Az enyém kicsit szomorúbb:(
----------
Elmúlnak az évek. Lassan megöregszem.
Néha azt hiszem, már mindent elvesztettem.
A remény, mint hosszú sötét
folyosón
ritkán fellobbanó gyufa szál
fénye,
csupán pár percig világít
imbolygón.
Félek, már nem találok ki a
fényre.
Hát senki nem találhat rám?
Ha a remény gyufásdoboza kiürül,
az életem is örökre
elsötétül.
S már senki nem találhat rám.
Mert senkinek nem kellett kedvességem,
senki nem kívánta simogatásom,
nem kérte senki altató énekem
és soha, senkit nem zavart hiányom.