Ifjúság sugárút
Az öregisten alászáll a mélybe.
A bezárt bányán felépül a
város,
gyerekek születnek, fent jár a nap,
minden
pontosan úgy megy, ahogy lehet.
Aztán egy nap táblákkal felvonulnak,
végig az úton, egy tüntetés, a
holtak,
az elhagyott, elmulasztott árnyképek
demonstrációja.
Szél fújja szét a tücsköket,
madarat, gyíkot szétzavar,
felhőt riaszt és éles, tiszta, furcsa
napsütést hoz.
Kontúrtalan, halandó, könnyű
fejjel,
lebegsz a napsütésben.
Lenézel, kavicsot rakosgatsz,
a puha löszben turkálsz,
átnyúlsz születéseiden,
egy arcot kiásol, magadra próbálod.
Az öregisten házat rak a mélyben.
Polcain két sorban végig könyvek.
Tűzhelye nincsen, fázik, nem
mutatja. Fütyörészik és
várja, hogy
ott fent elfeledjék.