Az éjjszaka árnya
szakka harcosok fia.
Mindenkinek más.
Csilgfény, ragyogás.
A rettegő félelmeit látja.
A szerelmes szerelmét várja.
Éjjcakának árnya
mindenkinek más.
Az igazhoz mindíg igaz.
A visszáshoz visszás.
Élő szakkáknak árnya
mindenkinek más.
Van hogy komoly
máskor tréfás.
A csillag fény
éjjszaka útmutatás.
(sacco~> sarló, kasza, orion, nimrud,
ijjász, saggitarius, scyta egy helyen van az
égen.)
(én másképp látom mint Ti)
Ma éjjel
Valami rég megváltozott.
Gyászolom a tisztaságot.
Én lelkem égig érő keze...
Imádság hatalmas Istene!
Biztos pontot keresek
a világban. Változtatom!
Savanykás illatú levelek
takarják el otthonom
tovább!.. Tovább!.és.Áll!
Áll a valóság, a köd
felszáll!
Vizet kell majd keressek
Mielőt tüzet gyújthatok.
Csak sarat találok és
Benne Nyomot hagyok.
Mégis gyémántok ezer
fényeivel fel ragyog.
ez volt Ender refrénje erre:
Ma éjjel
A pillanatok pasztellszín folyama
keveredik lágyan a palettán
Gyászolom a tisztaságot
Magasba emelt kezekkel markolok bele az Égbe
Tornáztatom a lelkem, oda - vissza
Beállítom a valóság
mélységét, exponálok
Savanykás illatú diófalevél
takarja otthonom
Éjszaka serceg a vizes fa, lobbanok
Annyira nagyon kerestelek, hogy belegázoltam a
sárba
Nyomot hagyok.
Széll Zsófia 2007.12.01