Nem is szó szerinti elcseszést értek.
Csak (lehet, hogy ez inkább nosztalgia?) korai
éveimben, amikor volt nőm, de szűz
voltam, az is szerelem volt. És aztán a sors
úgy hozta, hogy több szűz lánnyal
akadtam össze, és vsz. ennek
következtében - bár világos volt,
merre megyünk - hosszú időszak
előzte meg a lefekvést. És az
szép volt. És abban nagyon sok egymásra
figyelés volt mindig, meg tapintat,
kölcsönösen, bizony.
Pótolni, Vera? Hát tapintattal,
egymásra figyeléssel. Mert akármekkora
hatalmas ágyjeleneteket lehet rendezni
egy-két éjaszaka alatt, mintha a
Lánchíd szakadna le, azért
HOSSZÚTÁVON kell valami intimitás. Itt
sincsenek biztos tippek. Ha hazugságnak
érzed, hogy két év után
virággal állíts be, ne
állíts. De ha egyszer csak úgy
érzed, most milyen klassz lenne virággal
beállítani, valószínűleg a
partnernek is (ezesetben inkább a nőnek)
sem fog rosszul esni... Bármikor el lehet menni
sétálni, közhelyekre, Margitsziget,
teszem azt, csókolózni. Vagy sok év
után észrevenni és kimondani, hogy
"szép vagy", vagy "szeretem a
mosolyod". Na persze ez akkor is így van, ha
nem az első nap kerültetek ágyba... De
ha igen, akkor talán fokozottan érdemes
odafigyelni ezekre, és nemcsak egy-két
év, hanem már egy-két hét
után (közben).
Én nem vagyok romlatlan, nehogy valaki azt
gondolja, és fiatalkorú se.