Vers mindenkinek

Fényes szemek, mint
Szürke ködben a fények
Útat mutatnak

34791: kedves Tévelygő, azért ezt a strófát a zseniális The Fairfield Four-ral igazán becopyzhatnád a barackba ezen a Gloomy Sunday-n.
köszönöm. :)

KOVÁCS ANDRÁS FERENC :
MAGNA HURGARIA
Ilia Mihálynak szeretettel
Mondják a vének: megtartó erősség,
magas mentsvár, erődítmény a nyelv!
Temérdek, mint egy csipkézett oromfal:
Félelmetes, mert égi szirten épült!
Ravasz barátok, prédikátorok
Papolnak így - nem szótlan elhagyottak.
A száj palánkja némasággal árkolt
Védelmi gyűrű jól körülkerítve:
Magába zár, bár ellenség sehol...
Tán szerteporzott, elporladt a szélben...
Már ostromzaj se döng... De megmaradtunk.
De isten tudja, kik vonultak el itt...
Keresztesek, germán páncélosok,
kazárok, türkök, novgorodiak,
tatár hordák, tévedt iráni népek -
Kis cselvetők Bizáncból, Niceából...
Nem tudható... Nem érthető a csönd.
Hallgatni sem mer már a hallgatásunk.
A száj palánkja némasággal árkolt
Védelmi gyűrű, zsúfolt sírgödör...
Végül pediglen egy-két szó marad:
Makacs fogak közül majd úgy bukik ki,
Mint vár fokáról messzekémlelő,
Ki nem volt harcos népvezér, sem őrszem -
Csupán a szellem távolába nézett,
Mert látni jött, mikor találat érte...
Véletlenül, mellékesen, hiába.
Úgy hull a sajgó semmiség ölébe
A hang, a lélek ismeretlenül,
Mint elfelejtett védő, senki sarja,
Fölösleges bámész lenyilazott -
S a mindenség pusztán süvít tovább...
Bölcsek beszélik: elveszett erősség,
Lakatlan vár, panaszfal, kő a nyelv.
Tömör, kemény, miként a végítélet -
Nem érthető, mert magunkat sem értjük.

34790: ez szerencsére nem az az ominózus Villon-i fenék, melynek súlyát érzi kötélen - szegény. :)

34788: [ csak igy neked magánban mondom /hogy sír felett állva mindíg elszomorodom/ saját síromat látva a megjósolt jövöt megélve / A tehetetleség mindent kiölö dühe szívemet kiégette / Pusztán a szó önmagában semmi/ latinnal angollal germánnal ugyanazon szón egyetérteni mint a hunokkal másokkal/ De nem értem szavát a Eturiániknak etruszkoknak és "rokon ragozó" génrokon-népeknek./ A köszikla szavak semmibe vesztek. ]

- És, hogy jól mulassál, elküldöm neked ezt, a kedvenceim közül.
http://www.youtube.com/watch?v=gIDPw-n_U_Q&mode=related&search=
"Dig A Little Deeper..." By The Fairfield Four

34789: Köszönjük!
Nem lészen szomorú a sárnap teneked,
gyakrabban told ide fokhagyma feneked!
Fenekedik itt mindenki egymással
emlékül ez legyen terád is hatással.

Kellemes vasárnapot kívánunk mindenkinek mi, a legvidámabb kortárs művészeti barack törzslakói:
http://szomoruvasarnap.lap.hu/

http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/kovacsaf.htm

34786:
Kovács András Ferenc: PRO DOMO
Csak én írok, versemnek hőse: semmi.
Vak űrnek voltál viselőse, Emmi -
vidám hasadban zsidó voltam s dán is,
csordult a számon vád, vér, vodka, ánizs...
Szomjazva ezt-azt felnőttem, fel én,
ki fuldokoltam más anyák tején,
tudom már: solvet saclum in favilla,
mert egy mozdony volt csak József Attila,
s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal,
hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal,
s nehézkes voltunk Isten könnyű álma,
de szétnyom bűzlőn, mint a szörnyű bálna,
amely Szatmáron Szent István terén
rohadt, akár a szóra szánt erény,
miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég...
Kék formalinban forgat majd az orv ég,
ha semmiségre lelkem tán serény:
kicsüng a létből, mint versből a sorvég.

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm.
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
Babits Mihály: A lírikus epilógja

34784:
Tartalmas Lóri, ha sziporkál
Hja, ha a tartalom sziporkázik itten,
nem számít más, csak a kassza, meg az isten.
Hogy az én cipőmet rágja az ő szája?
Tudod mit, inkábbat Te nézzél alája!

34783:
ott igen, de itt nem - így szipor(ka)kázott
putnoki friss lóri, mikor visszavágott;
a tartalom számít, nem pedig a forma!
(legalább is lóriéknál erről szól a fáma...)

