jó, hogy egyszerre 5 választ látok, de
csak miután felvittem az enyémet...
Szóval: igen, a beszélgetés jobb, mint
a félredugás, egy tartós kapcsolatban.
ezzel együtt stb.
Másrészt biztos nekem is k. rosszul esne, ha
engem dugnának félre, vagy mi :-).
Tehát alapelv az is, hogy a másik ne tudjon
róla, ha már muszáj. ez megint nem
genyaság, inkább... bölcsesség?
Namost itt jön be az a tényező, hogy
ilyenkor szinte muszáj hazudni. Én meg pl.
utálok. Legtöbbször egyébként
ezen bukik el minden (ld. korlátok). A
hazugság többet árt, mint a
félre-aktus, a tartós kapcsolatnak.
De azért volt nekem egy apósom (még
él, csak a hátzsaasságom nem...), aki
nagyon bölcs volt (elméletice). Az ő
elve az volt, hogy házsasságot az eember
akkor kössön, ha EGY ÉLEETRE KÖTI.
És akkor ezt, az egy életet, komolyan
tessék venni. Ha mindent ennek rendelsz alá,
tehát bármi történik,
mittudomén, nemcsak kefélni akarsz, de
beüt a ménkű: szerelmes leszel...
Akkor is. Akkor idő kell, hogy kimenj
belőle, túl kell rajta lenni stb.
Nyilván szok lenni félrekefe is. De ha
VÉGIG tiszta, hogy emiatt a másikat
MINÉL KEVESEBB baj érje, akkor vsz.
sikerülni fog.
tegyük hozzá: bár egyetértek az
elvvel, nekem a gyakorlatban nem sikerült.
Mondhatom: nem próbáltam ki. De ha majd
egyszer megint megházasodom, akkor fogok, hga
úgy érzem, ez az a nő, akivel az
életemet le akarom élni. Ez egy
döntés. És utána jön mindaz,
amiről beszéltünk (plusz amiről
nem: gyerekek, vagyon, establishment stb).