9677: Szerintetek a cselédlányt szinte
kötelező jelleggel izé..., no, hogy
is...
Igen... de volt amikor Bakaruhában :)
Bakaruhában (1957)
Fehér Imre
Szerző: Bikácsy Gergely
Fehér Imre 1957-es filmje, a Bakaruhában
bekerült a “legjobb magyar 12”
közönség-listájára.
Örvendetes fejlemény, még akkor is, ha
az a gyanúm, a nagyközönség nem
ismeri, nem emlékszik már erre a filmre,
tehát nagyon is kérdéses (jó lenne
megtudni) hányan szavaztak egy – sajnos
– elfelejtett remeklésre.
Fehér Imrét (1926-1975) - épp a
Bakaruhában sikerének
köszönhetően - fiatalon a legnagyobb
tehetségek közé
számították vagy inkább
remélték. Utána talán épp a
nagy várakozás tette
görcsössé: utóbb egyetlen filmmel
sem tudta igazolni a tehetségét, sőt
egy-két szinte példaértékűen
gyenge, hamis filmmel okozott fájó
csalódást.
A Bakaruhában maradandó alkotás.
Hunyady Sándor
elbeszéléséből készült,
Hubay Miklós írta belőle a magyar
filmtörténet egyik legjobban szőtt
forgatókönyvét. Mai szemmel (és a
naprakész “mai szem” gyakran
keveset meglátó szem a moziban)
avíttas, régimódi történet az
első világháború békés
hátországából, a múlttá
vált régi Pestről
(Óbudáról), és egy
szabadságos katona meg egy cselédlány
vasárnapi szerelméről (“Sunday
romance”, “Un amour de dimanche”
– angol és francia lexikonokban ilyen
címmel keresendő). A naiv és
romantikus találkozás valójában
illúzióromboló és cinikus
találkozás. A cselédlány (Bara
Margit) későn döbben rá, hogy az
egyszerű “baka” (Darvas Iván)
civilben újságíró, és
gazdáinak sakk- meg kártyapartnere. Hunyady
Sándor ebben és több más
elbeszélésében anekdotikus
véletlenre, tévedésre vagy
ártatlannak tetsző hazugságok
csattanójára bízta hőseinek
téveteg sorsát. Nagyszerűen bánt
ezzel a novella-típussal, éles
részvétű, kegyetlen helyzet- és
jellemrajzot nyújtott.
Az író szövegtechnikáját a
rendezőnek a vizualitás, a
filmhangulat-teremtés eszközeivel kellett
helyettesítenie. Nem véletlenül
használom ezt a szót: szembeszökő
a film hangulatteremtő varázsa.
Szűkös, kicsiny, jelennek élő,
de nem gonosz világot teremt a Bakaruhában
rendezője. Itt pontos és tévedhetetlen
karakterekre, helyzetrajzra és az egész
háttér nem oly könnyű
fölfestésére volt szükség,
hogy a hangulat bekebelezze az anekdotikus
történetet, a kort, az évszámot,
amikor játszódik – és mára
azt az évszámot, amikor
elkészült.
A filmet 1957 május elsején mutatták
be. Kevéssé illett ez a finom
szövetű alkotás a daliásan
újranyomuló korszakba. Badal János, a
fiatal operatőr nemsokára Párizsban
folytatja pályáját,
tízegynéhány év multán
Jacques Tati Playtime-jának lesz
alkotótársa. A főszereplő,
Darvas Iván még májusban
börtönbe kerül, és
kiszabadulásáig ez a csendes film is
eltűnik a mozikból.
A Bakaruhában már az 1966-os szavazáson
a “legjobb 12” közé
került (párhuzamos
közönségszavazás akkor nem volt.)
Azóta kicsit még a kritikusok is
megfeledkeznek róla, holott az egész magyar
filmtörténet egyik leggondosabban
megmunkált, legerősebb hangulatú,
legtisztább alkotásainak egyike.
Szavazócédulák vagy jótékony
listaszerkesztés - szeretném elhinni, hogy a
közönség negyven év
múltán is emlékezik rá.