34782:
O'Sziporka Kálmán böködi a szókat
Putnoki Friss Lóri, Hollósvölgyi Iván
mi az a minimum, amit a vers kíván?
Írhatsz Dzsóról, jointról, bármiről akármit,
de itt a szótagszám minimumnak számít.

34781:
[Hollósvölgyi Iván szíves engedelmével....]
Kócos Andi elszáll, mint a szélbe' sodort joint,
olyankor aztán, ha néki néha dzso int,
vetkőzik, cipődet eszi szája...
Ne rá nézz, barátom! Alája!

Kócos Andi könnyű, mint a szélbe' sodort nádszál,
ezért aztán nem is bánthat, mikor néha rád száll.
Ha levetkőz, az ágy alá rúgd be a cipőjét,
ne a csámpás lábát nézzed, inkább a csipőjét!

Lehet...
Álmosan nyúlik
a hideg árnyék,
alatta fagyott fűnek
lelke roppan,
hűvös szemem hullik
szavak után a kertbe;
így születünk újjá
a téli fűzfa csendben.

Guillotine
tanulj,
de ne vonj le tanulságot-
ölelj,
de ne gondolj szamárságot:
az embert hiába állítod Elé,
a két nem egymásban nyugszik-
Ha sárba lépsz,
az nem hazudik.
Ilyen a kiszakadt lét,
nem mindig alkuszik.
Kivégez.

34761:
Bejaszobába
--------------
Benyit a férfin az ajtó
Bejaszobába akar menni
De bent csak annyira lesz ő
Maga
Amennyire a férfin kívül ha ajtó az ajtó
És csak annyira marad a szoba szoba
Amennyire bejaszobába az ajtó
Aki annyira ajtó
Amennyire bejaszbobába a szoba
Ha férfin keresztül az ajtó
Tanulj meg tanulság nélkül
Férfin át szobába menni
Ha ajtó vagy, légy ajtó végül
Ha szoba, maradj magadnak!...

34775: [örül]
http://www.youtube.com/watch?v=Ws5WP1LHGUc
Gheorghe Zamfir, Doina da jale

34761: [Kérdés erre: utolsó négy sor. Amennyire érthető az előtte, annyira homályos ez. Do you share your folder? :D ]
Lovasok
mert jönnek most is
tudom, hogy te is hallod
pokolra velük

34774:
Egyszer volt, hol nem volt
Kislányok kiskorban kiscsizmában jártak,
meséket kerestek, a fűzfára felmásztak.
Víz mellett, korsókkal lélektársuk várták
Karbantartóst, kedvest, és csak Jézust találták?

A római lovastorna sztárja volt a triga,
kicsi fiúk kedvence a jó kakaós csiga.
Nagyfiúk is kedvelik a dupla kerek formát,
izmos kézzel markolászva teljesítsd a normát!

Igaz?
Cseppet fáj
A jóból
Akóból
Ennyi jár
Csak járnád
A szólót
A szóból
Ennyi jár
Cseléd száj
A pórról
A pro(o)ról
Ennyit járj…

A négyek dala
Négy dalia
Dala halad
mint tétova
teve tova
okos eszü
bölcs korú
szép arcú
csupa derü
Verset irnak
sorban sírnak
nevetnek egy sort
ha megérik e kort
egymás sorát
sorban roják
íjrák saját
maguk gondját
néha néha
be kukkantok
egy kis verset
lepukkantok
Csodálkozom
hogyan birják
e sok verset
négy daliák

34758:
Vonalvarázs
Húzom húzom
fel le
jobbra
Ballra
közel közel
most vastagot
vékonyan az ablakot
Kész. És most jártok rajta.
76-os szám a Trolibusz oldalán.

34750:
Deli alma,
Dal a magja.
Hátha ez meg:
Vigasztalja.
Téli gyümölcs
Forralt borral.
Ez nem kis fröcs!
jár a korral.
Érett alma
aromája
illata és
szép varázsa
Sült almát a
rántott májjal
fehér borral
kenve hájjal
Füzfa rímek poétája
a fa architekturája
Bizony néha
csak erre futja.

34768:
Véletlen' itt van egy tapír,
igazi, hercig kis állat,
feladat nem nyomjon vállat,
strófázzá', itt egy kis papír!

34767:[Ezt Tibiék már megtették tavaly... oszt eladták. Bár a terméket nem én szolgáltattam.]
Derülő villám
Beleül
Vagy belecsap a lecsóba
kell a pír a pofikra
Higítsuk borral a szódát
Monnyon egy strófát!

34766:
Jő a mosoly, s köszön szépen,
jónapot, jónapot szatír!
Kullantottam az erdőben,
véletlen' nincs egy kis papír?
[derül]