Vers mindenkinek

Megjegyzés: a szavakat más adta meg, nem én.

Épíccs verset
Az a munka!
S ki a másikat itt seggberúgja
Az tuggya csak igazán
Jó lessz mindíg
Jó lessz mindíg
Tiztelni a magyar nyelvet
Az a munka.
Épíccs verset!
(Beépítendő szavak: nyelv, segg)

Ki vagyok?
Lassan kúszó gondolatok,
Süllyedő szempillák
Mögött Én vagyok.
Habozva mozduló karok,
Tétován rezdülő ajkak
Mögött Én vagyok.
Érzéketlen pillanatok,
Hervatag lelkek
Mögött Én vagyok.
Villámgyors fordulatok,
Törvénytelen tettek
Mögött Én vagyok.
Mondd meg: ki vagyok?

Parasztbácsi
beépítendő szavak: savanyú káposzta, adóprogram, aszteroida,
népességpolitika, nagymosás
A parasztbácsi kunyhójában éldegélt,
A nagyvilágból jó sok mindent tudni vélt.
Pedig dehogy tudott szegény más egyebet,
Minthogy naphosszat kergesse a legyeket.
Nem szerette már ősi, falusi kosztját,
Bosszúsan ette a savanyú káposztát.
Egyszeriben megunta egész életét,
S elővette rég felejtett ötletét:
Miért ne mehetne adóval dolgozni?
Mért kéne neki a földeken szólózni?
Hisz egész életében adót fizetett,
Nálánál jobban ehhez ki más érthetett?
Így ment a városba öregen tanulni –
Mivel vizsgák nélkül nem lehet dolgozni.
Vén fejébe verték az adóprogramot,
Hősiesen állta a sok tanfolyamot.
Ekképp történt, hogy e butus parsztember –
Lévén nagy szorgalma – adóügyet könyvel.
De neki nem volt elég, mit eddig elért,
Az élettől még ennél is többet remélt.
Legnagyobb vágya – nem keres romantikát –
Tanulmányozni a népességpolitikát.
Bizony, egy törekvő ember a mi hősünk,
Ilyesmi lehetett egykoron az ősünk.
Már csak az hiányzik, hogy tudós legyen ő,
Valami űrkutató – vagy mi a menkő!
Az aszteroida híres ellenfele,
Egy messzi Galaxis felfedezője…
Kelj fel, bácsi! bilibe lóg dolgos kezed!
Ehhez neked nincs, s nem is lesz soha eszed!
Vár rád már a nagymosás, és jobban teszed,
Ha az ellustulásnak elejét veszed!

Mester és tanítványa
a köv. szavakat kellett beépítenem: potenciál, kishableány, timin,
feszültség, sör
„Három lételem… mondd, mi az?”
„Víz, föld, levegő.” – „Így igaz.”
„Miért e három, mester?”
„Nézd csak, kérdezni sem restell!”
„Miért a víz?”
„A válasz: csoda s erő;
hisz a kishableány a nyerő.”
„S miért a föld?”
„Életet az ember csak itt talál,
S csak rajta van potenciál.”
„Hát a levegő?”
„Nélküle hogy élnél?!
Fontosabbnak ennél mit vélnél?!”
„Mi fontos még a világban?”
„Mért élsz ily nagy homályban?
Létünkhöz a nukleidok –
De hiszen ez nem is titok –
Úgy, mint adenin, guanin, timin;
Felsorolni mindezt csak kín…
De oly sokat már ne kérdezzél,
Ily nagyot ne vétkezzél!
Csak nő így a feszültség,
S erre nincs más segítség,
Mint egy jó pofa sör;
Na, gyere, igyunk, te kis ökör!”

---) Marci
A C Í M
(munkacím)
ELŐHANG, E L S Ő É N E K [Ld. előbb: 15130.]
M Á S O D I K É N E K
melyben a hősök először tisztába
teszik a szelídeket és a vadakat,
majd Apollón áldásával útra
kelnek a Rózsa országába
1. O'Sziporka Kálmán mélyen magába néz,
Lelke fenekéről sokmindent kiganéz,
Mégse talál olyan házinyulat egyet
Se olyat akivel nem szedett ő meggyet.
Fölmászott ő minden fára, ami hagyta,
amin nem volt tüske, ami megszaggatta
Volna a gatyáját, amire büszke volt,
Mert nem volt azon egy szakadás se, csak folt.
2. Szőllejük volt nekik homokos dombháton,
Benne sok gyümölcsfa, talán harminchárom.
Kajszi volt a legtöbb, rózsaszínű, hamvas,
életuntság ellen ezt ír föl az órvas.
Meggyről már beszéltünk, hanem a cseresznye
Ropogós és színre f e h é r volt, mint keszke-
nőd színe, amellyel törlöd eper ajkad,
Csók előtt, hogy fösték ne maradjon rajtad.
3. Almáról, körtéről most nem is beszélek,
A fakadat miatt, nem visz rá a lélek,
Ámde a szemekről legjobb szó a szilva,
(Hátul a bokáján az ina puszilva,
És, hogyha úgy érzed, elkélne itt egy pé,
Eredj Ithakába vár rád Pénelopé.)
Szilvaszemű lányok nőttek arrafelé,
Kérem helyett gyakran aszonták szilvalé.

