Drága Mama és Papa,
Jól vagyok. Remélem ti is. Mondjátok el
Walt bátyámnak, meg Elmer
bátyámnak, hogy a
Tengerészgyalogság mérföldekkel
jobb, mint az öreg
Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy
csatlakozzanak amilyen
gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely
elkel.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett
maradni egészen
reggel6-ig, de már túl vagyok rajta és
tetszik, hogy tovább alhatok, mint
szoktam. Mondjátok meg Waltnak és Elmernek,
hogy amit reggeli előtt tenni
kell, az nem több, mint rendbe rakni az
ágyat, meg kifényesíteni pár
dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak,
takarmányt behordani,
darát keverni, fát hasogatni, tüzet
rakni. Gyakorlatilag semmit se kell
csinálni. Borotválkozni azt kell, de az se
túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bőviben van cullangoknak, mint
gyümölcslé, gabonapehely, tojás,
szalonna, stb., de elég gyenge normális
kaját tekintve, mint pl. krumpli,
sonka, sültoldalas, steak, sült
padlizsán, sütemény. De mondjátok
meg
Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni
két városi fiú közé, mivel
azok
csak kávén élnek. Az ő
kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán
már ki lehet
bírni délig, mert akkor újra enni
adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat
bírnak gyalogolni. Naponta
kimegyünk "erőltetett menetre",
ami az őrmesterünk szerint hosszú
gyaloglás, hogy megkeményítsen
bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen,
nem
az én dolgom hogy mást mondjak, de ezek az
"erőltetett menetek" kb. olyan
hosszúak, mint a postaládánk a
farmtól. Aztán persze a városi
fiúknak
feltöri a bakancs a lábát, és mind
teherautón megyünk vissza a
laktanyába.
A vidék szép errefelé, de
félelmetesen lapos. Az őrmester
egyébként olyan,
mint a tanár az iskolában,
állandóan kötözködik. A
százados olyan, mint az
iskolaigazgató. Az őrnagyok és
ezredesek csak mászkálnak erre-arra és
ráncolják a homlokukat. Egyáltalán
nem zavarnak senkit.
A következőtől biztosan halálra
röhögi magát Walt és Elmer
bátyám.
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a
lövészeteken, fogalmam sincs, hogy
miért. A célpont közepe majdnem akkora,
mint egy mókus feje, és nem mozog.
Ráadásul vissza sem lő, mint
nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen
feküdni kell, és eltalálni a fekete
kört. Még csak nem is nekünk kell
kiönteni a töltényeket: kapjuk
dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak
nevezett dolog. Birkózni kell a
városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell
velük, mert igen könnyen törnek. Ez
egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az
öreg bikával birkózunk. Úgy
néz ki, hogy én vagyok a legjobb,
kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-ből
van itt. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor
vonult be, mint
én, de 136 kiló és 190cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és
Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek,
mielőtt más fickók megneszelik ezt a
jó helyet!
Szerető lányotok,
Gail