Örkény, én csak a "Selyem
Jádekapu" címötletedbe hadd
kössek bele, amit te - ha jól értem -
favorizálnál a Selyempinával szemben,
mivel az általad (teljes joggal) hőn
szeretett távol-keleti irodalomra
emlékeztet. Engem meg azokra az áljapán
tucatregényekre emlékeztet, amikkel
manapság tele vannak a könyvesboltok, amik
közül Arthur Golden műve még
olvasható, de a többiért nem adnék
egy forintot se, sőt még
könyvtárból se venném ki, mert
ugyanolyan értéktelen trendnek tartom az
egészet, mint a Toszkána- és
Provansz-mániát, amitől szintén
hányok. És itt most természetesen nem A
vörös szoba álmáról meg a
Rashomonról meg a Sógunról
beszélek, hanem a nyugati szerzők
által írt új bestsellerekről,
amik gyaníthatóan
köszönőviszonyban sincsenek a
japán vagy kínai vagy akármilyen
valósággal. Szóval ami szerinted
kifinomultabb, az lehet, hogy valaki másban
azonnali averziót kelt.
Veled együtt egyébként én is
blikkfangosnak érzem a pinát a címben,
sőt az Index egyre erősödő
trendjére emlékeztet, miszerint
lehetőleg csempésszünk dugást,
pinát vagy csöcsöket a cikkek
címébe, akkor is, ha nem ezekről
szól a cikk; de így még mindig lehet,
hogy elolvasom, és majd eldöntöm,
tetszik-e vagy nem, és hogy vajon más
megvilágításba helyezi-e a címet a
szöveg. De ha az lenne a címe, hogy
"Susánka és a Selyem
Jádekapu", akkor nálam úgy
járna, mint Nagy Bandó András
"Sosemvolt Toscana" című
regénye: csak azért se venném a
kezembe, nem érdekel, hogy jó vagy rossz,
ilyen című regényt elvből nem
olvasok el.