Bocsánat, hogy kissé hosszú (vagy
legalábbis nem túl rövid)de vicces!
Varga Domokos
PRÜSZ
(Régi adoma – stílusgyakorlat)
Egyszer volt egy iskola,
Iskolának rektora,
A rektornak nagy orra,
Mint egy érett uborka.
Hogyha tüsszent a rektor,
Az a jól megérett orr
Egyszerre olyat dörrent –
Jaj, ég szakad, vagy föld reng?
Abban a pillanatban
A gyerekhad felpattan
S mint ez már ősi rend itt,
Harsány hangon rázendít
- Harsányan s vontatottan
Mint hívek a templomban
A Dávid énekére - :
Ked-ves-e-gész-sé-gé-re!
Egy szép napon azonban
Váratlanul betoppan
Kilenc város és falu
Gyimót, Gyömöre, Gyalu,
Budakeszi, Bősárkány,
Mácsonya, Mezőtárkány,
Tatárszentgyörgy és Tura
Tanfelügyelő ura –
S árgus szemmel vizsgálja,
Rektor uram osztálya
Testben gyarapszik jobban
Vagy bölcs tudományokban.
A gyerekgyülekezet
Ki is vágja a rezet.
„Tudtok fiaim, az szent!” –
a rektor vígan tüsszent.
Abban a pillanatban
Az aprónép felpattan
S mint apái száz éve,
Zendít rá az igére:
Ked-ves–e–gész-sé-gé-re!
De kilenc város, falu,
Gyimót, Gyömöre, Gyalu,
Budakeszi, Bősárkány,
Mácsonya, Mezőtárkány,
Tatárszentgyörgy és Tura
Tanfelügyelő ura –
A haragtól reszketve
Kiáltja: „Üljetek le,
Ez bűn, ezt nem tűri a
Modern pedagógia!”
Ettől fogva a rektor,
Hogyha tüsszent némelykor –
Rezeghet ajtó, ablak,
A gyerekek hallgatnak.
Hanem egyik kislegény
A kuckót nyomta szegény,
Hetek múlva állt lábra
S mehetett iskolába.
Hát azon a reggelen,
Hogy gyógyultan megjelen,
A rektor ismét tüsszent…
Ül a jó nép, feszült csend.
Abban a pillanatban
A legényke felpattan
És se látva, se hallva
- Nagy a szokás hatalma –
Fújni kezdi sebtébe:
Ló-i-zé-a-…
Végig se mondta persze,
Elpárolgott a mersze,
De már hiába hagyta
Abba szegény ebadta,
A rektor megragadta,
S addig ütötte verte
Míg bőgve beismerte,
Hogy hosszú évek óta
Mindig ezt kiáltotta.