Vers mindenkinek

És érezze magát!

Mindenki mennyen mindenhova!

mennék en is, de nem tudok

Mennék, de nem lehet...
Mennék, de nem lehet,
még vonzanak a tengerek.
Mennék, de nem lehet,
elárult kék szemed.
Mennék, de nem lehet,
keresem még a vétkeket.
Mennék, de nem lehet,
talán így tévedek.
Mennék, de nem lehet,
látom ma még az eget.
Mennék, de...
...élhetek.

Fura gondolatok úsznak tova,
üzennék is, de nem tudom hova.
Poros szavak
lehullanak,
s játszi módon visszaesnek,
fejére a felköpőnek.

ez is hasonlít petőfire.

Angyalok és tollak
Csapzott szárnyak
Széklettel bekent
Balaton-parti vágyak
Széklettel bekent
A padon a szív
Csak Toszkána vár tisztán
Csöndes zeneszóval hív
Ősszel enyém lesz
Az olasz csodaföld
Mit annyi század
Taposott vagy leölt
Ott leszek magam
S ott hull le majd a virág
Csak mi ketten és a taljánok:
Utas és holdvilág...

(na de ennyit egy nap alatt?!)

itt van az ősz, itt van újra
s szép, mint mindig a székletem.
tuggya Isten, hogy mióta,
de szeretem, így megeszem.

(okés, bocs)

(írt már blodi verset, zsufi!)

(már aszittem Blodi verset ír, nem értettem, de megnyugodtam, bocs)

(engem nem idegesítenek a szmájlihegyek. ahogy a széttöredezett képernyők sem dúlnak fel. a kifogyott golyóstollak is csak elvétve hoznak ki a sodromból.)

8:) )))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

:O )
A mosolygós gyilkos
kenesére ment
fizujából csak
ez idöszínre telt
megmártózott a 80asokban
a bárpultnál rendkívüli
fülest olvasott
kirakta a rubik-kockát
és mostanra halott.

:) )))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

avagy téged is ráz a hideg a szmáljitól? akkor büntetés valóban.

hm? te mosolyogni szoktál, amikor büntetsz?
én akkor szoktam, mikor egy röpke versen jól szórakozom.
soha máskor ez életbe nem. csak akkor.

Ezt büntetésnek vegyem?

attacs, ezért kapsz egy szmájlit
:-)

Széttöredezett képernyök
Félelem a lelkekben
Felvágott nyelvek
Félholt tapírok

Hm! Ez igazán :)

de mondd
Mikor megmelegszik az étel
És anyánk, arcán szomorú semmivel
Sorsán elmélkedik pár szomorú ránc
És megreccsen felettünk a tető
És féltő gonddal engeded gyermeked
Iskolába, mert tudod, egyszer nem haza jön
És párod ruháját érzelem nélkül igazítva
Csak a postás tudja, hogy nem vagy egyedül
Azok is mi vagyunk, aminek látszunk
Így számít ránk sok barát és rokon
S hogy ne hazudjuk szét az életünk
Pár falevelet s ágat a patak nem vesz zokon...

Hát elolvastam. Többször is. Minél többször olvastam, annál jobban harangoztak tőle a lelkemben.
Köszi Bori!

s lásd
Múzsák vésik ajkamra a szót,
homlokom vereslik a csóktól.
Minden pillanattal távolodom tőletek,
ballagó másodpercek hátán keresztem.
Nem tudom, mit láttok bennem.
Tükör vagyok, torkomban alter-echo.
Minden fintorom feszíti foncsorom.
Hallgató szavakkal szájal a visszhang.
Rebbenő pillák, a szívem rádobban.
Tekintetekben kutatom a jót.
Minden víg patak - nagy folyó bölcsője.
Talpamhoz símul a harmatarcú fű.

Zsdré bevil
Zrá mendi
Sikludre
Váprovádlic meglist
Juhá!

Sokat tanultam
Szabad a lelkem
De életem börtön
S most rögtön
Kitörnék belőle
De nem lehet
Mert előre
Megásnám sírom
De tán jobb lesz
Ha leírom
Megállhat szívem
Szétrobbanhat fejem
Sőt inkább meghalok
De nem bírom
Hogy titkolnom kell
Hogy szerelmes vagyok...

Dzsó! Tetszett a versed - az enyém nem válasz volt a tiédre.

Talán ha érteném,
te is megértenéd,
s nem járnánk köztelen utakon,
vitázva minden fél mondaton.
Egy a nyelv, 'min írunk,
de fogalmaink különböznek.
Nem csoda, ha vívunk,
hisz éveink gátat emelnek.
Pedig ez legyőzhető,
híddal átívelhető,
amelynek erős tartóoszlopai
a megérteni vágyás szándékai.

Mér van olan meleg nyárron
Hod bepállik a lábom
Hod izzadok mint a lu
Felű is
Meg főleg alu
Felforr a zagyvizem
Kigyün a dermatitiszem
Sistergek
Bugyogok
Meleg van.
Szétfolyok...