Radnóti Miklós: Száll a tavasz ...
===================================
Elõhang az Eclogákhoz
Csúszik a jég a folyón, foltosra
sötétül a part is,
olvad a hó, a nyulak meg az õzek
lábanyomán már
kis pocsolyákban a nap csecsemõnyi
sugára lubickol.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverõ
hegyek ormán,
tárnák mélyein és a vakondok
túrta lyukakban,
fák gyökerén fut, a rügy
gyöngéd hónalja tövében,
s csiklandós levelek szárán pihen
és tovaszáguld.
S szerte a réten, a domb fodrán, fodros
tavakon kék
lánggal lobban az ég.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi
szabadság
angyala nem száll már vele, alszik a
mélyben a sárga
sárba fagyottan, alélt gyökerek
közt fekszik aléltan,
nem lát fényt odalent, sem a cserjén
pöndörödõ kis
zöld levelek hadait nem látja, hiába!
nem ébred.
Rab. S a rabok feketén gyürüzõ vad
bánata csobban
álmaiban s föld és fagyos éj
nehezült a szivére.
Álmodik és mellét nem emelgeti
sóhaja sem még,
lent nem pattan a jég.
Néma gyökér kiabálj, levelek
kiabáljatok éles
hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a
habot, hal!
rázd a sörényed, ló!
bömbölj bika, ríjj patak ágya!
ébredj már aluvó!