Nagyon tetszett az előző vers
(Zsófi). Én viszont találtam még
tavaszi verset.
JUVAN SESZTALOV: Földem illata
Piheg a föld, illat száll,
bizserget a napsugár.
Orrcimpám is megremeg,
úgy issza a meleget.
Cinkedal, víg, csicsergő,
gyantaszagú az erdő.
Minden gyökér, minden fa
"Kedves fiam!" - ezt súgja.
"Megölellek - szól a víz. -
"Merülj belépm! Jól vagy
itt?"
"Megcsókollak" - búg a
szél,
szívem ujjong, újra él.
Bodzafa zsong: "Ez a föld,
melybe apák vére dőlt."
Egem, földem, folyóm, fám,
te, északi szép hazám!
Ó, erdő, víz, rét szaga -
ébren fekszem éjszaka.
Kér a tiglinc, folyó, rét:
"Írjál, írjál,
írjál még!"
Fejem kábult - föld, víz, ég
már a szívemben is ég:
Írok, számon dal fakad,
s csobog a friss dal-patak.