Stirlitz és Müller sétálnak a
parkban.
- Miért tartóztattátok le azt az
embert? - kérdezi Müller.
- Nem mondhatom el - válaszol Stirlitz.
- Csak nem hugyozta le a Kreml falát? -
röhög Müller.
Stirlitz agyában új törvény
fogalmazódik...
Stirlitz benyit Müller irodájába.
Egyenest odaáll Müller elé, és azt
mondja neki:
"Obergruppenführer, nem állna be a
Szovjet hírszerzéshez? Jó a
fizetés!"
Müller megdöbbenve mered Stirlitzre, aki
folytatja:
"Bocsánat, nincs egy aszpirinje?"
Stirlitz tudta, hogy az emberek csak a
beszélgetések végére
emlékeznek.
Két Stirlitz áll egymással szemben.
- Stirlitz - gondolja az egyik.
- Stirlitz - gondolja a másik.
- Ez hülye! - gondolja a tükör.
Rendkívüli nap állt be az
emberiség történetében.
- A virágaim! - gondolta a kertész.
- A családom! - gondolta az elnök.
- Az Úr irgalmazzon! - gondolta a pap.
- Felhők! - gondolta Stirlitz.
- A hülye! - gondolták az ufók.
Megérkezik a cowboy a városba, megáll
egy kocsmánál és kiköti a
lovát. Bemegy és néhány sör
után menne vissza a lovához, de nem
találja ott ahol hagyta. Nagyon mérges lesz,
visszamegy a kocsmába és elkezd
kiabálni:
- A lovamat valaki ellopta. Ha 5 percen belül nem
lesz ott ahol hagytam, akkor nagyon nagy baj lesz,
mint San Franciscoban.
Kimegy, de hamarosan újból visszatér
és még hangosabban ordítozik:
- A lovamat valaki ellopta és még mindig nem
hozta vissza. Ha 3 percen belül nem lesz ott ahol
hagytam, akkor olyat teszek, mint San Franciscoban!
Kimegy újból, de rövidesen megint
visszatér, összetör mérgében
egy széket:
- A lovamat valaki ellopta és még mindig nem
hozta vissza. Ha 1 percen belül nem lesz ott ahol
hagytam, akkor nem állok jót magamért,
olyat teszek, mint San Franciscoban!
És csodák csodája, amint kimegy
megtalálja a lovát ott ahol hagyta.
Felnyergel és elindul az útjára. Szalad
utána a kocsmáros:
- Uram, kérem várjon meg! Itt az emberek
mind nagyon kiváncsiak, kérem árulja el
nekünk, mit tett San Franciscoban!
- Gyalogoltam.
- Figyelnek! - gondolta Stirlitz...
Belép egy fickó a kocsmába,
megkérdi a kocsmáros:
- Mit akar?
Mire a vendég:
- Hogyhogy mit akarok?! Egy nagyobb házat,
több pénzt, szebb feleséget!
- Ugyan ember, nem úgy értettem. Mit
kíván?
A vendég még ingerültebben:
- Hogyhogy mit kívánok?! Egy
gyönyörű villában lakni,
milliomosnak lenni, egy csodálatos feleségem
lenne, gyönyörű gyerek...
- De ember, nem úgy értem. Mi legyen?
- Hogyhogy mi legye?! Hát legyen fiú!
Bár ha lány lesz az se baj...
- Engem félreértett, nem ezt akartam tudni!
Azt kérdem, hogy mit szeretne inni!
- Nahát, miért nem ezzel kezdte! Na, mi
van?
- Nincs semmi, csak állok itt a pult
mögött...
- Fizess! - gondolta a kocsmáros...
- Lelőttek! - gondolta Stirltz.
- De le ám! - gondolta Müller.
Stirlitz ül a moziban, ahol tűz üt
ki.
- Hmm, már megint elfogyott a Gestapo
lőszere - gondolja Stirlitz.
A kocsmában a haverok versenyeznek, hogy
melyikük tud inni itt, most, a legkevesebb
pálinkát?
Hirtelen betoppan Béla felesége a
kocsmába
konyhakéssel a kezébe - erre mosolyogva
szólnak a fiúk:
- Béla te nyertél!
Berohan egy vadnyugati kocsmába a
"kiéhezett"
cowboy:
- Nőt akarok! - ordítja.
- Nő az nincsen, de itt van Joe bácsi. -
feleli a kocsmáros.
- De kérem, én nem vagyok egy olyan ember! -
mondja sértődötten a cowboy és
elmegy. Pár nap múlva ismét arra
jár, kédi a csapostól:
- Van már nő?
- Nő az nincsen, de itt van Joe bácsi.
Emberünk szégyenlősen
érdeklődik:
- És ha én ráállok
"arra", ki tudná meg?
- Hát tudná maga, és az a három
ember, aki lefogná
Joe bácsit, mert ő sem olyan ember!!!
16:35 perc: Stirlitz kilépett a Gestapo
épületéből.
"Daszvidanyja" vetette oda az
őrnek.
Stirlitz rögtön tudta, hogy hibázott.
Stirlitz ül egy fa alatt. A fán ül egy
madár.
- Holló! - gondolja Stirlitz.
- Anyád! - gondolja a varjú.
Egy férfi bement egy bárba, leült a
pulthoz, és kért egy italt. Ivott egy
kortyot a pohárból, majd a maradékot
hirtelen a pultos arcába loccsantotta.
Mielőtt a pincér magához tért
volna meglepődéséből, a
vendég szabadkozni kezdett:
- Ne haragudjon, nem tehetek róla. Mindig ezt
csinálom a pultosokkal, nem tudok uralkodni
magamon. El sem tudom mondani, mennyire bosszant ez a
kényszer.
A bárpultos dühét felváltotta az
együttérzés, és a
következőt javasolta:
- Tudnék ajánlani egy pszichológust,
aki segítene magának. A bátyám is
hozzá járt a feleségével, és
mindketten meg voltak vele elégedve.
- Jó, köszönöm. Megkaphatnám
a címét? - kérdezte a vendég. A
pincér megadta a címet, a férfi elment.
Fél év múlva egyszer ismét
megjelent a bárban. Kért egy pohár
italt, a pultos pedig érdeklődni
kezdett:
- Járt a pszichológusnál, akit
ajánlottam?
- Igen, hetente kétszer is.- válaszolta a
férfi, majd belekortyolt az italába és
a többit megint a pincér arcába
öntötte. A pincér
meglepődött, letörölte az
arcát és megjegyezte:
- Úgy tűnik, nem volt túl sikeres a
kezelés.
- De, nagyon sikeres volt.
- Dehát már megint rámöntötte
az italát!
- Igen, de már nem bosszankodom miatta!
13:56 perc. Stirlitz bemegy egy ajtón, felmegy
egy lépcsőn, bemegy egy újabb
ajtón. Egy ajtóval szemben áll.
Résnyire nyitja, fény szűrődik
ki.
- Megtudták - gondolja Stirlitz. Azzal lemegy
sétálni az utcára.
14:03 perc. Stirlitz visszamegy az előző
ajtóhoz. Még mindig fény szivárog
belőle. Stirlitz nem bírja idegekkel
és főbe lövi magát.
Stirlitzet másnap halva találták a
résnyire nyitott hűtőszekrény
előtt.