Az erkölcsnek vannak egyetemes és egyedi
vállfajai. Aki pl. hisz abban, hogy a magzatnak
lelke van, az nyilván másképp viszonyul
az abortuszhoz, mint aki nem hisz. Csak az okot
és az okozatot kéretik nem
felcserélni.
A liberalizmus és az erkölcs egy kicsit
hosszú történet. De a liberalizmus
számomra azt jelenti, hogy 1) nem korlátozok
mást abban, amiben engem se korlátozhat
más (ld még ne kívánd
felebarátodnak, amit magadnak nem
kívánsz), 2) olyan törvényeket /
szabályokat hozok (vagy szeretek, mindegy, most
egyéni vagy társadalmi szinten fogalmazok),
melyeket be AKAROK tartani (ezért hozom
őket) és tartatni (ahol ehhez 1)
alapján jogom van).
Tehát a liberalizmus meglehetős szigort
jelent, épp az "ugyan már, nem
számít", "neked nem kell, mert te
a haverom vagy"
kiküszöbölését, a
feudalizmus, az előjogokon alapuló emberi
együttélés meghaladását.
Azt gondolom, ez egy olyan recept, amivel
jelentősen csökkenthető emberek
emberek általi bántása,
basztatása, életének
megkeserítése. Azt gondolom, hogy ezekkel az
alapelvekkel a világban nő a
boldogság.
Lehet, hogy ez így magasztosan hangzik, mit
csináljunk. Nincs ebben semmi magasztos:
praktikusság, ésszerűség van
benne. Meg annak a belátása, hogy
egyikünk se tuzdja a tutifrankót, hát
ne is mondja meg másnak...