Vers mindenkinek

Emberiség:
Nem a fáról jöttem, de fázom...

NEM?..
Nem irni jottem de irok
Hazatlan betuknek keresek telket
Nem sirni jottem de sirok
Felo konycseppekbe onteni lelket
Nem beszelni jottem de szolok
Elhalo hangoknak viszhangot talalni
Nem repulni jottem de szallok
Nyugtalan sziveknek feszket csinalni
Nem latni jottem de latok
A szakadt egboltot probalom foltozni
Nem elni jottem de elek
S az elet ruhajat tisztara mosni

hajrá
dzsódzsó gyere ki a gödörből
de legalább ne áss, ha már benne vagy.
minden fordított, ha tükörből
nézzük, s ha mozgunk, elragad
a jobb a bal vagy a bal a jobb kérdése.
hiszem, hogy szeretni jó, érdemes
így lesz a szürke világ színes, érdekes.
hiszem, hogy oldhatók a görcsök
s végül felolvadnak a jégtömbök.

Van amikor attól, hogy bársonyló
Fénylő bőr meg haj hatással van rám
(vagy más versek) szóval attól elkezdek én is
Tömbverset írni a szerelemről
Beállva a sorba, amibe mindenki beáll
Szerelemről verset? Ki hallott még ilyet?
Persze mindenki, hisz tudjuk, és kántáljuk nyomban:
Aki verset ír, az mást csinálna jobban!
És az egész életre gyakorolt hatás
Szerelmes gyermek, hétvégi láthatás
Én meg valaki mellett, akinek nem kellek
Vagy egy sereg mellett, kiknek mind kellek
Szenvedek.
Széttép száz
Eldob egy
Egyre megy

Szerelem? Hogy vággyl nézzen rám, nem hiszem.
Szeretem? Képtelenség, hisz nem tehetem.
Mi az hát mégis, mi bennem lángra kapott?
S szívem olvasztja. mely félig már megfagyott?
Honnan e kósza tűz, mely vágyam táplálja,
hogy szeme az utat hozzám megtalálja?
A tűz lassan hamvad, s újra megfagy szívem,
ami játszott velem, az a képzeletem.

Egy
Reggel arra ébredtem, tüdőm vízzel teli
Agyam rögtön jelzett, ez csak egy mesebeli
Érzés, olyan álomkép, mindjárt te is hiszed,
Csak dörgöld ki a szemedből a sós vizet.
Megnyugodva rögtön egy nagyot sóhajtanék,
De nincs elég levegőm, tán épp, ha egy marék,
Mi oxigénnel ellát; fülemben dob pereg,
Szívem földübörög, a kezem megremeg,
Térdem összekoccan, botladozok bénán,
Tükörképem rémiszt, felém mered némán,
Inkább, mint kérdőjel hajlik meg a testem,
Nincs izmom tartani, várom az elestem,
Hogy majd a hirtelen felordító csendben
Azt a monoton neszezést jól kilessem,
Mit, ha megértek ugrok is egy nagyot:
Én Jó Istenem! Megint szerelmes vagyok?!

:) )))

most egy olyat amihez senkinek semmi
ami senki semmilyéhez sem áll sem távolabb
sem nem közelebb
sem dugóhúzóval nem tudnád kiszedni
az okát hogy miért e semmihez sem köthető
semmire sem igazán emlékeztető
darabka ami itt díszeleg talán
legalább is ezt reméli semmilyen elismerést
senkitől el nem váró szerzője...

Aki tudja ismer
aki ismer tudja:
Köszönöm - Bögre Azúrt
idézek is gyorsan Varró Danitól
Lemondás és remény
mint lesz a náthában eggyé
belülről kifelé dugul az orr
a szerelem is mint a nátha
sajnos már most tudjuk hogy erre
mi lesz a rím de hátha
nem az lesz (mégis az lett)
a szerelem is éppen
ilyesformán dugulgat
nem éppen észrevétlen
egyenest a pofánkba
skandálja bele dilettáns
versét a papír mögül
kiváncsian kiles ránk
alkotói büszkesége
hiú vigyorban kulminál
a köhögés a szipogás
sehogysem látszik múlni már
mikortól hipochondria
meddig valóban nátha
sajnos már most tudjuk hogy erre
mi lesz a rím de hátha

?? :) )

Derék
Jó munkás
Emberként viselkedik
Igazi fasza hapsiként
Mert ahogyan azt kő
A vízbű veszi ki
A zoxigént...

Régi hibám, mindent magamra veszek
mit más, vagy mit én teszek.
Talán egyszer, ha nagy leszek
ha saját tenyeremből eszek...
talán akkor azt fogom érteni
amit mondanak...

nem, nem, nem rohanok,
nem, nem, csak nem értem
hogy a feddő mondatok
melyik felében lenne részem.

az egyik irányban?
minden irányba olyan nagy,
bármely idősík felé tágul,
és minden dimenziója végtelen,
de a lehetőségek közül
egyszerre csak egy valósul meg
egy időben és egy helyen.

