt még nem olvastam végig, de
ez a négy elbeszélés teljesen korrekt, friss, eleven hangok... ez az én benyomásom.
A többit még nem olvastam, vannak még ott olyanok, mint Darvasi, Dragomán, de alig merem őket elkezdeni :) --

17377: én ezt látatlanba nehezen veszem be, hogy egy okos ügyes tehetséges író így elbasszon valamit, ami először jó volt, mint ahogy ez a kritika leírja.
az a sok minden, amit a szemére hány a Gionnak, akár még az erénye is lehet, el tudom képzelni.

ettől persze még lehet a negyedik romlott tojás (elolvastam a kritikát). Dehát semmilyen írói életmű sem lehet egyenletes, és nem is várom.

magától értetődik, hogy a negyedik kötetet akkor nem olvashattam, mert csak most jelent meg a tetralógiává fűzött kötetben. (Az eredeti Latroknak játszott még csak az első két könyvet tartalmazta.)

17379: okéoké, csak úgy mondtam...

17376: az az igazság, hogy nem szoktam kritikát olvasni. Gion nevezett könyveit meg legelőször vagy 20 éve olvastam, és már akkor is tetszettek.

amúgy persze: szevasztok olvasók :-)

link: http://www.narancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15072

17375: lásd róla a kritikát a narancsban... nem túl dicshimnuszos...

17373: érdemes folytatni: Rózsaméz, Ez a nap a miénk. (Most együtt kiadták újra Latroknak is játszott címmel.)

A katedrálisban valószínűleg nem a középkor alapos ismeretét érdemes keresni, viszont szerintem a cselekményszövése igen figyelemreméltó.
Iain Pears: An Instance of the Fingerpost. Lassan befejezem a könyvet, de még mindig nem értem, mit jelent a címe. Ettől persze még teljesen élvezhető a könyv. Oxford, 1660-as évek: négy figura meséli el a saját sztoriját, és mind a négy történetet összekapcsolja egy gyilkosság és egy fiatal nő személye. A különböző elbeszélői pozícióknak megfelelően végig bizonytalanságban tartja az olvasót az "igazságot" illetően - mindig azt hisszük, hogy megtudtunk valami fontosat, és átértelmezzük az eseményeket, csak hogy később rájöjjünk, ez is csak egy újabb hamis értelmezés volt. Jó kis játék.

Gion: Virágos katona

17370: - [Bocsánat, ez az érvényes link.]
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?topicID=73

17370: - Semmi sem kizárt. Azt olvasok ugyanis, amit elém tesznek! [derül]
- Egyébként OFF
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=16656844#message16656844
ON

17369: sokkal jobban járt volna, ha a Tűt olvassa el inkább, az ugyanis tényleg jó. még Sutherland nélkül is.

- Ken Follett: A katedrális. Penzum. - Először nem akartam szót fogadni, de aztán láttam, hogy Ken pajtás írta a Tű a szénakazal-bant, aminek csak a moziját ismertem ugyan, de az nagyon tetszett. Ahogy Móricka a klf. kutatásai alapján elképzeli az angol középkort. És ez nem valami nagy vélemény, de ezt tette T. Mann is meg Spíró György is. A Lolita szerzője nem is tartja a ’történelmi műveket’ regénynek, és szerintem igaza is van. De mit tegyünk? A Fogságot is penzumban olvastam el, oszt mégis itt vagyok. - Ja, az A katedrális? Nem, is tudom ... nagyon apróbetűs.

17359: aktuális, mert szombaton lesz, de már beírtam a karácsonyba is neked, csak nem figyeltél.

17366:
Bizony, hogy tőle :)