vajon mivan
vajon tévedsz
vagy csak nyomtalan
fantáziád lépteit csak én láttam e-
szemem kopog érted
a tárgyak mik birtokodban voltak
már álmodban sincsenek meg
honnan jönnek a képek
és hová mennek

Némán tapossa lelkem céltalan jelen,
Üres polcokon vágyakat kutatok.
Fáradt tekintetem fátyolban pihen,
Könnyezve a magánnyal mulatok.
Lőj sebet szívembe vakító Ámorom!
Mutass utat, hol bont rügyet egy mosoly!
Mozdulatlan, porban heverve álmodom,
Szárnyaló lelkem reszkető fogoly.
Éjben kérdem árnyaktól a holnapot,
Reményt olt szívembe a felkelő Nap.
Találnom kell egy fénylő alakot,
Kiért csalódott szívem új erőre kap.
Zárulj szemem, dobd le súlyos láncaid,
Repülj álmodó, hozz jelet a lépteknek!
Símitsd ki jelen a vaskos ráncaid,
Sodorj a Világba, hol újra szeretnek.

Emlék könyvedbe
Mi neked fáj,
azt én is érzem.
Sebeid nyomán
folyik vérem.
Ne üsd hát be
a fejedet folyton,
fájdalmas púpok
nőttek homlokomon.
Szívem is tele van
tüskével tőled,
s szálkával néha,
a szemem főleg.
Sötét félelmeid
rám telepszenek,
mély fájdalmaidtól
szinte reszketek.
Örömeidtől
én is jól vagyok,
s boldogságodtól
erőre kapok.
Életképeidet
messziről látom,
hogy gödörből kimássz,
kezemet nyújtom.
Egy kicsit tiéd is
minden holnapom
- ha ezt megengeded,
s te vagy barátom.

A vers titkos szóösvény
Közvetlen a szívbe
Markolj hát föl iszapot
S dobd föl nagy ívbe
Repüljön föl az égig
Majd a tóba becsapódva
Érzi magát kit hazúg
Ember akasztott horogra
És megérint téged ha őt hagyod
Faképnél pihenve
És megint egy jó nagyot
Akarsz csak. De némán
Látod minden marék sárban
Van egy pici gyémán
Tengeren hogy úszik
Emberrel egy tutaj
Úgy lassan kicsúszik
A láb alól a talaj
Vízzel teli szikla
Omlós jó reggeli
Torna, fogkrém, álom
És lassan megleli
Párját, módját, helyét
S ez csaknem felizgatja
Magát a világnak
Bőszen mutogatja
Menjünk hát a földnek
Mind a hat sarkába
Üssünk vesszővel
A ború talpára
Legyen végre vége
Hasadjon a hajnal
Pírja orcádnak
Felér ezer dallal
Zeng az erdő mező
Ahogyan kiáltom:
-Melletted ébredtem!
S az ablakot kitárom
Ömölj be ezer fény!
Szikrázz napsugár!
Vár ránk egy csodás nap
Vár ránk egy hosszú nyár...
Csak álmodtam mindezt
Hidd ezt...

Éjjeli zene
Mikor közelít az este, hallom,
ahogy egy-két zenész halkan hangol.
S amikor rám köszönt a magányos, csendes éj,
a mezei hegedűsök ezer hangja kél.

Aranyos vicc...
Mosolyszél a számon,
Visszafogott pillanatok, börtönben vagyok.
Innen kilépve szabadabb a világ,
Csak szárnyalni mint a madár,
Boldogság, belülrol a zene szól,
Nyugtató,
Zárt burok,de néha felhasad,
Olyan más vagyok ma,
Hagyjatok.

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

jeeeeeeeeeee emmá döfött

hol vannak a versek?
sült bolondok írják,
mégis nyersek.
ha üres a persely,
verselj!

dzseudzseu, akkor dííííl?

ÁZ!

eu bazmeg!

Agyarország nem az a hely, h most ettől úgy rettegni kéne * * * whatapity * * * *

ha papír, kő olló, tudom... végtelen történet. node...

Ó ha pénz van benne akkor sajna már papír is kell, tot hogy mennek ezek...

amúgy mi az, h semmi pénzkeresés? Akkor neked nem is fog kelleni a della, ha beüt? hihihi

NONÁÁÁÁÁ!!!!!!

15158
persze, de semmi pénzkeresés vagy tuttomnélküli megjelenés!
És hallani is akarom persze!

Palinak:
Vár vár vértektől csillogó falán
Az ellen
A nagy világ
Jövök
És ő csak vár
Nincs nálam sok
Kevés tinta
Pár irón
S a szamáron
némi papír
(Epébe merített)
Rám mered a sok vérttől csillogó várfal
És bambán meredve nézik ahogy jövök
Csupaszon
Szamárháton kevés csomagommal
S az egyik csillogó vért a várfalon
Felkiállt
Mindenki várjon
Itt a világváron!
Fegyvert le!
De mindenek előtt
Boruljatok térdre
A mester előtt!

dzszszs, hozzájárulnál ahhoz, h verseidet megzenésítsük, na jó, zenéinket megversesítsük veled? vajishoj: nem bánnád, ha valaki a verseidet rászövegelné egy igen jó kis alapra?

Köszkösz!

15154. Dzsó, te hihetetlen jó vagy!!!

:) ))

Plám, 15145ben az nem te vagy, hanem kitalálmány, nem köll félni...