Ki szeret?
Az veszett el igazán,
hisz szemek mélyén rejtőző
érzelmek hálóján
mélázva fennakad,
s az akarat ellustulva
nyújtózik, fészkelődik
egy ideig, de biz’
nem szabadul,
és bár vadul
keresi az útját,
s feledné a múltját,
új jövőt ígérve,
régi életét félbetépve,
csak egyre mélyebbre
merül, s akarata is
ráfeszül a mindent
sejtető, de semmit nem
be nem tartó imádottra.
Kit nem szeretnek
összeomlik,
s ki nem szeret – mindent –
összerondít.