Volt egyszer messzi földön egy
gyönyörű, önálló,
magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a
kastélya melletti zöldellő mezőn
a kristálytiszta tó partján
környezeti kérdésekről
elmélkedve egyszer csak meglátott egy
békát.
A béka ráugrott a hercegnő
térdére, és azt mondta:
- Oh, csodálatos hölgy, valamikor
daliás herceg voltam, amíg el nem
átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét
jóvágású fiatal herceg
lehetnék, és akkor drágám,
összeházasodhatnánk,
beköltözhetnék a kastélyodba az
anyámmal együtt, ahol főzhetnél,
moshatnál ránk, nevelhetnéd a
gyerekeinket, és emiatt örökké
hálás és boldog lehetnél.
Aznap este, miközben a gyönyörű
hercegnő könnyű vacsoraként
fehérborban és enyhe
hagymamártásban megfuttatott fenséges
békacombot szopogatott, magában elmosolyodva
így szólt:
- én qrvára nem így gondolom.