Oly nagy az élet
Az egyik irányban
(múlt vagy jövő)
Még oly sok minden
Vár rád...

hova rohansz borillo
most jottel es mar is el?
A nap neked is sut
nemcsak masnak....

Öregedés
a fiziológiai funkciók általános romlása
a streszekre történő csökkenő válaszadási képesség
életkorfüggő betegségek kialakulásának növekvő kockázata
a halál bekövetkeztének növekvő valószínűsége
mely nemcsak tart a nullához, hanem el is éri azt.
A határértékeid a határ egyik oldalán hagyod.
Bölcsebb nem leszel, és teljesebb sem.

Szem, sziv, szaj , szo
Mondta a nagyapo
Es felrakta 15 dioprias
Kerek szemuvegét
Unokaja olebe ult
Es kirangatta egyetlen
Megmarad hajsz?l?t
Ilyen a gondtalan kegyetlen
Ifjusag, na meg az élet
Szuletunk, meghalunk
En meg csak mesélek
De még élek?.))))

kiebrudalt lelkem
elapasztotta szavam.
Nem lehet többet tennem
így ajánlom magam.
Köszönöm, hogy eddig itt lehettem

Fotel
Bor
Kéz
Az arcod erre
Szíved amarra néz...

honnan tudod??
jo hogy megnyugtattal
az evek repulnek
rancaim nagyokat
ulnek
a fotelbe..
egy pohar bor a kezembe....
meg nem remeg...)))

Na nem volt az olyan régen...

A lepke
Esik.
Az élet mint hullo cseppek dézsaba omlik
Tocsak tukre villan szivarvany készulodik
Szarnyat bontja a madar es tovaszall
En is bontom, szinenként a tavaszra varva
S az ébredo napsugarral
Raborulok busan egy viragra

ez volt az elsok koze tartozo
kezdo szello
versem
oh de regen volt...))))

A szél
Néha úgy tesz
Mint aki él
A szél
Úgy csinál
Direkt
Mintha akarata volna
Én útálom a szelet
Mert olyan
Mintha
Iránta bármit
Érezhettünk volna
Bármikor eddig
És eztán majd
Hiába
Csak fújni tud
Nem incselkedik
Nem szalad
Nem szed föl szalmaszálakat
Csak úgy csinál
Mint aki játékos
Pajkos
Én tudom hogy ez nem lehet
A légnyomás
Változás
Szemtelenkedett
Nem vagyok már kezdő
Tudom hogy csak mese
Ez a semmirekellő
Pimasz játszi szellő...

SZELLO
Sétal az utc?n és ténfereg
Kirakatokat nézeget
Emberek szidjak, és meg-megallnak
S ö tréfasan felkap egy szalmaszalat.
Lanyokkal jatszik és incseleg
Majd kacéran nyelvet nyujt neked
Mérgesen futsz, hogy utolerjed,
Elkapnad, hogy kitolsd rajta a merged.
Mar vagy otven ember kergeti
Kinek sapkajat, vagy kendojet viszi
Kacag, s a sarokig nem is all meg
Onnan sugja vissza varj meg!
Te megtorpansz, varsz csendben
Kezedre harmatos eso cseppen
O arcodba fuj egy szal viragot
Te elkapod, s mat tréfasan kialtod
Megallj! Te huncut! Meg megbanod?.

Fiatalság
Bolondság
Öregség
Dőreség
Egészség
Betegség
Igazság
Szeretet
Merészség
Szorgalom
Tisztaság
Lustaság
Butaság
Hatalom
Tavasz
Fiatalság
Bolond aki születik
Bohó és oktalan
De miattuk bölcs és vidám aki öreg
És miattuk hal meg
Boldogan

Csak ugy?.
Szepvallu karcs ifju
Meg ma is annak latlak
Atvonulsz alommezokon
Evszakokon, s mig varlak
Megkerdezem
Mennyi egy masodperc
A telihold szamlapjan?
Mennyi viz folyt le azota
A kanyargo Szajnan?
Megkerdezem
Az ujra piroslo hazteton
Fészkel-e még a golya?
Szivunk szakado szalait
Az ido osszefonta
Emlekezem

újra piroslik a háztetö és fénylik az eresz
a nap benéz a hátsó udvarba is
kopog s leül nagyanyám lába elé
csontjaimban érzem jo tavasz hidd el
minden ifjúságom
amit ma betükkel írok nemcsak álom
mese mint vénektöl telik
szépvállú karcsú voltam ifjan
s egy nyáron mikor fürödtem
meglesett a hold
nagyanyám elmélázik
s amíg a nap nála van
régi szerelmeiröl álmodik

Verset írunk
Írunk és olvasunk
Ha olvasunk
Sokszor jéggé olvadunk
Egy okos elme
Szeme ilyenkor rebben
Mert tudja
Ha verset írunk
Mást csinálnánk szívesebben...