Délre kaptam időpontot a
nőgyógyászhoz, örültem, hogy
délelőtt
viszonylag stressz-mentesen fel tudok
készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a
rendelőből, hogy jó lenne, ha
9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott
leszek" mondtam a legnagyobb
nyugalommal, és csak utána estem
pánikba. A reggeli kapkodás a
szokásos menetben folyt, gyerekek
reggeliztetése, öltöztetése,
uzsonnák csomagolása, fuvarozás az
iskolába, óvodába stb.
8:45-re értem haza, nem volt mar idő
újabb fürdésre, ezért csak
gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád
mellől, és jól lemostam magam
"ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az
orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra,
a fejemet a fal fele fordítottam, és azt
képzeltem, hogy Párizsban
sétálgatok... A doki megszemlélte a
terepet, majd így szólt:
- Hú-ha! Látom, ma volt egy kis
különleges felkészülés...
Nem tudtam, hogy miről beszél, nem
reagáltam semmit, tovább
sétáltam
"Párizsban". Hazamentem, a nap
további része a szokásos rutin
szerint
ment, főzés, gyerekek
összeszedése, házi feladatok
ellenőrzése, stb.
Délután fele a lányom ijedt hangon
kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a
fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat. -
mondtam neki.
Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes
csillámporom és flitterem!