...meg a világnak
Írom a versed
Nekünk meg a világnak,
Fogom a kezed
S csodállak,
Azért, ami vagy
És ami még lehetsz
Szerintem
S szelíden
Ölellek meg végre,
Persze nem itt van vége...
Írom a versed
A világnak meg nekünk,
Eljön a perc
S majd együtt leszünk,
Bár a világ is tudja,
Amit kell,
Hogy mire futja,
S miért engedlek el
Most, hogy oly közel vagy végre.
Nézz fel majd az égre...
Engedlek,
Mert ettől sem leszel messzebb.
Talán ez benne a legszebb;
Meg a távolság, ami nincs,
És az a rengeteg kincs,
Amiből nem vehetek semmit
És amit nem kapni boltban,
Nem tudni meddig
Ér el és hogy hol van.
S hogy szántszándékkal
Velem játszod most életed,
Tőled szavakkal
Többet nem is kérhetek,
S nem is fogok semmit,
Csak a kezed
S mondok még annyit
Hogy az emlékezet
Arról, ami régen
Az égen
Felpült
Képzelt fellegvár
Már elévült
Lehullott,
A múltba vész,
S álmomban ott
Az a kéz
Mit fogok
Tiéd...