---) Béla! (s mind, kiket eme alkotás eddigi
és további sorsa érdekel!)
Akkor most úgy a legfrissebbeket, hogy egybe az
eddigieket, ne kelljen mindenkinek X oldalakat
visszalapozni (ld. még: kényelmi
funkcijó...)
ELŐHANG
1. Hősökért nem kell a múltba
visszamenni,
Rozsdás páncélinget fényesre
kaparni,
Ámulva számolni csorbát
huszárkardon,
Szemtől szembe víni, ottan nem volt
pardon!
Volt, aki töröknek fütyülte a
Zorbát,
Volt, aki nem tudta, mit jelent, hogy szorbát;
(Volt, aki úgy hitte, nem is jelent semmit,
Na de ezzel mostmár ne törődjünk
ennyit!...)
2. Voltak ott pasasok, kékellők és
sárgák,
Mindannyian egyként rühellték a
spárgát;
Voltak bölömbikák,
bákórók és Bandik,
Ott fújták a nótát
Padödök és Szandik.
Hallgatóság között hős volt
minden klakőr,
Fene a tenyerét! - ne ott nőjön a
szőr!
Volt hát mindenféle, aki nagy volt
régen,
Mégse róluk dalljunk, ejtsük őket
szépen!
3. A mi egyik hősünk (abc-ben
járván):
Halkan fenekedik, O'Sziporka Kálmán.
Mint hímzett anyagból megszőtt
szorítópánt,
A fejünkre nőhet Putnoki Friss
Lóránt.
(Akinek az anyja, köztünk legyen
szólva,
Majdhogy tűzokádó
házisárkány volna!
Na és még az apja! Arról ne essék
szó!)
Figyelj, olvasó; már kezdődik a
cécó!
4. O'Sziporka Kálmán termetes
legényke,
Egyik karja ötre, másik karja hétre
Veri ki a taktust, meg a bámész
orcát;
Rángati haskóján ráncos
gatyakorcát,
Bejelentést tészen, mindenki hallhassa,
Nagyothalló pápa szemmel olvashassa:
Itt van, itt van vége, készen az
Előhang,
Indul a cselekmény, felgördül a
firhang.
E L S Ő É N E K
melyben a hősök a rontás
elkerülése végett kígyót,
békát
kiabálnak múzsáikra, mielőtt
útra kelnek a Rózsa országába
1. Mint karfiol virág olyan a Te ajkad,
Sholl reszelő után kiált a Te
sarkad,
(Egyenként venném a lábujjadat
számba,
Talpacskádba súgnék, miként
telefonba.)
Ha esik az eső, orrodra vigyázzál!
Szemed is takard be! (Micsoda virágszál
Vagy ilyenkor, bébi! szint'
letepernélek!)
No de félre vágyak! Másról
szól ez ének!
2. Nevezetesen hogy Putnoki Friss Lóri
Viperát és unkot kívánt
szerteszórni
Szana el a gangon, nyomuk is látszana,
S így nem merne erre bejönni a banya;
Akitől a Lóri, és szintúgy a
Kálmán
Olyannyira tartott, hogy azt már
szanálnám,
Mint mikor a turmix, megtömve eperrel,
Amint ittad volna, kezedben repedt el.