Vers mindenkinek

hulyegyerek

nemigaz
nemigaz
Te vagy a fogó
április bolondja
kedves kis manó

jajj, kedves-kedves Dzsó

Ezer gyermekem
A világban fellelem
Flóra és fauna apraja s nagyja
Én meg csak mosolygok
A bolondok apja...

Mint a höfö.
De röhögni tudok és koxin megy a kispál!

mi van, készen vagy, Dzsó? :)

Az estike dala
Hallottátok már az estikét?
Ahogy harmatos, dalos hajnalon
- fülledt nyári estén -
szerény, mégis sejtelmes virága,
illatát a világba kiáltja?
Olyan vagyok, mint az estike.
Aki fájdalom
szülte bánatom
- nem nézem, hogy kérik-e -
az emberek lelkébe kiáltom.
Így versem, mintha lenne virágom.

Akár, vazzeg

visszatérve egy régibb stílre
halandzsában írnék megint:
éjszakáról (nachte stille)
vagy mikor egy kar meglegyint
például ilyesmit:
kzolponás hullenget zhujklik

hmmmm :) )

Hírtelen kapott bátorság
Veszélyes
Nem elég a biztonság belül
Ha mások elfordulnak tőled
Hírtelen bátorság
Vakmerőség
Belső erősség
Külső gyengeség
Az nem nagy dolog,
Ha valakiben bízni lehet
Az ilyesmi nem lenni
Hanem tudva lenni szeret...

Most nem tudom, hogy
Tényleg kihevertem, vagy
Nyugodtnak látszom

És mi van ha három?
Mutáns a párom?

Puha és szép
Csak egy női mell lehet
Nem félek én ettő
(Csak legyen meg mind a kettő)

egyél egy kis mézet,
hátha megédesülsz belül.
csók, megyek aludni.
álmodj valami puhát és szépet.

Mint a tenger
Csak az enyém állatira keserű
Ha pereg
A tiéd meg szénsavas
És pezseg

én benne vagyok, jó ötlet. sztem szépen elkezdődne magától, és szépen elmúlna, ha oldódnak a nagy feszültségek. és utána nagyon jól éreznénk magunkat.

Heló, Bogi!
Csinálni kellene egyszer egy sírós bulit terápia jelleggel. Mindenki bőgne. Csak elkezdeni lenne nehéz.
Meg abbahagyni.

kicsit sós,
kicsit nyers,
kicsit alga-izű,
mint a tenger

Néha azt érzem
Hogy a könny nem sós, hanem
Keserű nagyon

Zátonyon
Mint mikor - nagy' ritkán - érzed,
hogy suhan az idő,
úgy hiányoznak könyyeid hirdtelen
száraz szemeimből...

Egykor szerettelek
Egykor megismertelek
Egyszer kinevettelek
Megszűnt valami
Megmaradt valami
Most valami fáj
Nem tudom miattad-e
Nem tudom miért sírtam
Hát nem segít senki és semmi?
Hát nem lesz vége sosem?
Megráz ha nem szedem össze magam
Nem tudok meghalni
Halkan
Boldogan
Fáj

Á fulikati az,
a hatfejű dáma
megjön s eltűnik
a sötét éjszakába

Nagyon későő van mán
bámulok is bambán
Mi vagyunk itt hat lány
s te lennél a hatvány?

Nem is vettem annak - viszont nem is tudtam volna!

Azért írtam oda, nehogy v.ki azt gondolja, hogy a magaménak vallom. Nem bántásból volt.

Írjad csak! Annyira azért nem vagyunk műveltek!
Igaz???
Haló!
Halló!!!!!
Nahát - ketten maradtunk
csak te és én - meg a topic
S lassan mi is megyünk.
A topic meg csak árván
ül gépen várván
hogy valaki beleírjon
valami szépet
szemet gyönyörköttető éket
valami okosat
mely meglódítja a gondolatokat
Csak rajta!!!!
Csak rajta!!!!
Mindenkinek szabad!
Engedjétek szabadjára a gondolatokat!

ŐRIZEM A SZEMED
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet.
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet.
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked.
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Biztos nem kellene ideírnom, de: Ady

He-he ezt az egyik exem mondta mindíg ( akit ettől függetlenül nagyon szerettem)
"soha nem figyesz rám"
ami részben igaz volt - de okok is sorakoztak ott!!!
neki címzem ezt a pár sorocskát
Pár hete újra láttam arcod
rémült volt és hideg
megvívtad magadban a harcot
már nem vagy oly rideg
Jól esett hallani hangod
habár a távolság fájt
szemedben még mindíg felfedeztem
azt a nőies bájt
- mely egykor elrabolta szívem

Bizony, hogy nem figyeltél! Mert ez nem ugyanaz.
Sokat írok a barátságról, íme egy másik:
Csak tapogatózik egymás felé két ember
a barátság felé vezető homályban.
Még nem ismerik egymást
- egy játékos szúrás is fájdalmat okozhat.
(Ezek nem most íródtak ám, már régiek, de szerintem igazak)