Vétlen, ül az ágyon.
Nem is szemmel látom,
minden porcikámmal.
Nincs is ilyen érzés.
Nehezebb a légzés
és mintha csigával
vontatott percek múlnának
ebben a légüres térben,
pedig az előbb még nem féltem,
pedig ő is vétlen.
csak ez a kérdés,
hogy elég-e az ennyi?
vagy mindenáron kellenek
a kis finom közhelyek,
a Csókok, a Bókok
Kincsek, Habókok,
Szavak és Flitterek
Róla álmodások
Vele ébredések?
Vagy vannak ennél durvább dolgok?
Mikor senki sem vétlen,
mikor csigák a percek,
mikor nehezen lélegzek,
csak meglátom
és ott állok megint,
a határon
de felsőbb döntés
értelmében
ezzel a durva gyomorlövéssel is
tovább élhetek.