Drága Szüleim!
Már 6 hónapja itt vagyok a
főiskolán, és még nem írtam
nektek. Nagyon
szégyellem magam, de ígérem, hogy most
mindent bepótolok! De
mielott még
folytatnám a levelet, kérlek üljetek
le! Semmi esetre se olvassátok
tovább a
levelet állva! Már majdnem teljesen rendbe
jöttek az égési
sérüléseim,
és a
sokkot, amit az okozott, hogy ki kellett ugranom a 2.
emeletrol, szinte
egészen kihevertem. Csak 2 hetet kellett a
kórházban feküdnöm, már
majdnem
jól látok, és az a szörnyu
hányás is csak egy héten egyszer
jön rám.
Mivel a
tüzet én, okoztam, 1 milliót kell
fizetnünk a foiskolának a
károkért, de ez
mind semmi, hiszen az a lényeg, hogy életben
maradtam. Az volt a
szerencsém,
hogy a szemközt lakó férfi
észrevette, mi történt, és
kihívta a mentoket
és
a tuzoltókat. O volt, aki aztán
meglátogatott a kórházban, és
mivel, nem
volt hova mennem (a szobám hamuvá
égett), olyan kedves volt, hogy
felajánlotta, lakjam vele. Egyszobás
lakása van, de azért nagyon jól
megvagyunk. O vagy kétszer olyan idos, mint
én, de orülten egymásba
szerettünk, és össze szeretnénk
házasodni. Még nem döntöttük
el,
hogy
pontosan mikor, de még azelott megtartjuk az
esküvot, mielott túl
feltünové
válik, hogy terhes vagyok. Bizony drága
szüleim, anya leszek! Tudom,
hogy
alig várjátok már, hogy a
kisbabákat (merthogy hármas ikrek
lesznek)
azzal a
szeretettel fogjátok körülvenni, amivel
engem is kiskoromban. Az
egyetlen
dolog, ami egy kicsit késlelteti az
esküvonket az egy fertozés, amit a
volegényem szedett össze valahol. Emiatt
most megint kórházban
vagyunk, mert
persze én is elkaptam, de már sokkal jobban
vagyunk az
antibiotikumoknak
köszönhetoen, amit vénásan adnak
nekünk. Az orvosok valami
szifilisznek
hívják a betegséget, azt hiszem. Tudom,
hogy a férjemet tárt karokkal
fogadjátok majd, és hamarosan olyan lesz
majd, mint egy igazi
családtag.
Nagyon kedves ember, és bár nem végezte
el a 8 általánost sem,
rendkívül
ambíciózus. Természetesen más
vallású, mint m toleránsak vagytok,
és
így az
sem fog titeket zavarni, hogy sötétebb bore,
mint a miénk. Biztos
vagyok
benne, hogy legalább annyira fogjátok majd
szeretni, mint én!! Mivel
nagyjából a ti korotok béli, biztos
nagyon jól kijöttök majd
egymással,
ha
majd hazaköltözünk hozzátok a
gyerekekkel (mert hát a mi lakásunk
túl
kicsi
ennyi embernek). Az o szülei is nagyon rendes
emberek, azt hiszem, az
apja
valami híres
kábítószercsempész Afrikában,
ahonnan a jövendobelim is
származik .. Most, hogy már mindenrol
részletesen beszámoltam, azt
hiszem
itt az ideje, hogy bevalljam nektek, hogy nem
égett le a lakásom, és így
nekem kutya bajom, nem is voltam kórházban
egy napot sem, nincs se
volegényem, se szifiliszem, se semmilyen
néger pasim. Az igazság az,
hogy
meghúztak analízisbol meg
makróból, és kettest kaptam
informatikaból,
és
csak azt szerettem volna tudatosítani bennetek,
hogy vannak ennél a
világon
sokkal rosszabb dolgok is!
Sokszor Csókol Lányotok